EGY KIS TÖRTÉNELEM…

Felajánlotta-e szolgálatait

Horthy Kun Bélának?

Irta: Szegő Iván Miklós

Az Osztrák-Magyar Monarchia katonatisztjeinek jelentős részéhez hasonlóan Horthy Miklós is felajánlhatta szolgálatait a Tanácsköztársaságnak, Kun Béla azonban nem tartott igényt rá – legalábbis a volt népbiztos így emlékezett vissza 1919-re, amikor tizenhárom évvel később Moszkvában írt erről. A kutatások jelenlegi állása szerint nem dönthető el, hihetünk-e Kun Bélának.

A Tanácsköztársaság tényleges irányítója, formailag „csak” külügyi népbiztosa, Kun Béla visszaemlékezései szerint 1919-ben Horthy Miklós felajánlotta szolgálatait neki, de ezt ő visszautasította, és Horthy ezután állt át az ellenforradalmi erőkhöz.

„A magyar feudális mágnások gyávábbak voltak a gyáváknál. Horthy Miklós csak azután szökött meg Magyarországról, miután nem fogadtuk el szolgálatai felajánlását, melyet hozzám intézett ’mély tisztelettel a népbiztos elvtárs iránt’. József főhercegnek ma is a kezemben van még egy alázatos kérése” – írta 1932-ben a Magyarországi Tanácsköztársaság korábbi vezetője, Kun Béla egy Szamuely Tibor könyvéhez írt előszóban (az idézet megtalálható a Kossuth Kiadó Tanácsköztársaságról szóló, válogatott Kun-írásokat tartalmazó kötetében és Szamuely Tibor Riadó című könyvében).

Óvatosság

A kutatók e megjegyzéssel kapcsolatban óvatosságra intenek, Kun Béla kijelentéseit szerintük alaposan mérlegelni kell. Sipos Péter történész kifejezetten kételkedik Kun megjegyzésének hitelességében, szerinte ugyanis Horthy a Károlyi-féle polgári demokratikus forradalom idején, 1918 őszén ajánlotta fel a szolgálatait az akkori kabinetnek, azon belül pedig Friedrich István hadügyi államtitkárnak. (Friedrich kalandor politikus volt, magát úgy neveztette ki kormánytagnak, hogy sem a miniszterelnök, sem a minisztere nem tudott arról, ő lenne az államtitkár. 1919-ben, a Tanácsköztársaság bukása után puccsal került hatalomra, pár hónapra miniszterelnök lett, ekkor azonban rövidesen szembekerült a Nemzeti Hadsereget irányító Horthy Miklóssal.)

Kun írásának e részletét nem idézi Dósa Rudolfné sem, pedig ő a Szamuely-kötet előszavából más részleteket átvett 1972-es művében, amelyről később még szót ejtünk. (Dósa Rudolfné: A MOVE. Egy jellegzetes magyar fasiszta szervezet. 1918-1944 – A MOVE a Magyar Országos Véderő Egylet volt.)

Kun Béla a zsidó bankárokról

Amikor Horthyról azt írta, hogy felajánlotta neki a szolgálatait, a Tanácsköztársaság első embere már rég emigrációba kényszerült, néhány év múlva pedig el is tűnt a sztálini Szovjetunió diktatúrájában. 1932-ben azonban Kun a Szamuelyt védő művében tért ki arra, hogy a szociáldemokratákkal szerinte együttműködtek olyan erők is, amelyeket Horthy és a Habsburg-ház tagja, József főherceg – pontosabban szólva: királyi herceg – képviselt.

A királyi herceg 1919. augusztus 7-23. között, a Tanácsköztársaság bukása után kormányzóként – kvázi államfőként – lépett fel, ebben a puccsal hatalomra került, a kormányfői posztot átmenetileg megszerző Friedrich segítette. Bukott kormányfőként Friedrich 1920-ban is felvetette József nevét a kormányzói tisztségre, de erre az antant ellenkezése miatt 1920-ban már esélye sem volt a királyi hercegnek, így Horthy lett az ország első embere.

A Tanácsköztársasággal szembehelyezkedőkre Kun így emlékezett moszkvai írásában: „erejük elsősorban a szociáldemokrácia volt, amely befolyásukat közvetítette a munkásosztályra, a diktatúrára. A szociáldemokrata vezérek legfőbb gondja a ’viszontbiztosítás’ volt – a bukás esetére. Mindenkinek megvolt a maga zsidó bankárja vagy mágnása, akit testével védett.”

Horthy Emlékiratai – ez az epizód valahogy kimaradt

De mit ír erről az időszakról maga Horthy? A polgári demokratikus forradalmat, Károlyi Mihály kormányzását és a Tanácsköztársaság idejét emlékirataiban így idézi fel: „Egyszer-másszor Budapestre utaztam, hogy időnként barátaimmal politikai kérdésekben hozzám hasonlóan gondolkozó férfiakkal találkozzam, akik, akárcsak én, azon töprengtek, hogy az elviselhetetlen állapotnak miként vethetnének véget. Bizony időbe tellett, amíg – sok jó szándékú elgondolás és nem egy vakmerő, de használhatatlan terv után – a cselekvés iránya kialakult.”

Aztán így folytatja: „Érthető tehát, mennyire megörültem, amikor Károlyi Gyula gróf miniszterelnök még Aradról hozzám küldte az ellenkormány megbízottját azzal a felhívással, hogy vállaljam el az új nemzeti hadsereg felállítását és megszervezését. Szinte ugyanakkor keresett föl Bécsből Bethlen István futára is, éspedig ugyanezzel a kéréssel. Bethlen is, Károlyi is tisztán látták, hogy az országnak a bolsevistáktól és a románoktól való felszabadítása csupán a diplomácia eszközeivel nem érhető el.”

Vas Zoltán Kun Béla megjegyzését erősíti meg

Horthy tehát nem említi Kun Bélának való felajánlkozását. Ám beszámol erről Kun mellett egy másik kommunista, Vas Zoltán, aki a Horthy-korban 15 évet ült börtönben, tehát nem elfogulatlan elemző. Horthyról szóló 1977-es életrajzában Vas kifejti: Horthy levélben ajánlotta fel szolgálatait a Tanácsköztársaságnak. „Ezt tette a Károlyi-forradalom idején is, amikor Fényes László elutasította ajánlkozását” – magyarázza Vas. (Fényes újságíró, a Monarchia bukása előtt parlamenti képviselő, a polgári forradalom idején pedig a nemzetőrségért felelt egy ideig.) Vas szerint Károlyiék visszautasítása után Kunnál is próbálkozott Horthy, annál a Kunnál, aki „a volt tisztektől százával kap hasonló leveleket. Minden volt tiszt kaphat munkát, beosztást a Tanácsköztársaságban, de Horthy, a cattarói lázadás leverője, jobb, ha csendben marad – ezt a választ kapja”.

Vas e megjegyzését azonban kritikával kell kezelni, ugyanis a kommunisták által terjesztett tévhittel szemben a cattarói matrózlázadást nem Horthy verte le, minthogy annak idején az Adria túlsó végében, Pólában (Pula, ma: Horvátország) tartózkodott. (Cattaro – mai nevén Kotor – viszont Montenegróban található, sokkal délebbre Isztriától.) Vas kijelentéseit Sipos Péter történész sem tartja megbízhatónak, mint idéztük, szerinte nem Fényes Lászlónak, hanem Friedrich Istvánnak ajánlotta fel szolgálatait Horthy Miklós a polgári demokratikus forradalom idején.(Folyt,köv