מדינת  ישראל – קידוש שם שמים

יום העצמאות תשע"ד

66 éves a független I Z R A E L

 

Jom Háácmáut, Medinát Jiszráel megalakulásának a napja, egyben a második legfiatalabb ünnepünk. Nem teljesen egyértelmű, hogy hétfő este az ünnep beköszöntekor mondunk-e sechehejánu áldást, mint más ünnepeink alkalmával. Irányadó lehet Ráv Mesulám Róth véleménye: "ha valaki nem különösebben örvend Jom HáÁcmáut okán, az mondhatja az áldást, aki viszont örül, annak mondania kell".

 

A Magyarországon élő zsidók tapasztalataim szerint többnyire az utóbbiak közé tartoznak.  

 

Ebben az évben Jom Háácmáut Behár hetiszakaszával esik egybe, melyben olyan előírások is szerepelnek, melyek az ún. „micvot hátlujot báárec" (Izrael földjétől függő parancsolatok) kategóriájába tartoznak. Mestereink többsége egyetértett abban, hogy Isten a smitá és a jóbel parancsolataival tudatosítani kívánja: a föld az Ő tulajdonát képezi, és ezáltal Ő biztosítja fennmaradásunkat. Ha ez így van – mondta Ráv Mose Zuriel, akkor miért csak Izrael földjére érvényesek ezek a micvák? Az Örökkévaló birtokában van minden föld, nem csak Erec Iszráel! A rabbi válasza szerint bár valóban Isten teremtette az egész világot, és továbbra is Ő annak egyedüli ura, de csupán Izrael földjével alakított ki páratlanul szoros kapcsolatot (hásgáchá prátit). Mózes így fogalmaz Izrael földje és A Kádos Báruch Hu "viszonya" kapcsán: "Olyan ország, melynek Örökkévaló Istened gondját viseli, állandóan rajta van Örökkévaló Istened szeme az év elejétől az év végéig" (5Mózes 11:12).

 

Az egyik legfontosabb Jom Háácmáut-tal kapcsolatos forrás  RÁV joszef Dov Szoloveicsik-tól származik, aki arra keresett választ, hogy Izrael államának megalapítása miért sorolható az Örökkévaló nevének megszentelése, vagyis a Kiddus HáSem kategóriába. Az 1956-ban elmondott beszédében hat okot részletezett, melyek a mai napig relevánsak.

 

   Az első: valódi csoda maga a tény, hogy az ENSZ a megalapítás mellett voksolt. Sorrendben a második a rendkívüli események között, hogy a fiatal, és nem túlságosan jól felszerelt izraeli hadsereg győzni tudott rátámadó ellenségeivel szemben. A harmadik ok a rabbi szerint Izrael államának léte, mivel alapjaiban ingatja meg azt a tévhitet, miszerint népünk büntetésből örök vándorlásra van ítélve. Talán ennek is „köszönhető", hogy Izraelben több misszionárius tevékenykedik, mint Ázsia országaiban összesen. A negyedik indok az, hogy az Ország létezése lassítja a diaszpórában élő zsidó közösségek asszimilációját, hiszen mindannyiunknak lehetősége van Izraelbe utazni hosszabb- rövidebb időre, és kellőképpen feltöltődni „zsidó életélménnyel".

 Az ötödik érv szerint 1948 óta a zsidók kiontott vére nem számít többé gazdátlannak (hefker), mivel az Izrael népére támadók biztosak lehetnek abban, hogy agresszív fellépésük nem marad viszonzatlan. És végül de nem utolsó sorban: azon testvéreink, akik nincsenek biztonságban (az utóbbi évtizedekből érdemes a jugoszláviai, vagy etióp zsidókra gondolni, most meg Ukrajnára) országaikban, nyugalmat találhatnak Izraelben. Előbb–utóbb a világ zsidóságának nagy része Erecben fog élni, már ma is, majd hogy  ez a világ egyetlen országa, ahol nő a zsidó populáció..

 

 Ha pedig bekövetkezik az, hogy Izrael fiainak nagy része Izraelben él, akkor egy újabb csodával leszünk gazdagabbak, hiszen ilyenre nem volt példa az I. Szentély pusztulását megelőző időszak óta!

Ha ezeket a szempontokat figyelembe vesszük, akkor kijelenthető, hogy a magyarországi zsidók számára több okból is fontos kell legyen, hogy állandó kapcsolatot tartsanak Izrael államával. E kapcsolattartás szerencsés esetben nem merül ki az érdeklődésben, illetve az aggodalomban, hanem célszerű

 

a, megtanulni héberül (legalább olvasni)

b, a lehető legtöbb időt eltölteni Izraelben

c, ha mód van rá, akkor anyagilag támogatni Izraelt

 

És  nem utolsó sorban: ünnepként megtartani Jom Háácmáut napját!

 

ÁRIEL DARVAS,  rabbi (Budapest)