ATYÁK BÖLCS TANITÁSAI(60)

          A VAK EMBER ÁLDÁSA

 

Eliézer ben Jákob rabbi szokta mondani: "Minden jó cselekedettel, amit ember tesz, vagyis minden micvával, amit teljesit, egy ügyvédet, ill. egy szószólót szerez magának. Ezzel szemben minden elkövetett bűnnel egy vádló születik. A megtérés és a jócselekedetek mint védőpajzs szerepelnek a büntetés elhárítására". (Atyák, 4, 11)

 

 Ugyanezen a néven két tanaitát ismerünk. Az első Eliézer ben Jákob, aki még a Szentély idején élt, és (a Midot traktátusában) pontosan leírja a szent szolgálatot, az edényeket stb; mindazt, amit saját szemével látott).

A másik tanaita, akit szintén Eliézernek hívtak, Akiba tanítványa volt, és valószínűleg ő a fenti idézet szerzője. Róla beszéli el a jeruzsálemi Talmud a következőket:

 

   A városba, ahol Eliézer élt, egy vak ember érkezett, aki leült, hogy megpihenjen. Eliézer melléült, s beszélgetett vele. Látván ezt a város lakói, megjegyezték: "Ha ez a vak nem lenne nagy ember, akkor a rabbink nem ült volna mellé..." Ezek után az emberek a vakot ellátták minden földi jóval, amin a vak igencsak csodálkozott. "Minek köszönhetem - kérdezte -, hogy ilyen jól bántok velem?" Mire mondták neki: "Láttuk, hogy Eliézer ben Jákob melléd ült". Ekkor a vak megáldotta Eliézert, mondván neki: "Te jót tettél valakivel, aki látható, de ő maga nem lát. Aki mindent lát, de ő maga nem látható [azaz a Jóisten] hallgassa meg imádat, és legyen kegyes hozzád". (Jeruzsálemi Talmud, Peá).

 

 A tanaita tehát arra figyelmeztet, hogy a legkisebb jó cselekedet is hasznára válhat az embernek. Nemcsak a nagy tettek számítanak, hiszen minden lépésed - akár jó, akár rossz - feljegyeztetik, s az ember sohasem tudhatja, mikor lesz egy jó "ügyvédre" szüksége.

 

                                 ****

 

A világ, a dolgok, az emberi cselekedetek megítélése aszerint történik, miből van több, mondja egy talmudi tétel, amit Ros Hásáná előtt szoktak hangoztatni. Így helyesen cselekszik az, aki "időben" tesz még egy micvát, elkövet még egy jó cselekedetet, hogy ezzel cselekedeteinek a mérlege a jótetteinek oldalára billenjen.

 

  Meiri, a gondolkodó bölcselő és Talmud-magyarázó a micvákról és vétkekről akként vélekedik, hogy azok nem semlegesítik egymást. Tehát az ember minden jó cselekedetéért megkapja a jutalmát, miként az elkövetett vétkéért a büntetést. Hiába van valakinek sok érdeme, egy elkövetett vétekért mindenképp megkapja büntetését.

 

Toszfot Jom Tov szerint a megtérés és a jó cselekedetek védőpajzsot jelentenek ugyan a szerencsétlenségek, bajok ellen, de az elkövetett vétkekért kijáró büntetés alól nem mentesítenek.

 

                                  ****

 

 

Rabbénu Bachajjé az alábbi hasonlattal magyarázza a fentiek értelmét:

Egy embernek volt három barátja. Az egyikkel igazi, bensőséges viszonyban volt, a másikat kedvelte, de barátságuk nem volt mély, a harmadikkal felszínes viszonyban voltak.

Történt, hogy egy napon a király emberünket maga elé rendelte. Nagyon megijedt, nem tudta, miért kell odamennie, ezért megkérte legjobb barátját, kísérje el őt. Az a kérést megtagadta. Ekkor a második baráthoz fordult, aki nem utasította el őt, de kijelentette, hogy elkíséri ugyan, de csak a palota bejáratáig. Ekkor elment a harmadik baráthoz, akivel nem is volt olyan bizalmas kapcsolatban, s ritkán is találkoztak. Ez a barát viszont hajlandó volt elkísérni, sőt azt is felajánlotta, hogy ha szükség van rá, ki is áll barátja mellett.

 

  Ki ez a három "barát"?

A "legjobb" - az ember anyagi javai, amit olyannyira szeret, s tőle várja a legtöbbet. Az ember csak halála napján döbben rá, hogy a pénz nem menti meg, nem segít rajta.

 

A "második legjobb barát" - az ember családja, aki csak a "kapuig" azaz a temető bejáratáig képes elkísérni, de nem tovább.

 

A "harmadik legjobb barát" - a micvák, a jó cselekedetek, ezek végigkísérik az embert az úton, s akkor is mellette vannak, ha már minden és mindenki elhagyta...

 

                                   ****

 

Élt Brod városában egy gazdag zsidó, aki a Báál-Sém- Tov alapította haszidizmus legnagyobb ellenzőjének számított. Amikor csak tehette, minden rosszat elmondott Báál-Sém- Tovról és híveiről. Így tett egyszer Szukkot ünnepén is, miközben az ünnepi sátorban ült.

 

Következő nap, amikor Báál-Sém-Tov találkozott vele, megkérdezte, miként lehetséges, hogy az ünnepi sátorban egy zsidó csupa rosszat mond egy másik zsidóról ?

 

- Honnan tudja ezt? - hökkent meg a gazdag zsidó.

- Egy angyal mesélte el nekem - felelte Báál-Sém- Tov.

- Miféle angyal?

- Hát az az angyal, aki a maga vétkes beszédéből született, aki a vádló, ő maga mesélte el nekem, milyen körülmények között jött létre...