A HETI SZAKASZ – NÁSZÓ – CHASZID SZEMSZÖGBŐL - 2014

 

CSAK BOLONDÉRIA, SEMMI MÁS

 

            Szakaszunkban találjuk, többek között, a házasságtöréssel gyanúsított asszony törvényeit. Ez a fejezet úgy kezdődik, hogy az Örökkévaló utasítja Mózest: „Szólj Izrael fiaihoz és mondd meg nekik: Ha valamelyik férfi felesége rossz útra tér (vagyis félrelép)..." (4Mózes 5,12)

 

Erre a versre azt mondták Bölcseink, hogy „egy ember nem vétkezik, amíg el nem uralkodik rajta a bolondéria szelleme" (BT, Szóta,3,a). A héber nyelvben az s. t. h. gyök egyaránt jelent letérést (az útról), vagyis hűtlenséget és bolondériát, és innen ered Bölcseink szellemes megállapítása.

 

  Ez a talmudi elmefuttatás érthetővé tesz egy furcsa jelenséget. Hiszen minden zsidó ember, bárki is legyen, egy mély kapcsolatot és erős szeretetet érez az Örökkévaló iránt, olyannyira, hogy habozás nélkül hajlandó életét áldozni Isten nevének megszentelésére az által, hogy nem hajlandó bálványt imádni. Akkor pedig hogyan lehetséges az, hogy ugyanez a zsidó elkövessen egy vétket, ami elválasztja és eltávolítja őt az Örökkévalótól?! Hogyan fordulhat elő, hogy megengedjen magának egy olyan vétket, amely hitével gyökeres ellentétben áll?

 

     IDEGEN SZELLEM

 

   A válasz az, hogy megszállta az illetőt a bolondéria szelleme, vagyis egy tőle idegen szellem, amely elfedte a szívében lévő hitet. Ez a rossz szellem okozta, hogy nem érezte cselekedete súlyát, az eltávolodást az Örökkévalótól, amit a vétek vált ki. Ha érezné a vétek jelentőségét valamint azt, hogy vétkei eltávolítják a szentség forrásától – minden bizonnyal nem vétkezne.

 

      Mi ez a „bolondéria szelleme" (eredeti héber nevén ruách stut)? Ez egy szenvedély, vágy. A materiális dolgokhoz vonzódás okozza, hogy az ember elveszíti a szellemi dolgok iránti érzékét, ami eltompul, és így nem érzi, hogy megcsappant a ragaszkodása az Örökkévaló iránt. Azzal áltatja magát, hogy mi sem történt és annak ellenére, hogy vétkezett – mégis az Örökkévaló közelségében maradt. A szenvedély eltakarja előtte az igazságot, hogy minden vétek, akár csak egy kicsi is – csorbát ejt az Örökkévalóval fennálló kapcsolatán.

 

      NEM AKAR VÉTKEZNI

 

      Másrészt viszont, mivel a vétek gyökere az említett „idegen szellem", a bolondéria szelleme, ha az ember vétkezett is, ez  nem jelenti azt, hogy ő maga rossz. Ez csak a rossz szellem, ami idegen tőle. Ő maga, belül jó, ragaszkodik az Örökkévalóhoz és nem akar vétkezni – csak eluralkodott rajta a tőle idegen szellem, ami vétkezésre készteti őt. Maga a vétek is idegen tőle, és nem szerves része.

        Ezt a rálátást a vétekre abból a versből fejtjük ki, ami ezt úgy fejezi ki „Ha valamelyik férfi felesége rossz útra tér ..." (4Mózes 5,12) Ez nem véletlen, mivel lényeges kapcsolat áll fenn a vétkezés fogalma és a hűtlen asszony vétke között.

 

     A ZSIDÓ NÉP, MINT (HŰTLEN) ASSZONY

 

    A meghitt kapcsolatot az Örökkévaló és népe között sok helyütt hasonlítják a férj és feleség közötti kapcsolathoz. Az Örökkévaló a "férj", és Izrael közössége a "feleség". Amikor egy zsidó ember vétkezik az Örökkévaló ellen – az olyan, mint amikor egy feleség megcsalja a férjét, mint a nő,  aki „letért az útról".

 

Ez az oka annak, hogy éppen ezzel kapcsolatosan látta a Tóra helyesnek,  meg tanítani bennünket a bűn fogalmára és kivédésének lehetőségére.

 

    Van azonban a „letért" nő fogalmának egy pozitív  vetülete is, azaz tanulhatunk

belőle valamit. A gyanúsított asszony (szótá) – nem biztos, hogy vétkezett, hanem csak viselkedésével alkalmat adott a gyanúsításra, és a Tóra megígéri, hogy ha a férj gyanúja alaptalannak bizonyul – akkor az  a„nő rehabilitálódik és szülni fog". (uo.28)

   Ugyanez a helyzet a zsidó emberrel, aki bár vétkezett, de a szíve mélyén ragaszkodik az Örökkévalóhoz, és a végén biztos megtér, hiszen „nem vész ki tőle egy sem". (2Smuel 14,12 alapján)

 

(Likuté Szichot, 2. kötet, 311. o.)