BIRÁK ÉS PRÓFÉTÁK(10)                        

A PRÓFÉTÁK KORSZAKA

      

 

 

 KI ÉS MI A PRÓFÉTA?

 

   Izrael a próféták népe. 48 prófétánk volt – mondja a Talmud -  de ezek csak a főbb, ismertebb, próféták, akiknek szavai, intelmei, gondolatai, fennmaradtak a jövendő nemzedékek számára. Rajtuk kivül volt sok más, "istenes" ember, akik különböző cimszavak alatt tevékenykedtek.

 

  A ma embere, aki szereti az egyszerű, szimplifikált meghatározásokat, joggal kérdezheti: tessék mondani, akkor ki is az a próféta? Kire illik  ez a Bibliában oly sokszor emlitett definició?

 

Talán nézzük előbb – kire nem? Ugyanis, nem mondhatjuk, hogy az a próféta, akivel Isten beszélt,  mivel Isten beszélt Kájinnal is, miután az elkövette az első gyilkosságot a világon, valamint Ávimelecchel, a filiszteus királlyal, Hágárral és Sámson mamájával. Ezek semmi szin alatt nem voltak "próféták".  Azokra sem lehet ráhúzni a prófétai tógát, akik a jövőt jövendölik, mivel sok, ismert próféta, nem foglalkozott ezzel.

 

Ezzel a logikával azt sem mondhatjuk, hogy próféta az, aki valami csodát tesz, mivel nem minden próféta tett csodát. Nem minden prófétára jellemzó a morálprédikáció sem, tehát ez sem lehet a prófécia kizárólagos ismertető jele.

 

   Hanem?

 

    Magát a fogalmat a Biblia adta a világnak. Elsődleges értelme: egy olyan valaki, aki magas szellemi kvalitások birtokában, a szent inspiráció (Ruách Hákódes) alapján, közvetiti Isten igéjét a néphez. Ez nem jelenti feltétlenül a jövendőmondást, ahogy a próféciát  sokan , vulgárisan, értelmezték, bár kétségtelenül volt ilyenértelmü vetülete is. Ezek voltak a Látók (Roe) vagy a vizionálók (Choze), vagy az előrelátók (Cofim), amelyek a prófécia alacsonyabb szintjét képviselték és – rendszerint – könyv nem maradt fenn utánuk.

 

  Még egy általános közös nevezője a próféciának – a küldetés. Mondhatnók: próféta az aki Isten küldetésében jár el, cselekszik, teszi a dolgát. A küldetés lehet általános, az egész emberiséghez szóló, vagy specifikus  - ez a gyakoribb – amelyben az Örökkévaló Izrael népéhez küldi prófétáját. A küldetés fogalma (S.L.CH – Slichut) megjelenik Mózesnál, Jesájánál, Jeremiásnál, és Ezékiélnél, hogy csak a legnagyobbakat emlitsük, akiknél már a dedikációban ott van a küldetés.. Nátánnál, Ámosznál, Élijáhunál és Jónánál is megtaláljuk a küldetés   igéjét, ha nem is a dedikációban.

 

  A Tóra disztingvál. Tudja hogy létezhetnek olyanok, akik kihasználják a nép hiszékenységét és a prófécia glóriáját. Igy erélyesen figyelmeztet az álpróféták mesterkedései ellen, akik quasi isteni sugallatra, vétekre csábitják a népet. Ezek ellen drákói rendszabályokat hoz a Tóra. Egy prófétának tilos volt a Tóra törvényei ellen kikelni, azokat megváltoztatni vagy "modernizálni". Még ha egy próféta jelt ad és az bekövetkezik – akkor sem szabad hallgatni rá, ha a konklúzió megkérdőjelezi a Tóra törvényeit.

 

                                                               ***

    Egyszóval: a próféta elsődleges  feladata, hogy közvetitő legyen a zsidó nép és Istene között; egyfajta biztonsági szelep;aki nem ismer tekintélyt, sem királyt sem főpapot, ha azok megszegik a Tóra törvényeit.

 

  Egyszerüsitve: a prófétákat két kategóriára lehet osztani: Egyrészt  az un. hivatásos vagy hivatalos próféták, akiket a Tóra vagy a Biblia többi könyvei ezen a néven jelőlnek, másrészt azok akiket a Talmud bölcsei vagy a Midrások tekintenek prófétáknak, egyszeri vagy többszöri megnyilatkozásaik alapján. Az első kategóriába tartozik a legelső és legnagyobb próféta, Mózes mesterünk,  majd Sámuel, Illés (Élijáhu), a három legnagyobb, Jesája, Jeremiás és Ezékiél, (őke lásd könyvünk második kötetében) és a 12  "kispróféta", kiknek mondanivalóját 12 külön könyvben, de egy kötetben prezentálja a Biblia.  

 

Az első tehát Mózes – az utolsó Máláchi, a 12 egyike.

  

 A második kategóriába tartoznak a midrási próféták, vagyis azok akiket a szájhagyomány ismert el annak, mint például a három ősatya, Áron (Mózes testvére), Jósuá, a honfoglaló hadvezér és az első biró); Elkana (Sámuel édesapja);Dávid, Salamon, stb. A két kategória együtt adja a 48-as számot, amelyről több lista létezik. Rási, aki a Talmudban (Megilla 14,a) kommentálja ezt, felsorol 46 prófétát, (a Háláchot Gdolot alapján), de a két utolsóról azt mondja: nem tudom kik voltak.

