MOST HETVEN ÉVE

 

KÖZEL 200 EZER ZSIDÓ KÖZEL

2000 KANÁRI SÁRGA HÁZBAN

 

Hetven éve, június 21-én majdnem kétszázezer, zsidónak nyilvánított budapesti polgárnak kellett kijelölt kényszerlakhelyre, úgynevezett csillagos házakba költöznie. A kétezer csillagos házból ezerhatszáz ma is áll.

 

A kényszerköltöztetés a fővárosi zsidóság  deportálásának első lépése volt. A Közép-európai Egyetem OSA Archívuma június 21-ére a Múzeumok éjszakája elnevezésű program keretében Budapest-szerte megrendezendő Csillagos házak elnevezésű rendezvényt szervezett. Terveik szerint a nap végén a Budapesti Fesztiválzenekar adna emlékkoncertet a Hősök terén.

 

Hetven évvel ezelőtt, Horthy Miklós kormányzóságának utolsó hónapjaiban a magyar politikai vezetés végzetes lépésre határozta el magát: a vidéki zsidók deportálása után a fővárosban élőket kényszerítette lakhelyük elhagyására. (A magyarok elsőnek a budapesti zsidóság deportálását tervezték, csak német tanácsra kezdték a vidéki lakossággal a zsidónak tekintett magyar állampolgárok megsemmisítését.) A végső cél nem változott, kimondva vagy kimondatlanul, a budapesti zsidókat is megsemmisítő táborokba szánták. A zsidó törvények alá eső magyaroknak, akik 1944. április 5-e óta ruhájukon hatágú sárga csillagot voltak kénytelenek viselni, június 21-i határidővel kijelölt kényszerlakhelyre, az ún. csillagos házakba kellett költözniük. A június 16-i rendelet előírta, hogy a lakók – régiek és frissen beköltözöttek – házaik bejárata fölé jól látható, mint a rendelet fogalmazott, „kanárisárga" Dávid csillagot helyezzenek el. Az 1941-es népszámlálás szerint Budapest lakosságának mintegy 21 százaléka minősült zsidó származásúnak, 187 000 zsidó és további 35 000 ún. kikeresztelkedett zsidó, akikre vonatkozott a sárga csillag viselését előíró rendelet. Az átköltöztetés tehát elméletileg 220 000 embert érintett.

Az akkori Budapesten megdöbbentően nagy számú épületre kellett kitenni a sárga csillagot; aminek alig maradt emléke a köztudatban. A közel 2000 épület, az egész városban szétszórtan helyezkedett el. Fél éven keresztül minden járókelő láthatta, hogy hol laknak, és személyesen kik az üldözött budapesti zsidók. A nemzetközi események hatására, a fővárosi zsidók többségének sorsa kevésbé tragikusan alakult vidéki társaikéhoz, vagy a mai Budapesthez tartozó például Újpest, Pesterzsébet, és Kispest lakóiéhoz képest. A fővárosból indított halálmenetek több tízezer áldozatot követeltek, de a budapesti zsidóság elkerülte a tömeges deportálást. A Duna-parton agyonlőtt, illetve az ostrom alatt elpusztult ezrek kivételével, a városban bujkálva, vagy az 1944. decemberében felállított gettóban, a zsidóság Budapesten nagyobb eséllyel élhette túl a vészkorszakot, mint vidéken.

 Budapest polgármesterének 1944. június 16-án kelt rendelete értelmében a zsidónak nyilvánított budapestieknek június 21-i határidővel kijelölt kényszerlakhelyre, ún. csillagos házakba kellett költözniük. Az átköltöztetés több mint 200 000 embert érintett. A kijelölt közel 2000 épület szétszórtan helyezkedett el, az akkori Budapest szinte minden részében.

A kilakoltatás és kényszer-költöztetés hetvenedik évfordulóján, 2014. június 21-én a házak, a város lakóival, megemlékezés lesz a még álló 1600 egykori csillagos háznál. Az eseménysorozat legfontosabb célja, hogy a város lakói számára láthatóvá, ha lehet, megkerülhetetlenné tegye a mindnyájunkat érintő évfordulót. A nyilvános, rövid emlékezés sokféle formát ölt majd: az eredeti rendelet szövegének felolvasása, rövid zenemű előadása, közös éneklés, irodalmi szövegek felolvasása, csendben eltöltött néhány perc, vagy egy közös elhatározással készített egyszerű emléktábla elhelyezése.

Az együttműködésben múzeumok és nagykövetségek is részt vesznek, többek között a Magyar Nemzeti Múzeum, a Budapest Történeti Múzeum, a Petőfi Irodalmi Múzeum, a Capa Kortárs Fotográfiai Központ, a Magyar Nemzeti Levéltár, Budapest Főváros Levéltára, a Goethe Intézet, a Cervantes Intézet és a Lengyel Kulturális Intézet is.

 

A követségek részéről azon diplomáciai képviseleteknek vesznek részt a megemlékezésen, amelyek egykori csillagos házban működnek és azoknak, amelyek országa jelentős szerepet játszott 1944-ben az üldözött zsidó emberek mentésében. Így az előkészítő megbeszéléseken részt vett az izraeli, a lengyel, a mexikói, a portugál, a svájci, a svéd, a török nagykövet, az Egyesült Államok nagykövetségének ügyvivője és a litván ügyvivő, az olasz, a spanyol és a vatikáni követség tanácsosa, a Lengyel Intézet és a Goethe Intézet igazgatója, valamint a Nemzetközi Vöröskereszt magyarországi képviselője. Megállapodtak abban, hogy egy-egy olyan háznál tartanak megemlékezést vagy avatnak emléktáblát, amelynek tragikus története kapcsolódik országukhoz vagy szervezetük embermentő tevékenységéhez.

forrás: www.csillagosh