ATYÁK BÖLCS TANITÁSAI(59)

 

A BŐLCS FONTOSABB A KIRÁLYNÁL

 

   Meir rabbi mondása a Tóra-tanulás fontosságáról, "Ha a Tóra tanulmányozásában akadályoztatni hagyod magad, biztos lehetsz benne, hogy sok akadály gördül eléd. Viszont ha fáradozol a Tóra elsajátításában, van Neki miből jutalmaznia téged" - sokkal mélyebb értelmű, mint az első látásra gondolható.

A legtöbb Bölcs azok közül, akik az Atyák fejezeteiben megnyilatkoznak, szót ejt a Tóra fontosságáról, de Meirnél ez mély élettapasztalatból táplálkozik.

 

Második rabbikinevezését - a Talmud tudósít erről- Jehuda ben BávátóI, a Bar-Kochba felkelés leverése utáni üldözéseket egyedül túlélő pátriárkától kapta, meglehetősen különös körülmények között.

 

   A történet a következő: A római hatalom olyan rendeletet hozott, hogy aki rabbit nevez ki, vagy akit kineveznek, az halál fia, a várost pedig, ahol a kinevezés történik, le kell romboli. Ekkor Jehuda ben Bává, mikor eljött az ideje, hogy rabbikat kellett kineveznie, két város - Usa és Sfárám - határán leült. Ide járult elé Meir, Jehuda, Simeon, Joszi és Elázár (egyesek szerint Nechámjá is), ahol megtörtént rabbivá való avatásuk.

 

   Amikor a rómaiak felfedezték rejtekhelyüket, Jehuda arra bíztatta tanítványait, fussanak, amerre látnak.

- S veled mi lesz? - aggályoskodtak a tanítványok.

- Én már öreg vagyok, s kőként állok előttük (a rómaiak előtt).

 

  A talmudi forrás azzal fejezi be a leírást, hogy: "Nem mozdult el onnan, míg [a zsoldosok] 300 dárdát belé nem döftek, és szitává nem lyuggatták testét..." (Szánhedrin, 14)

 

                                  ****

 

Ilyen élettapasztalatokkal rendelkezett Meir a Tóra-tanulás fontosságát illetően. Ha nem ő és négy társa, kiket Jehuda élete feláldozásával felavatott, talán, Isten őrizz, kihalt volna a Tóra Izraelből.

Ha valaki elhanyagolja a Tóra-tanulást - mondja Meir -, vagy zavartatni hagyja magát a körülmények által, biztos lehet benne, hogy a zavaró körülmények nem járnak egyedül. Már alkalmunk volt hangsúlyozni Bölcseink azon mondását - mely a zsidó filozófia egyik alaptétele -, miszerint "az úton, melyen az ember haladni akar, hozzásegítik, hogy járhasson". Ha tehát eltökélt szándéka, hogy Tórát tanul, ehhez minden segítséget megkap, hiszen "aki szent életet akar élni, segítenek neki ebben". Ennek természetesen az ellenkezője is fennáll.

Ezért alapul Meir mondása arra a talmudi axiómára, hogy minden pótolható, csak a tudás, a tudomány, illetve művelője, a Talmud-tudós pótolhatatlan.

 

   Egy Jóbtói származó vers alapján mondják Bölcseink, hogy az aranynak, ezüstnek, gazdagságnak, mindennek van pótlási lehetősége, de "ha egy tálmid~cháchám meghalt, honnan veszünk helyette egy másikat." (Brésit rábbá, 91,11)

 

  Ugyanezt a gondolatot fejezi ki a Talmud (Jerusalmi. Horájot, 3,5), amikor azt mondja, hogy a zsidó hierarchiában a bölcs, a tálmid-cháchám, előbbre való a királynál. Miért? Mert a bölcset nem lehet pótolni, de "ha a király meghal- minden zsidó alkalmas arra, hogy király legyen".

 

Nátán rabbi Ávotjában ugyanerről a témáról azt mondja: "Ha valaki szorgalmasan tanul Tórát, akkor az égből segítségére vannak, hogy szorgalma még gyümölcsözőbb legyen. Könnyen tanul, megérti a legnehezebb tételeket is, és nincs zavaró körülmény. Ha azonban valaki elhanyagolja a Tóra-tanulást, és ahelyett mással tölti drága idejét, akkor "segítségére" vannak, hogy ne legyen szabad ideje; rablók támadnak rá, kígyók marják, vadállatok, adóhivatalnokok zaklatják - mindezek a Gondviselés küldöttei.

 

   Aki viszont minden erejét és idejét a Tórának szenteli, az biztos lehet a jutalomban, mert Neki, az Örökkévalónak, akié az egész világ - van miből és honnan adnia."

 

                                  ****

 

Innen kezdve a következő Misnák a galileai Usában egybegyűlt új Synhedrion bölcseinek véleményét fejezik ki. Ezek már a Bar-Kochba lázadás leverése utáni üldözések enyhüléséveI ültek össze, s kezdték felújítani a zsidó életet. Érthető, hogy a legnagyobb hangsúlyt a Tóra-tanulásra tették.

 

 

                                   ****

 

A kobrini rebbe, reb Mose, a következő hasonlattal egészítette ki Meir mondását az "akadályokról":

"Ha valaki a Tóra-tanulás elhanyagolását [bitul Tórá] nem tartja akkora főbenjáró véteknek, mint a férjes asszony elcsábításának tilalmát [ez egyike - a zsidó felfogás szerint - a legsúlyosabb véteknek], ez annak a jele, hogy fogalma sincs a haszidizmus lényegéről.