A BÁÁL SEM  TOV - A CHASZIDIZMUS MEGALAPITÓJA(26)

NAFTALI KRAUS ÚJ KÖNYVE (ŐSI 23) – FOLYTATÁSOKBAN

A Báál Sém Tov mint lélekgyógyász

Sok érdekes történet szól arról, miként gyógyított meg a Báál Sém Tov olyan embereket, akikről már lemondott az orvostudomány. Íme az egyik történet:

Élt egy kisvárosban egy zsidó ember, aki nagyon beteg volt, és az orvos – szintén zsidó – már lemondott róla, mivel szerinte nincs mit tenni.

Éppen arra járt a Báál Sém Tov, odahívták a beteghez, aki már nem tudott beszélni sem, és azt mondta a háziaknak, hogy adjanak neki tyúklevest, attól majd jobban lesz, és fog beszélni.

Így is történt, a húslevestől jobban lett, és teljesen meggyógyult.

Az orvos, aki még ott volt, ámultan kérdezte A Báál Sém Tovot, hogyan csinálta ezt, hiszen a beteg erei felmondták a szolgálatot, és erre nincs orvosság?!

– Ön a beteg fizikai állapotával foglalkozott, én meg a lelkével. Bölcseink szerint van az emberben 248 testrész és 365 ér. Ennek megfelelően, párhuzamosan van 248 tevőleges parancsolat (micva) és 365 tiltó micva. Ha az ember valamiben vétkezik, egyik testrésze vagy ere „megromlik" és beteg lesz. Ha sokat vétkezik – sok testrésze lesz beteg, a vér nem csörgedezik az erekben, és az ember halálos beteg lesz. Fizikailag valóban nincs ebben a helyzetben esély a gyógyulásra. De én a beteg lelkével beszéltem, amely megígérte, hogy jó útra tér. Tsuvát tesz, vagyis megtér és ezáltal megjavítottam a romlott ereket, és a beteg meggyógyult... – válaszolta a Báál Sém Tov az orvosnak.

Önzetlen istenszolgálat

Egyszer volt… A Peszách előtti napokon jött egy gyermektelen asszony a Báál Sém Tovhoz és könyörgött neki: imádkozzon érte, hogy fiúgyereke szülessen.

Ebben az időben a Báál Sém Tov nagyon szegény volt és ilyenkor, peszách előtt, nem volt egy fillérje sem, hogy az ünnepre szükséges minimális ennivalót beszerezze. Az asszony megértette a helyzetet, és adott a Báál Sém Tovnak annyit, amennyiből bőségesen megünnepelhette a Peszáchot.

A Báál Sém Tov föllélegzett, nagyon örült, és azt mondta az asszonynak:

– Esküszöm, hogy a micva érdemében fiad lesz!

Mivel azonban ezzel a Báál Sém Tov szinte „kényszeríttette" az Örökkévalót, hogy csodát tegyen, és megváltoztassa a természet rendjét (mivel a nő eredendően meddő volt) – hallotta a Báál Sém Tov, amint kinyilatkoztatják az égben, hogy elvesztette túlvilági üdvösségét...

A Báál Sém Tov, amint hallotta ezt, azt mondta: Most már önzetlenül szolgálhatom az Örökkévalót, miután ezt nem a jutalomért – a túlvilági üdvösségért teszem. Mondván ezt, a Báál Sém Tov nagyon örült.

De mestere, a silóbeli Áchijá elárulta neki, hogy az égi kinyilatkoztatás csak megpróbáltatás volt a Báál Sém Tov számára...

A Báál Sém Tov és a nem kóser bor

Egy ízben a Báál Sém Tov Brodiban töltötte a szombatot. Közismert, hogy Brodiban sok ellenzője volt a Báál Sém Tov által hirdetett eszméknek. Volt ott egy gazdag zsidó, aki azt mondta barátainak:

– Mivel csodálatos dolgokat mesélnek a Báál Sém Tovról, kipróbálom, mi az igazság ezekben a mesékben. Ha kiderül, hogy igaz – én is hinni fogok benne.