 

  A hét prófétanő közül is csupán kettő volt "hivatásos" (Debóra és  Chulda)

 a többiekről a Talmud bizonyitani kényszerül, mikor és mennyiben próféciáltak. (lásd róluk Naftali Kraus, az Ősi Forrás(14) Nők a Bibliában és a Talmudban, Budapest, 2005, valamint Debóráról, mint birónőről  - ebben a kötetben).

     

                                                       ***

    A legtöbb próféta álomban vagy éber vizióban hallotta az isteni igét, vagy ahogy Bölcseink kifejezik magukat "egy homályos prizmán keresztül". Mózes azonban szemtől szemben beszélt Istennel,  egy "világos prizmán" át, (Jevámot, 49,b), de amikor kérte, hadd láthassa, a válasz az volt hogy "engem élő ember nem láthat" ( 2. Mózes, 33,  ).

 

      Mózes volt a próféták atyja és legnagyobbja és a Tóra(*) tanusitja, hogy nem volt még egy olyan mint ő (5. Mózes, 34,10). Sámuel volt az aki próféta iskolát alapitott, ahol fiatalokat képeztek ki prófétáknak. A Midrás(*) szerint Jesájának jesivája volt, ahol a növendékek útmutatása alapján müködtek és rejtették el késöbbi időkre szóló jövendőléseit (lásd  majd a második kötetben Jesája szócikkét).

 

 Élijáhu (Illés ) korában, amikor Ácháv király és pogány felesége, a prófétákat üldözték és gyilkolták, Ovadjá, a király háznagya, 50-50 prófétát rejtett el barlangokban. Ezek úgy müködtek, mint ma a jesiva növendékek: erősitik a nép szellemi életét de nem mindegyikből lesz rabbi vagy Tóra-nagyság. Igy a 100 elrejtett próféta-növendék nevét sem tudjuk, nem lettek belőlük ismert próféták.

       

       A próféták – rögziti a Talmud(*) az ismert tényt – nem azonos stilusban proféciáltak, bár azonos szellemi platformon álltak és céljük a nép zsidó nevelése és Tóra iránti hüségének megőrzése volt. Igy találunk a próféták beszédeiben fennkölt, magasrőptü, költői szónoklatok mellett, kemény egyértelmü prózát is. Egyes próféták személyes bátorságukkal tüntek ki, amikor  a zsarnok király szemére hányták vétkét és keserü végét jövendölték. Nátán Dávid szemébe vágta, hogy  ő az, aki a szegény ember gidáját (Bát-Sevát,  Urijá a chettita, feleségét) elorozta. Ácháv király Élijáhut ellenségének titulálta, mert éhinséget jövendölt neki és felesége kopói halálra keresték. Jeremiást meszes gödörbe dobatta a király, mert a próféta a végveszélyt jövendölte és kérte, adja meg magát a király a babilóniaknak és mentse meg az országot. Ellentétben a modern bibliakutatók  elmefuttatásaiva, Jeremiás nem politizált és nem volt babilon "orientációja", hanem Isten prófétája volt és az Ő igéit hirdette, nem egyszer személyes biztonsága árán is

 

    A fentiek alapján mondták Bölcseink hogy egy valamire való prófétának, bátornak és gazdagnak kell lenni. Bátornak, hogy ne féljen a zsarnok uralkodóktól és gazdagnak, vagyis függetlennek, hogy ne legyenek megélhetési gondjai és  feladatának eleget tehessen.

 

                                                                   ***

        Izrael prófétái nemcsak a zsidó szellemiséget, hanem a zsidó népnemzetet  is képviselték, annak adtak hangot próféciájukban. Amikor Jóna bemutatkozott     az idegen  tengerészeknek, akiknek hajóján próbált – hasztalan – Isten elől menekülni, azt mondta: "héber vagyok, aki az Örökkévalót az egek Istenét félem, aki a tengert és a szárazföldet teremtette" (Jóna 1, 9, lásd cimszavában). Ezékiél, aki a harmadik Szentélyt vizionálta babilóniai száműzetésében, a galut szellemi vezetője volt és vele tanácskoztak Izrael vénei a nép jövendő sorsáról. Jeremiás, akit szokás  a "pusztulás prófétája" elnevezéssel illetni , rányomta bélyegét Judea külpolitikájára, amikor hangoztatta az Örökkévaló által a szájába adott igét.

 

A három utolsó próféta, akik a második Szentély épitésének korában tevékenykedtek és a Hazatérés (Sivát Cion) isteni propagálói voltak, szorosan együttmüködtek a világi vezetéssel (Zerubávellal, majd Nechemjával) és szavaik csaknem kizárólag ezt a célt szolgálták (korukról és tevékenységükről lásd a továbbiakban, a 12 kispróféta között, valamint Naftali Kraus Az Ősi Forrás(12) "Ezra, Nechemja, az őscionizmus története", 2003, Budapest, POLGárt kiadó).

 

    

                                                        ***

    A próféták kronológiai sorrendje kemény dió. Nem állnak rendelkezésünkre konkrét adatok és teljesen mindegy, hány évvel a keresztény időszámitás előtt élt és müködött ez vagy az a próféta. A logikus sorendet a Talmud szerint igyekszünk követni, de "előnyben részesitjük", vagyis előbb tárgyaljuk a jelentősebb prófétákat, konkréten Sámuelt, Élijáhut,  tanitványát Elisát,  majd a 12.-őt és csak utánuk Dávid és Salamon udvari prófétáit (Gád, Nátán, Áchijá, stb) és a többi alig ismert, alig emlitett prófétákat, akik egyszeri jelenéssel érdemelték ki a nevet, de irásbeli nyomokat nem hagytak maguk után.