A HETI SZIDRA(3) – VÁJISLÁCH – 2013

VENDÉGOLDAL

Irta:Smuél Glitsenstein,  rabbi

A SZABADSÁG ÁRA

 

   Mindenki gazdag akar lenni…

Gondolkoztunk már azon, hogy milyen jó lenne,

gazdagnak, szabadnak lenni, mindig csak azt csinálni, amit szeretünk? A

szegénység kötelezettség, nehézség. De vajon melyik a nagyobb próba

életünkben? Habár mindenki gazdag szeretne lenni, objektíven nézve könnyen belátjuk, hogy a gazdagságban mindig ott a kísértés is, és sokkal nehezebb tisztának maradni, megőrizni hitünket, becsületünket.

Amikor Napóleon fel akarta szabadítani Oroszországot a cári önkény

béklyójából, a rabbik örültek, és várták, csak az egy Shneor Zalman rabbi, a Chábád alapitója és aTanyja írója volt a franciák ellen, mondván, lehet, hogy anyagilag jobb lesz a zsidóágnak is, de szellemileg veszedelem rejlik a nagy szabadságban és ez a közösség rovására mehet.

 

      És lám, végignézve a történelmet, a franciaországi

zsidóság azóta lehanyatlottt, a zsidók egyre többen kötöttek vegyes

házasságokat, és asszimilálódtak, a közösség felbomlott és megszűnt .

  A mai Franciaországban élő zsidók mind Afrikából származó, szfaradi zsidók, nem az egykori európai zsidók leszármazottai.

     Így hát igaza lett a nagy rabbinak.

                                                  ***

  Heti szakaszunkban is feltűnik a téma, amikor Jákov és Ézsau újra találkoznak,és Ézsau megcsókolja testvérét. Szfár Emet, az egyik guri rebbe magyarázza, hogy ezen a helyen a Tórában különleges jel van: a megcsókolta szó felett öt pontot láthatunk.

Mit jelent ez a jel? Héberül a megcsókolta, vagy megharapta szavak csupán egyetlen „ch” betűben különböznek egymástól. Óva int tehát minket a Tóra minden más néptől jövő csóktól, mert   az magában hordozza a harapást is. Bár nem érezzük tisztán, tudnunk kell, hogy benne van.

 Minden kívülről kapott ajándéknak nagy ára van, s ha valaki így csókol, az talán túl sokat vesz majd el. Ahogyan Napóleon szabadsága a francia zsidóság megszűnéséhez vezetett, úgy vezethet minket romlásba a más népektől látszólag ajándékba kapott gazdagság, béke, szeretet.

 

Jean Paul Sartre francia filozófus azt mondta, hogy az antiszemitizmus „jót tett” a zsidóságnak. Az út maga biztosan rossz, fájdalmas és elitélendő, de az eredmény, hogy a zsidóság évezredeken át őrizte hűen identitását, élt szoros közösségekben, összefogásban, hagyománytisztelően és közel Istenhez, egy kicsit az antiszemitizmusnak is „köszönhető”.

Mi mindazonáltal azért imádkozunk, hogy ne legyen antiszemitizmus, hanem szabadság, béke, szeretet és gazdagság legyen osztályrészünk, s  legyen erőnk büszke zsidónak maradni.