s

 

"Éjszaka kicsempészték a hotelból és elhozták a rebbehez"

A moszkvai főrabbi titkos látogatása

 

Mrs. Ella Skoblo az unokája Jehuda Lejb Levin rabbinak, aki a Szovjetunió-ban moszkvai főrabbiként szolgált. Amikor Mrs. Skoblo megérkezett az USA-ba 1974ben, audiencián járt a Rebbénél.                                                                 

A Rebbe azt kérdezte, nem sietek-e – ő, aki aznap este még sokakat készült audien-cián fogadni, engem megkérdezett, nem sietek-e, mintha én lettem volna ott a fontos ember. Természetesen, mondtam, nem sietek! A Rebbe valamit közölni szere-tett volna velem:

„Nem tudom, érdekel-e téged, minden-esetre szeretnék mondani valamit a nagy-apád nálam tett látogatásáról." – Oroszul beszéltünk, természetesen. Azt feleltem: „Igen, tudtam róla, megmondták nekem, hogy a nagyapám itteni látogatásakor eljött a Rebbéhez."

„Igen – mondta ő –, volt egy hivatalos látogatás, amiről mindenki tud. Testőrök voltak körülötte, akik lesték minden szavát, mit mond, kinek mondja. Az nem volt nekünk megfelelő."

 Említettem neki, hogy az újságokban is olvastam a találkozásukról.

 „Igen, de hadd meséljem el neked azt is, amiről mások nem tudnak, éjszaka 'ki-csempészték' a hotelszobájából, és elhozták ide, hozzám, s hajnalig beszélgettünk. Dnyipropetrovszkról beszéltünk, édes-apámról, gyermekkoromról – ismertem a dédapádat is."

 

Nagyapám litván zsidó volt, meg voltam tehát lepve kissé, de később, mikor ellátogattam Dnyipropetrovszkba, 1991-ben, édesanyám megadta a címet, ahol élt,a Komszomolszkaja utca 19-et – a ház még mindig a helyén van, elmentem megnézni –, és láttam, hogy tényleg na-gyon közel van ahhoz a házhoz, ahol a Rebbe élt gyermekkorában, a szüleivel.

 A Rebbe ezután azt kérdezte: „Hogy kerültél a 770-be?" „Véletlen volt, tényleg…" Nem felejtem el sose, amit erre a Rebbe vála-szolt: „Semmi sem történik az életben  véletlenül. Ta-lán amikor nagyapád itt járt" – arra a székre mutatott, amivel engem is megkínált, mikor beléptem, csak én nem ültem le.

 

„Amikor nagyapád ott ült, abban a székben – olyan volt, mintha látnám nagyapámat abban a székben – talán éppen ezt kívánta, hogy az övéi közül valaki itt legyen egyszer, és rendes vallásos életet éljen."

 

Megértettem, hogy az én eljövetelem amolyan eleve elrendelt dolog volt. A Rebbe mondta nekem, hogy beszéltek a dnyi-propetrovszki életről, hogy milyen nehéz volt nézni mások szenvedését: „Beszéltünk mindenről, megemlékeztünk azokról, akik barátaink voltak, és azokról, akiktől tartottunk, akik előtt nem mertünk beszélni. Kiderült, hogy sok közös ismerősünk volt." A Rebbe a szívemhez szólt

 

. Míg beszélt, Groner rabbi, az egyik titkára, többször is benézett az ajtón. Mikor harmadszor nyitotta ki – az emberek általában egy vagy két percre mentek be a Rebbéhez, és én akkor már húsz perce voltam bent –, a Rebbe jelt adott a kezével, és Groner rabbi nem jött be többé. Amikor a Rebbe a mondandója végére ért, azt mondtam neki, hogy írtam neki nemrégiben, és választ szeretnék. A Rebbe elnézést kért. A Nagy-ünnepek és a levelek óriási özöne miatt nem tudott még sort keríteni rá. „Ezért hát, ha csak nem ütközik nagy nehézségbe – ezt mondta –, inkább meséld el, mi volt a levélben, és én megpróbálok felelni rá."

 

El-mondtam a Rebbének, hogy a jegyesem-mel, Jichok Skoblóval itt találkoztam. Emlékszem, a Rebbe mosolyogva hallgatta. Áldást adott nekem, és azt mondta: „Itt kellene élned, Amerikában." „De nekem vissza kell mennem Izraelbe, a húgom férjhez megy ros chodes kiszlévkor."A Rebbe erre azt kérdezte: „Na és ha nem mégy, nem lesz esküvő?"

 „Dehogynem, de akkor nélkülem tart-ják!" Ez talán szemtelenebbül hangzott a kelleténél, nem kellett volna ilyesmit mondanom. A Rebbe ragaszkodott hozzá: „Ne menj vissza Izraelbe. Bajok lesznek a ví-zummal, ha újra ide szeretnél majd jönni." „De hisz nem volt semmi problémám ide-felé. Fel vagyok mentve a katonai szolgálat alól. Nem lesz semmi probléma, gond nél-kül megadják a vízumot."

A Rebbe nyilván látta, hogy el vagyok szánva, és elmegyek a húgom esküvőjére. Áldást adott nekem, és azt mondta: „Gyere vissza, amilyen gyorsan csak lehet."

 És persze a Rebbe nem tévedett. Sok bajom volt, és végül nem tudtam visszajönni Amerikába. Nem kaptam vízumot. De úgy esett, hogy az eredeti, Kanadába szóló vízumom még érvényes volt. Azzal jutottam el Montréalba, és ott intéztem el nagy nehezen, hogy vízumot kapja az USA-ba on-nan."

 (GUT SÁBESZ)