HETI SZAKASZ (4) – BECHUKOTÁJ – 2014

IRJA: SMUEL GLITSENSTEIN, rabbi

HA N G O S A B B A N !!

 

Az eheti pársá jellegzetes része – az eleje. Ez a Tochécha (figyelmeztetés). Egy egész sor katasztrófáról olvashatunk ott, ami azzal történik, aki hátat fordít az Örökkévalónak, és elhagyja az élet istenes útját. A hagyomány szerint a báál kore (Tóra-olvasó) külön felhívás nélkül olvassa fel a szakaszt, és mikor eléri a mondott részt, lejjebb szállítja a hangját, hogy „csillapítsa" ezeknek a szörnyű átkoknak a hatását.

 Hallottam egyszer egy nagyon érdekes történetet, a klausenbergeri rebbe, Jekutiél Jehuda Halberstamról (1904–1994). A rebbe Kolozsvárról származott (ezt jelenti németül a Klausenberg), a feleségét és 11 gyermeküket elveszítette a holokauszt idején. De nem ült süvét értük, mert azzal volt elfoglalva, hogy megmentsen annyi életet, amennyit csak lehet. A háború után Amerikában telepedett le, sok követője támadt. Izraelbe költözött később, s ott többek között megalapította a netanjai chaszid negyedet és a  Laniado Kórházat.

Egy szombaton épp a Tochéchát olvasták. Mikor az átkokra került a sor, a felolvasó lehalkította a hangját, ahogy mindig. Halkabbra fogta a szavát, és úgy olvasott tovább. De a rebbe rákiáltott jiddisül: „Hecher" (Hangosabban)!

 A felolvasó meg volt zavarodva. Hiszen ő csak követte a sokgenerációs hagyományt. Biztos nem hallotta jól, mit mond a rebbe, folytatta hát halkan. „Hecher! Hecher!" – mennydörögte megint a rebbe. „Hadd hallja a Mindenható, mit olvasol! Minden átok betelt rajtunk. Mostantól kezdve csakis áldások érhetik az Ő népét."

Sok bölcsünk hasonlította a holokausztot a Messiás születésének szülési fájdalmaihoz, a végső megváltás hírnökeihez.

Ez a szörnyűség sosem ismétlődik meg többet. A szétszóratásból, a vándorlásokból, a pogromokból és üldöztetésekből több mint elég volt már. Az átkok minden rettenetes részletükkel együtt valóban beteljesedtek. Mostantól kezdve már csak jó dolgok, boldogság, öröm és áldás jöhet az Izrael népére.

A feddő rész végén az Örökkévaló ezt mondja: „Akkor én megemlékezem szövetségemről Jákóbbal, és szövetségemről Izsákkal, és szövetségemről Ábrahámmal is megemlékezem, és az országról is megemlékezem…"

S az Örökkévaló nem csak rólunk, zsidókról emlékezik meg, hanem az Ő szent földjéről, Izrael földjéről is. Érthetjük ezt talán üzenetként is a világ azon antiszemitái számára, akik az anticionizmus vagy az Izrael-ellenesség kirohanások leple alá rejtik antiszemitizmusukat.

 „És az országról is megemlékezem" – ez üzenet a világ azon népei számára is, melyek barátainknak mondják magukat, a ravasz londoni és washingtoni manipulátoroknak, akik tudják, hogy kell másokat hátbaszúrni a politikában. „És az országról is megemlékezem" –üzenet ez a fantázia világában élő zsidó testvéreinknek is, akik reménytelen kísérleteket tesznek halálos ellenségeink tetszésének elnyerésére. Ezeknek mindannyiuknak, üzeni Izrael Istene: „Az országról is megemlékezem." Sosem feledkezik el országáról, sosem feledkezik el népéről.

S ahogy Ő emlékeztet minket, úgy emlékeztessük mi is Őt szövetségünkre. Készüljünk fel a sávuotra, a Tóra-adás megünneplésére szorgalmasan, örömmel. Az Örökkévaló és az Ő népe sose feledkezzenek meg egymásról. Ámen.

(NAGYFUVAROS PRESS)