A HETI SZAKASZ(5) – NÁSZÓ – 2O14
IRJA:GLITSENSTEIN SMUÉL, rabbi
NAZIREUSOK ÉS APÁCAKOLOSTOROK
A legvitézebb férfi a Bibliában kétségtelenül Sámson. Lebírta a legvadabb bestiákat és az ellenséges filiszteusok ezreit tette ártalmatlanná puszta kezével. Végül hajvágással birták le – Delila levágta a haját, s ő ezzel elveszítette az erejét.
Egy ilyen ártatlan dolog hogyan foszthatta meg az erejétől? A válasz az, hogy Sámson nazireus volt. S amint az eheti Tóra-szakaszban olvashatjuk, a nazireusok szent fogadalma tiltja a hajvágást, a holtakkal való érintkezést és a boritalt.
A nazirfogadalom lejárta után bizonyos engesztelő áldozatokat kellett bemutatni a Templomban. A Talmud megkérdi: miért kell a nazireusnak, aki voltaképpen mégiscsak önként vett magára olyan tilalmakat, melyek túlterjednek a törvényen, engesztelő áldozatot bemutatnia? Miféle bűnt követett el? Az egyik talmudi álláspont szerint az, hogy megtagadta magától a borital élvezetét,, önmagában is vétek.
Mármost a kérdés a következő: miért rossz megtagadni önmagunktól bármit? A Teremtő megengedte nekünk, hogy élvezzük a szőlő gyümölcsét, de miért rossz nem nem (ki)használni az engedélyt? Csak talán nem vonnak felelősségre azért, mert nem fogyasztok mindent, ami kóser? Vétkes lennék, mert nem ragaszkodom a fagylalthoz, noha épp most kapott kósersági bizonyítványt egy népszerű jégkrémmárka? És ha a lábamat se tettem be a trendi kóser éttermekbe, engesztelést kell végeznem?
A válasznak, mint kitűnik, több köze van a hozzáállásunkhoz, mint a vétekhez. Mi az élet helyes módja? Hogyan kell közelítenünk az isteni teremtéshez és az anyagi világhoz? El kell-e különítenünk magunkat a társadalomtól ahhoz, hogy szentek lehessünk? Vissza kell-e utasítanunk mindent, ami nem teljesen spirituális természetű, attól való féltünkben, hogy beszennyezi az istenfélelmünket?
Vannak a cölibátust támogató irányzatok, melyek tisztelettel kezelik azokat, akik elrekesztik magukat a világ hétköznapi küszködéseitől.
A testet alapvetően tisztátalannak látják, a házasságot pedig egy az ideálisnál nagyobb engedménynek az emberi esendőség felé. Aztán olyanok is vannak, akik a hegymászásban keresik a menekvést az emberi elől a spirituális világokba. A mennyek országa sokkal ragyogóbb és szebb, mint a hétköznapok zsúfolt városi terek és mellékutcák.
A judaizmus másképp tekint a dologra. Nem követi sem az elutasítók, sem az elmenekülők útját. Mi szeretjük és magunkhoz öleljük az Örökkévaló világát. Vannak persze bizonyos irányelvek, sőt szabályok és törvények is. De a Tóra teremtette kereteken belül nekünk együtt kell működnünk a Mindenható univerzumával. „Kezdetben teremtette az Örökkévaló az eget és a földet." A föld is, bizony, része az ő hatalmas, örök tervének. Ennek a tervnek része, hogy a földi lények, a férfi és a nő, idejüket és erőiket, javaikat és bölcsességüket az anyagi világ istenséggel való „elárasztására" fordítsák.
Minden micva, amit elvégzünk, ehhez járul hozzá. Vesszük a fizikai létezőt, és átalakítjuk spirituálissá, nem azzal, hogy elkülönítjük magunkat tőle vagy elfutunk előle, hanem azzal, hogy konfrontálódunk vele, és valami szent céllal bíró mederbe tereljük.
„Nincsen zsidó apácakolostor" – tartja a mondás. A jesiva sem kolostor, hanem iskola, amely diákjait arra neveli, hogy spirituális értéket hozzanak létre az anyagi világban. A nazireus tehát, aki önnön morális gyöngesége miatt találta szükségesnek, hogy elkülönüljön attól, amit a Teremtő megengedett élveznünk, valamiképpen vétkes. S a dolgokhoz való hozzáállása némi engesztelést szükségessé tesz.
A judaizmus magasabbrendű, túlvilági életre hív fel e-világban. Ne engedjük, hogy a társadalom üressége lehúzzon minket, hanem hívjuk mi ki azt a jóra való változás iránti tántoríthatatlan ragaszkodásunkkal!
És mindenesetre igyuk a szőlő levét, de ne felejtsünk el kiddust mondani és „lecháimot"!
(Nagyfuvaros Press)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése