A HETI SZAKASZ chaszid szemszögből – BÁMIDBÁR - 2014

 

 

A MENNYISÉG FONTOSSÁGA

 

  Szakaszunkban, amely megnyitja a Tóra negyedik könyvét, az első parancsolat a zsidó nép összeszánlálásáról szól.. Erre céloz a negyedik könyv talmudi elnevezése is, (BT Szotá 36b) „chumás hápkudim, a "megszámlálás ötöde" (mivel az öt könyvből álló Tóra minden könyve egy-egy ötöd).

 

    A számlálásnál nincsenek tekintettel a megszámolt egyedek tartalmára, fajsúlyára vagy értékére. Minden  egyes csak egy szám és nem több, vagyis a számlálás csak a mennyiséget jelzi, ami a dolog külső részét jelenti. Szakaszunkban is, ahol az utasítás a zsidók összeszámlálására szólit– nincs semmi utalás  az egyedek értékére, tehetségére, hanem kvázi csak egy technikai népszámlálásról van szó.

 

   Így aztán nehezen érthető, miért tulajdonít a Talmud olyan nagy jelentőséget ennek a népszámlálásnak, hogy az egész könyvet erről nevezi el?

 

    A MENNYISÉG MINŐSÉGET TEREMT

 

     Az egyik lehetséges magyarázat a kérdésre az a talmudi tétel, amely szerint „egy megszámolt dolog nem vész el" (BT Bécá 3,2), vagyis ha megszámolnak valamit, pontosan tudják a számát (és azt elkönyvelik), az nem kallódik el. Ez logikusan azt jelentheti, hogy maga    a számlálás bizonyos jelentőséget kölcsönöz a dolognak – ami e nélkül nem volt.

   Ez azonban csak egy részleges magyarázat, mivel a számlálás csupán a megolvasott dolognak kölcsönöz jelentőséget, de nem magának a számlálásnak. Ami – úgy tűnik – egy külsődleges dolog.

 

     Mondhatnánk,hogy maga az a tény, hogy a számlálás rámutat a számolandó dolog jelentőségére – bizonyítja a számlálás fontosságát is. Végül is szoros kapcsolat van a mennyiség és a minőség között, és maga a mennyiség jobb minőséget tud kiválasztani magából. Ennélfogva logikus, hogy maga a számlálás, aminek eredménye a mennyiség, hangsúlyozza a minőséget is.

 

     ISTENI JELENLÉT A „MINJENEN"

 

        Klasszikus példája annak, hogy a mennyiség minőséggé válik, az a „minjen", vagyis a tízes kvórum, amely lehetővé teszi a zsidó közösség imáját. Tíz zsidó férfi, akiknek egyenként semmi nincs. Lehetnek tudósok, rabbik, hordárok vagy kocsisok. Mihelyt tízen vannak – egy más minőséggé válnak: rajtuk van az isteni jelenlét (a schiná), és így lehet imádkozni, Tórát olvasni.

   Az étkezés utáni áldásnál is ez a helyzet. Három zsidó férfi, akik együtt esznek, „bencsolhatnak" közösen, és ha tízen vannak, akkor külön szöveget toldanak be – növáréch Elokénú –, vagyis megemlítik az Örökkévalót is.

 

       Ugyanezt találjuk a tóraadásnál is. Ott hatszázezer meglett férfi volt, és a Midrás szerint (Mechilta és Jálkut), „ha csak egy hiányzott volna a hatszázezerből – még ha az egy egyszerű ember is lett volna – nem kapta volna a Tórát még a legnagyobb zsidó sem. Ezen kívül Bölcseink egy külön áldást kreáltak, amit akkor kell elmondani, amikor egy akkora zsidó tömeget látunk, ahol 600 ezer zsidó van(BT, Bráchot 28,a).

 

    MINÉL TÖBB ZSIDÓ!

 

    Az elmondottakból az lehet a tanulság, hogy mennyire kell értékelni a mennyiséget. Most egy olyan korban élünk, amelyben lehet, hogy a mennyiség fontosabb mint a minőség. Most, amikor olyan sok zsidó kér és könyörög segítségért szellemi téren – igyekezni kell minél több zsidót abba a helyzetbe hozni, ahhoz segíteni, hogy minél több micvát ismerjen meg és teljesítsen. A hangsúly a mennyiségen van: minél több zsidó ismeri meg a zsidóságot és kerül kapcsolatba az Örökkévalóval – annál jobb, nemesebb minőség jön létre.

 

    Ahogy és amikor a lehető legtöbb zsidó kerül kapcsolatba gyökereivel, és kerül be a zsidóság táborába (máchne Jiszráél) – az egész zsidó nép egy felsőbb minőségi osztályba lép, és eljön az igazi megváltás a Messiás által.

 

    (Likuté Szichot, 2. kötet, 293. o.)