HETI  SZAKASZ(4) -  NÁSZÓ – 2O14

IRJA:DARVAS  ÁRIEL,rabbi

 

       A  "TÁBORON KIVÜL" – EGYKOR ÉS MOST          

 

 

Hetiszakaszunkból idézem a következő pászukot, amely első látásra nem különösebben elgondolkodtató: „És így cselekedtek Izrael fiai, kiküldték azo­kat a táboron kívülre; amint szólt az Örőkkévaló Mózeshez, úgy cselekedtek Izrael fiai." (5.4.).

 

 Miről van szó? Izrael népe parancsba kapta, hogy küldjenek ki a táborból minden olyan személyt, aki tisztátalan lett. A Ramban megjegyzi: "hogy a tábort méltóvá tegyék a frissen felállított Hajlék és a Sechina számára…ezért voltak Izrael fiai kötelesek megtisztítani a rituális tisztátalanságtól" közvetlen környezetüket.

 

 A vers kapcsán adódik a kérdés: miért írja kétszer a pászuk, hogy Izrael fiai az Örökkévaló parancsa szerint cselekedtek? A Malbim válasza az, hogy két csoportnak kellett résztvenni az előírás végrehajtásában, azoknak a rituálisan tiszta zsidóknak, akiknek végre kellett hajtatni azt, illetve azoknak a tisztátalan zsidóknak, akiknek önkéntesen kellett elhagyni a tábort. Nem véletlen, hogy a Tóra a sajátos megfogalmazással jelzi ennek az eseménynek a valódi súlyát, vagyis azt, hogy egy sokak számára kellemetlen isteni előírást zokszó és különösebb hochmecolás nélkül hajtottak végre testvéreink.

 

Vannak olyan helyzetek, amikor persze nem megy ennyire egyszerűen. Képzeljünk el egy olyan szituációt, amikor egy kisebb vagy nagyobb közösségnek a működése kerül végveszélybe, nem kis részben a közösséget vezető nagyszámú testület távolról sem tökéletes ténykedése miatt. Mondjuk azt, hogy adott közösség olyan működési szabályokat fogadott el, amelyek demokratikus jogokat biztosítanak a vezető testület tagjainak, és még krízishelyzetben is lehetőséget ad arra a szabályzat, hogy annak számos pontját figyelmen kívül hagyva is következmények nélkül maradhat tagja bárki a testületnek és gyakorolhatja demokratikus jogait. Ez oda vezethet, hogy miután romba döntenek valamit, azt követően érdemi változtatások nélkül van joguk nekifogni az újjáépítési kísérletnek is. Hogy ez a siker mekkora esélyével kecsegtet? Nagy kérdésnek nevezhetnénk, ha nem lenne ennyire egyértelmű a válasz.

 

Természetesen ebben az elképzelt helyzetben megtörténhet megint, ami egykor a pusztában, és az érintettek felismerik: ebben az esetben nekik kell "a táboron kívülre" menni, azaz – végre-valahára - felelősségük tudatában kijelenteni, hogy saját akaratukból hajlandóak lemondani bizonyos demokratikus jogaikról, vagyis az önkorlátozás rögös, de nemes útjára lépnek. A Tóra ezt erőteljesen támogatja, hiszen a Kedosim szidra elején olvasható felszólítás, a "szentek legyetek" parancs kapcsán gyakran idézett talmudi (Jevámot 20a) értelmezés kimondja: "kádés ácmechá bemutár lách" – szenteld meg magad abban, ami engedélyezett számodra!

 

Talán nem érdektelen a Rásbá, Rabbi Slomo ben Áderet (1235-1310) által megfogalmazott problémamegoldó javaslat sem. Így hangzik: "ha a cibur állított maga főlé egy héttagú vezetőséget, hogy foglalkozzanak a közösség ügyeivel, akkor azoknak olyan joguk van minden döntés meghozatalára, mintha azt a város összes embere hozta volna…Ha hétnél kevesebben vannak, akkor csak abban az esetben dönthetnek ha erre engedélyt kaptak a város lakóitól".

 

Egyszóval minden helyzetben lehet megoldás, a Tóra és a bölcseink ehhez segítséget adnak, csak meg kell próbálni élni vele.