A HETI SZAKASZ (3)  - VÁJÉSEV – 2013

VENDÉGOLDAL

IRJA: S. GLITSENSTEIN,  rabbi

 

A SIKERHEZ a börtön vezet...

 

Manapság úgy tűnhet, előbb a siker jön, a börtön csak utána. Az igazi sikerrel azonban fordítva áll a dolog.

A Vájésev hetiszakaszban József életének állomásairól olvasunk. Eladták a testvérei rabszolgának, s kikötött Potifár, „egy rangos egyiptomi férfiú” házában (1Mózes 39). De József nem volt „hétköznapi” rabszolga. Ura  hamar megérti, hogy „az Örökkévaló vele van, és hogy az Örökkévaló mindent, amit cselekszik, sikeressé tesz az ő kezében”. Ezért aztán Potifár „háza fölé rendelte, és mindenét kezére bízta”.

De a baj már készülődött. József „szép termetű és szép arcú volt”, fölkeltette ura feleségének figyelmét. József elutasította az asszony közeledését, mire az csapdát állított neki, és József a börtönbe került. De nem telt el sok idő, s az „új fiú” a börtönben is fontos megbízást kap. „Az Örökkévaló Józseffel volt, kegyes volt hozzá, és kegyeltté tette őt a börtön őre szemében.” A börtönfelügyelő a börtönigazgatás élére állította őt, „és minden, ami ott történt, őáltala történt”.

                                                           ***

A Tóra-szakasz szóválasztásainak közelebbi megfigyelésével József két sikerében – Potifárnál és a börtönben – kiolvashatjuk az igazi és végső siker titkát.

Ha az Örökkévaló kiszemel valakit a sikerre, az két lehetséges út közül választhat. Egyrészt vélheti úgy, hogy az ember kezében van minden a siker eléréséhez, persze az Örökkévaló látható támogatásával és segítségével. Másrészt láthatja úgy is, hogy a siker forrása az Örökkévaló kezében van, s az emberi cselekvés puszta eszköz, az isteni áldás „csatornája”.

József a rabszolgaként töltött éveiben úgy gondolhatta, hogy a sikert ő maga érte el – az Örökkévaló segítségével persze. „Mindent, amit cselekszik, sikeressé tesz az ő kezében.” Rabként forradalmi változáson ment át a világlátása: „Az Örökkévaló Józseffel volt, kegyes volt hozzá, és kegyeltté tette…” Itt már nincs említés József kezéről – a sikere nem az ő munkája, teljességgel természetfölötti forrásból származik.

A siker titka ezen a világon, hogy helyet adjunk az Örökkévaló áldásának az életünkben. Minél kevésbé vagyunk eltelve magunkkal, annál több hely marad az Örökkévaló jelenléte és a vele járó áldások számára. Ha valakinek az egész lényét a túlzott egó tölti ki, ott nincs hely az Örökkévalónak.

A rabszolgaság megtapasztalása Józsefet egy egészséges alázattal ruházta fel. Ahogy az önbecsülése szépen zsugorodott, az Örökkévaló jelenléte megnövekedett az életében, és a siker máris a kezében volt. De még mindig az „ő keze” volt a domináns faktor, de legalább úgy tartotta, hogy azt az Örökkévaló áldása be tudja tölteni.

Amikor József rabbá lett, - egész világa összeomlott. Az egó ezen megsemmisülése tette lehetővé, hogy  lényét egészen elfoglalja az Örökkévaló jelenléte. A sikere ezután már nem függött tőle, saját  erejétől , akaratától és igyekezetétől, hanem olyan forrásból jött, ami mindenestül fölötte állott Józsefnek.

Így lett a börtön út a sikerhez. Az Örökkévaló áldásához és a tartós siker birtokba vételéhez kellett az a kis börtönidő.

 József esete persze szélsőséges eset. Legtöbbünknek elég, ha az egóját teszi zár és lakat alá.