2013. november 8., péntek

A HETI SZAKASZ(4) - VÁJÉCÉ – 2013

VENDÉGOLDAL

IRJA: SMUÉL GLTSENSTEIN, RABBI

 

TEHETETLENNEK ÉRZED MAGAD?

 

A filozófusok régóta küzdenek a szabad akarat kérdésével: egyrészt szabad választásod van, másrészt pedig hiszel a felső elrendelésben. Hogy jön a kettő össze, hogy lehet őket közös nevezőre hozni? Életünket  a sors szabná meg, vagy valóban érvényesülhet szabad akaratunk?

 

Nos, a judaizmus erkölcs és hit dolgában a személyes szabadságot vallja, de ha életről és halálról, sőt egészségről és/vagy anyagi boldogulásról van szó, - ámbár szeretnénk azt hinni, hogy mi ülünk a „vezetőülésben”,  -  olyan erőknek  vagyunk alávetve, melyek az ellenőrzésünkön kívül esnek. Hogy hol élünk, meddig élünk, mennyire kényelmes életet élünk – ezek az Örökkévaló kezében vannak. Szabad választásunk abban van, hogy milyen életet élünk. Istenfélő, egyenes és tiszteletre méltó életet – ez rajtunk áll. Az Örökkévaló ezekben „lelép” és garantálja a szabadságunkat, hogy mennyire leszünk vagy nem leszünk  jó zsidók.

 

„Jákób ezután szedte lábát, és elment kelet fiainak országába” (1Mózes 29:1). Ez a vers a heti szakaszbóll Jákób útjáról tudósít minket, Ézsau haragja elől menekültében. Háránba ment, ahol azután családot alapított, és egyszersmind a zsidó népet. De miért e furcsa fogalmazás: „ szedte a lábát”? A Tórának kell közölnie velünk, hogy az elinduláshoz az embernek szednie kell  a lábát? Talán valami mocsárban volt leragadva?

 

Sokunk  közülünk, ha a körülményeire tekint, megvonja a vállát, és azt mondja: „Hát mit tehetnék én?” Ha szegénységbe születtünk, rossz körülmények közt nőttünk fel, elfogadjuk, hogy erre a sorra jutottunk. Hánytól hallottam már, hogy ők az „elveszett generációhoz” tartoznak, amely nem kapott zsidó nevelést.

 

Sokan közülük úgy érzik, örökre elvesztek a zsidóság számára.

 

Jonathan Sacks ,Nagy-Britannia főrabbija) egy történetet mesél az ifjú filozófiahallgatóról, aki Cambridge-ből körbejárta a világot, hogy nagy emberekkel találkozzék. Amikor a lubavicsi Rebbét látogatta meg, a Rebbe megkérdezte tőle, mit tesz Cambridge-ben a zsidó hallgatókért. Azzal kezdte a válaszát, hogy „Tekintettel a körülményekre, melyek közt manapság találjuk magunkat…”, mire a Rebbe félbeszakította: „Senki sem »találja magát« körülmények között. Mi magunk teremtjük a körülményeinket.”

 

Persze olykor olyan körülmények közé kerülünk, melyek nincsenek az ellenőrzésünk alatt, de az életben általában a lehetőségek tágas készletéből válogathatunk körülményeink feljavítására. Az Örökkévaló mindannyiunkat egyedi kvalitásokkal, tehetségekkel és lehetőségekkel ruházott fel, rajtunk áll, kamatoztatjuk-e ezeket az ajándékokat. Az élet rengeteg inspiráló példát szolgáltat olyanokról, akik felülkerekedtek ilyen-olyan hátrányaikon és akadályaikon.

 

 A zsidó világban sokan futottak be jelentős pályát a legalacsonyabb sorból indulva. A Tóra minden zsidó elsőszülöttségi joga. Csakis ki kell nyújtanunk a kezünket érte, és a magunkénak vallani.

A pársá szavai tehát nagyon is szándékosak és jól megválogatottak. Jákób szedte a lábát, és elindult az útján. Némelyek inkább a lábuk után járnak, követik, ahová elcsámborog. Mindegy, merre, baktatnak a nyomában, és engedik, hogy lábuk vezesse őket.

 

Jákób nem így. Ő ura volt a lábainak és a körülményeinek. Ő helyezte a megfelelő útra a lábát, és lett ura a sorsának.

Adja az Örökkévaló, hogy mindannyian inspirálva legyünk a körülményeinken való felülemelkedésre!

    

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése