A HETI SZAKASZ CHASZID SZEMSZÖGBŐL - BÖHÁÁLOTCHÁ

 

MÓZES  SZELLEMI NAGYSÁGA

   

„...és rájuk árasztok a szellemből, ami benned van…" (4 Mózes 11,17)

 

    Miután a nép zúgolódott, az Örökkévaló utasította Mózest, gyűjtsön össze hetven vénet, és „én rájuk árasztok a szellemből, ami benned van".

 

 Erre azt mondja a Midrás, hogy „mihez volt Mózes hasonlítható ebben a pillanatban? Egy gyertyához  a menórában, amiből meggyújtanak több gyertyát, de fényéből nem hiányzik semmi". (Szifré és Bámidbár rábbá)

 

     Általában, amikor hasonlatot használnak, ez annak a jele, hogy  a dolog kissé nehezen érthető, és ezért van szükség a hasonlatra,  mert amihez hasonlitják, azzal érthetőbbé teszik azt.

 

Azonban itt, Mózes és a kiválasztott vének esetében, miért van szükség a gyertyák hasonlatára? Hiszen minden ember megérti, hogy  a bölcsesség az egy szellemi dolog, és ha Mózes átad (átenged, átáraszt) a bölcsességéből, amivel rendelkezik – mi sem természetesebb, hogy ezért ő nem szenved hiányt!

 

ALÁSZÁLLNI A MAGASBÓL...

 

   Ez több mint logikus, de ennek ellenére előfordulhat olyan eset is, amikor a bölcsesség vagy a tudás átadásakor a tanítónak lejjebb kell adnia szellemi nívójánál. Amíg a tanítvány közel áll a mester szintjéhez, addig ez a „veszély" nem áll fenn. A tanító marad a maga szintjén, míg ő tanítja a tanítványt és átad neki tudásából. Ha azonban egy olyan diákról van szó, aki messze távol van a mester szintjétől – akkor a tanítás, vagyis a szellem „árasztása" a tanítványra, bizony a mester önmaga általi leértékéléséel jár.

 

  Miért?

 

  Azért, mert ebben az esetben a mesternek ki kell  lépnie szellemi világából és átmenni egy egészen más atmoszférába, amelyben a tanítványa leledzik. A mester kénytelen olyan példákat és hasonlatokat  keresni a tanítvány fogalomtárából, amit az megért, hogy ezáltal értésére adja a témát a tanítvány szintjén. Ez óhatatlanul is a mester degradációjához vezet.

 

    CSÖKKENT A TÁVOLSÁG

 

      Mózes sokkal magasabb szellemi szinten állott, mint a kiválasztott  hetven vén. Ennélfogva azt lehetett volna gondolni, hogy a bölcsesség átadása  n e k i k    egy bizonyos fokkal csökkenti Mózes szintjét. Erre mondják Bölcseink, hogy mégsem csökkentette az „árasztás" Mózes szellemi fölényét, ami maradt olyan, amilyen volt.

 

Hogyan lehetséges ez? Hogyhogy nem csökkentette a bölcsesség (tanítás) átadása Mózes szellemi fölényét?

 

Erre két válasz lehetséges:  Az egyik az, amire a Midrás bölcsei céloznak: Mihez volt Mózes hasonlítható ebben a pillanatban? Egy gyertyához  a menórában, amiből meggyújtanak több gyertyát, de fényéből nem hiányzik semmi. (Szifré és Bámidbár rábbá) Vagyis: Mózes akkor egy olyan gyertyához hasonlított, amely leszállott felső piedesztáljáról és egy „menórában volt".

 

Hogy kell ezt érteni?

 

 Mózest akkor, amikor a vétkesek zúgolódtak, „elhagyta az ereje" (Rási), és annyira elgyengült, hogy olyan volt, mint  egy "gyertya", amelyről sok gyertyát meggyújtottak. Vagyis – legalábbis képletesen – szűkült a távolság, az űr közte és a

vének között, és ezért nem csökkent Mózes nagysága a vénekéhez viszonyítva.

 

   KORLÁTLAN NAGYSÁG

 

      A másik választ a kérdésre szintén abban a Midrásban találjuk: Mózes (a szellem-árasztás által) nem szenvedett semmi hiányt, hiszen írva van: „És nem támadt Izraelben Mózeshez hasonló próféta…" (5Mózes 34,10) Ami azt jelenti, hogy olyan nagy volt és olyan magas piedesztálon állott, hogy a „szellem-átadás" nem okozhatott neki degradációt.

 

    Miután olyan nagy és fennkölt volt, hogy nem támadt hozzá hasonló kaliberű próféta Izraelben, nem volt Mózes semmilyen korlátnak alávetve, és így átadhatott bölcsességéből olyanoknak is, akik sokkal de sokkal alacsonyabb szinten álltak – anélkül, hogy ez valamelyes szintcsökkenést okozott volna nála.

  Ez volt Mózes mesterünk nagy, istenáldott ereje.

 

    (Likuté Szichot, 8. kötet, 75. o.)