Mit tett az illető? Volt neki többek között egy borpincéje, ahol márkás, nem kóser (neszech) borokat tartott, amiket a környék gazdag földbirtokosainak adott el. Ezek drága és nagyon jó borok voltak.

Amikor a Báál Sém Tov a városban tartózkodott, azt mondta a pincetulajdonos a szolgájának:

– Menj le a pincébe és végy egy üveg bort a jobb sarokból (ahol a nem kóser borok voltak), vidd el a Báál Sém Tovhoz és mondd meg neki, hogy ezt én küldöm tiszteletem jeléül, és kérd meg, hogy azonnal kóstolja meg, és mondja meg, hogy ízlik-e neki. Meghagyta a szolgának, ne távozzon, amíg nem látta, hogy a Báál Sém Tov valóban megkóstolta a bort…

A szolga így tett, vitte az üveg bort a Báál Sém Tovhoz, látta, hogy kinyitotta és ivott belőle. A gazdájának több sem kellett. Ahogy hallotta a szolga beszámolóját – fűnek-fának elmondta, hogy a Báál Sém Tov nem kóser (neszech) bort ivott. A hír elterjedt a városban, Brodi felbolydult, és mindenki csak erről beszélt. Olyannyira, hogy amikor a Báál Sém Tov szombaton a tisét tartotta, ültek mögötte helyi emberek, akik félhangosan azt rebesgették, hogy „ez az az ember, aki neszech bort ivott!" A Báál Sém Tov hallotta, de úgy tett, mintha nem hallotta volna…

ß ß ß

Azonban, miután befejezték a szombati lakomát, a Báál Sém Tov hívatta a gazdag embert és megkérdezte tőle:

– Ön személyesen hozta fel a pincéből a neszech bort, amit nekem küldött?

– Nem én személyesen, hanem utasítottam a szolgámat, hogy hozza fel a pincéből, a jobb sarokból, ahová magam tettem!

Erre a Báál Sém Tov megkérte, hívassa oda a szolgát és halljuk, mit mond ő!

A szolga megjött és a Báál Sém Tov megkérdezte tőle:

– Honnan hoztad nekem az üveg bort?

– A bal sarokból! – válaszolt a szolga.

– Nem onnan, ahonnan én parancsoltam neked, vagyis a jobb sarokból? – kérdezte a gazdag zsidó.

– Nem, mert úgy látszik tévedtem. Eltévesztettem és elkevertem a jobb sarkot a bal sarokkal – válaszolta a szolga.

Most feldühödött a gazdag zsidó, aki így akarta átverni és ellehetetleníteni a Báál Sém Tovot, és arca piros lett a tehetetlen dühtől. Mindennek elmondta szolgáját, átkokat szórt rá, majd megkérdezte:

– Hát nem mondtam neked egyértelműen, hogy a jobb sarokból hozd a bort?!

– Sajnálom, nem tehetek róla – mentegetőzött a szolga – én bal sarkot hallottam!...

Szégyenkezve és bocsánatot kérve távozott a gazdag zsidó, és Brodiban az ellenkezés lehanyatlott, majd meg is szűnt...

Elszegényedett – hogy meggazdagodjon

Egyszer volt… Reb Zeév Kici'sz, a Báál Sém Tov egyik első tanítványa mesélte az alábbi történetet:

Egyszer a Báál Sém Tov egy faluban volt, ahol egy zsidó a kocsmát bérelte a helyi potentáttól. A zsidó nagyon szegény volt, alig volt megélhetése, de a Báál Sém Tov ráparancsolt, hogy adjon neki 18 rubelt. A zsidónak nem volt, de a Báál Sém Tov erősködött, ezért amaz eladta egyetlen tehenét, és még a háztartási tárgyak közül is egy néhányat, és odaadta a kért összeget.

Nemsokára a zsidónak ki kellett fizetnie az évi bérleti díjat, de nem volt pénze és a földesúr nem volt hajlandó tovább hitelezni neki, hanem kikergette házából és kényszeríttette, hogy hagyja el a falut.

