ÉN ÉS A REBBE

 

A Rebbe kedden húzta fel a rollót

 

Shabsi Alpern rabbi a brazíliai sliáchok vezetője, 1961-ben küldte őt  az országba a Rebbe.

 

Ő MESÉLI:

 

Akkoriban az úgy volt, hogy ha valaki sli-chutba (kiküldetésbe) ment amikor eljött az idő – nem mentek sokan; mi az első házas-párok  közt voltunk –, volt egy érdekes ri-tuálé: a házaspár a repülőtérre felé menet megállt a 770-nél. Kiszállt az autóból, és a diákok, a sliách barátai, akik még a 770-ben tanultak,  és nem nősültek meg, mind kijöttek – akkoriban még nem volt kolél (házas emberek iskolája) –, és a sliáchhal táncoltak, s a Rebbe felhúzta az egyik ablakán a rollót, félútig. Vasárnap érkeztünk, menáchem áv 3. napján, 5721-ben a 770-be, és a Rebbe nem húzta fel a rolót az ablakán.

   Édesanyám azt mondta: „Lá-tod, megmondtam, hogy ne menjetek!" És talán mások is ilyesmit gondoltak. Tehát azt tanácsolták nekünk, menjünk haza, ír-junk a Rebbének, vagy induljunk máskor. Azt feleltem: „Nem, a Rebbe tudja, hogy mi elmegyünk, két audiencián is voltunk az út előtt, elmegyünk, és kész."

 

Ami azt illeti, egy nappal előtte, szom-baton  a Rebbe egy diskurzust mondott, ami később meg is jelent a Széfer máámá-rim 5761-ben, melynek az utolsó szakaszának semmi összefüggése sincs a többi részével. Nem is értette senki igazán, éve-ken át, miről akar szólni az a rész a végén.

 

És néhány évvel ezelőtt, valaki, aki a Reb-be diskurzusainak szerkesztésén dolgozott, Brazíliában járt, és én elmeséltem neki az indulásunkat azon a vasárnapon. Azt mondta: „Most már tudjuk, mit jelent az a rész." A diskurzus végén egyszer csak azt mondja a Reb-be: „A legfon-tosabb a sli-chutban az, hogy olyan messze men-jünk, amennyi-re lehet, és akik nagyon-nagyon messzire mennek, azok gondolkodnak erről helye-sen..." De ennek semmi köze a diskurzus többi részéhez; viszont ezzel fejeződik be, és nem is tudták mire vélni, meg hogy mit jelent.

 

 Ez volt a Rebbe részéről a nyilvános búcsú...

 

Szóval: visszatérve arra a vasárnapra,a Rebbe nem úzta fel a rollót

… Azt mondtam: „No, gyerünk a repülőtérre." Akkoriban nem volt közvetlen járat Brazíliába. Először Ca-racasba kellett menni, Venezuelába, ott egy éjszakát eltölteni, azután másnap tovább-repülni Brazíliába. A Sabena légitársaság-gal utazunk Caracasba. Ma is működik, bel-ga tulajdonú cég. Felszálltunk a gépre, el-foglaltuk a helyünket: de a gép nem in-dult. Hosszú-hosszú idő múlva a pilóta bejelen-tette: „Az egyik hajtómű kiégett, és mivel nem amerikai cég vagyunk, az új hajtómű-vet Brüsszelből kell hozatni. Mindenki térjen haza az otthonába, és jöjjön vissza kedden este."

 Visszamentünk Crown Heightsbe – nem volt hol aludnunk. Kedden a Rebbe felhúzta az ablakán a rollót…

(Gut Sábesz)