Kénytelen volt a szegény zsidó mindenét pénzzé tenni; elköltözött egy másik faluba, ott egy kis házat bérelt, vett egy tehenet és abból élt, nagy nehezen.

Ennek utána az történt, hogy a helyi földesúr tehenei megdöglöttek egy titokzatos betegség folytán, és így kénytelen volt a tejet a zsidótól venni. A tej nagyon ízlett neki és családjának, és azt jól megfizette a zsidónak. Ezenkívül jóba lett a zsidóval és különböző üzletekhez juttatta. A vége az lett, hogy a zsidó a földesúr gazdálkodásának teljhatalmú intézője lett, és nagyon meggazdagodott.

ß ß ß

Egyszer reb Zeév Kici'sz a Báál Sém Tov küldetésében járta a vidéket, és pénzt gyűjtött fogoly zsidók kiváltására. Sok pénzt sikerült összegyűjtenie, de még hiányzott neki 300 rubel a szükséges váltságdíjhoz. Elutazott egy bizonyos városba, és ott tanácskozott a Báál Sém Tov egyik hívével, aki a helyi rabbi volt – mitévő legyen. Az azt tanácsolta neki, forduljon a gazdag zsidóhoz, aki nemrég telepedett le a városban, és az biztos kisegíti.

El is ment hozzá, ez felismerte őt, bevitte egy külön szobába, elmondta ki ő és elmesélte, hogy vagyona onnan ered, hogy egyszer adott a Báál Sém Tov kérésére 18 rubelt, aminek következtében tönkrement, elkergették a faluból stb., majd az Örökkévaló finom ízt adott egyetlen tehene tejébe, és ettől meggazdagodott.

Mondani sem kell, hogy odaadta az összeget, amit reb Zeév kért tőle…

Tűz, amely eloltja a tüzet

Egy ízben a Báál Sém Tov a fent említett reb Dávid Léike'sz házában vendégeskedett. Aznap kijött egy kormányrendelet, amely elrendelte a Talmud kötetek elégetését déli 12 órai kezdettel, harangzúgás közepette.

Amikor hallotta a harangozást, reb Dávid fogta a fóliánsokat és elrejtette őket a téli kályha mélyén. Mivel azonban voltak ott még égő parazsak, tűz tört ki és néhány kötet megperzselődött. Látván ezt, reb Dávid megrémült, elvesztette legendás türelmét, és nem tudta, mitévő legyen.

Ebben a percben jött be a Báál Sém Tov a házba és látta, hogy reb Dávid arca elsötétült a fájdalomtól. A Báál Sém Tov mosolygott és azt mondta:

– A tűz eloltja a tüzet.

Nem telt el még egy óra sem, és közölték a kormány részéről, hogy lefújták a Talmud-égetést, és a veszély elmúlt.

Az égő jégcseppek

Egyszer a Báál Sém Tov lement egyik tanítványával a mikvébe (rituális fürdő) télvíz idején. Olyan hideg volt, hogy a vízcseppek a fürdőben megfagytak és jégcsapok lettek. A Báál Sém Tov hosszú ideig időzött a jéghideg vízben, és a náluk lévő gyertya már csonkig égett és alig-alig világított.

– Rebbe! A gyertya elfogy és sötétben maradunk! – mondta a tanítvány.

A Báál Sém Tov erre azt mondta, hogy vegyen jégcsapokat, és gyújtsa meg azokat. A tanítvány így is tett, és a jég nagy lánggal égett.

Amikor kimentek és hazafelé tartottak – nagy volt a csönd közöttük. Végül a csendet a tanítvány törte meg, mondván nagy lelkesen:

– Az történt, amit Bölcseink mondanak: „Aki az olajnak mondja, hogy égjen – mondja az ecetnek is, hogy égjen!" (egy ismert talmudi történet alapján, lásd Táánit 25a.).

A Báál Sém Tov hallgatott, majd csendben megjegyezte:

– Nem az olaj ég, és nem a gyertya. A hit az, ami ég, és aminek lángolni kell!(Folyt,köv)