A HETI SZAKASZ (3)  BÁMIBÁR -  2O14

IRJA: KÖVES SLOMÓ rabbi

A zászlók jelentősége

 

És szólt az Örökkévaló Mózeshez. meg Áronhoz, mondván: Ki-ki zászlajánál, atyáik háza jelvényeivel táborozzanak Izrael fiai; távolról, a gyülekezés sátora körül táborozzanak.

4Mózes 2:1-2.

 

Szakaszunkban az Örökkévaló meghagyja Mózesnek és Áronnak, hogy tartsanak népszámlálást Izrael fiai között. A Számlálás  részletes leírása közben azt a parancsot is megkapják, hogy a zsidók mindannyian, ki-ki a saját törzsének zászlaja alatt táborozzon. Minden zászlónak megvolt a maga szimbóluma, mint ahogy az Írás mondja: „atyáik háza jelvényei", vagyis azok a jelképek, amelyekhez Jákob hasonlította tizenkét gyermekét, a tizenkét törzs ősatyját, elhunyta előtt.

A Midrás (Tánchumá, Bámidbár 14.) különösen nagy jelentőséget tulajdonít Izrael zászlajainak: „Amikor az Örökkévaló alászállt a Szináj hegyre, vele együtt huszonkétezer szekér őrangyal is érkezett… mindegyik a saját zászlaja alatt… Amint a zsidó nép ezt meglátta, egyből megkívánták maguk is a zászlókat, és így szóltak: Bárcsak mi is olyan zászlók alá lennénk rendelve, mint ahogy ők… Azt mondta erre nekik az Örökkévaló: megkívántátok a zászlókat? Életetekre esküszöm, hogy teljesítem kívánságotokat. Szólt is Mózesnek, hogy rendezze őket zászlók szerint, miként írva van: Ki-ki zászlajánál, atyáik háza jelvényeivel."

A zászlók jelentőségét láthatjuk Bileám esetében is, aki a zsidó népet akarta megátkozni, de mikor az átokra készülve megpillantotta a zsidó nép táborát és zászlajait (5Mózes 24.), átka áldásra fordult.

Miért annyira fontosak a zászlók? És mit jelent egyáltalán az, hogy az angyalok is zászlók alá voltak rendelve. Áldott emlékű üknagyapám, Silberstein Slomó, sarkadi rabbi erre a következő magyarázatot adja.
A Midrásban (Tánchumá, Vájigás 2.) azt olvashatjuk, hogy amikor az Örökkévaló a zsidóknak akarta adni a Tórát, akkor egy kezest kért arra, hogy tényleg meg is fogják tartani azt. Izrael fiai azt ajánlották, hogy ősapáik, Ábrahám, Izsák és Jákob legyenek a kezesek erre. Hiszen nincs annál erősebb bizonyíték a Tórához való ragaszkodásra, mint hogy ősapáink már azelőtt megtartották a benne foglaltakat, még mielőtt meg az meg lett volna parancsolva.

Az Ősatyákra, a gyökerekre való emlékezés tehát ösztönző erő a Tóra és a parancsolatok megtartására. Ez a jelentősége az angyalok zászlóinak is. Az angyalok olyan szellemi teremtmények, amelyek – az emberel ellentétben – folyamatosan érzékelik saját létük gyökerét és forrását, az isteni dicsfényt, a teremtő energiát. Éppen ezért is nevezzük őket többek közt Szeráfoknak (azaz „égőknek"), mert ahogy Bölcseink mondják: (Talmud, Szánhedrin 38b) „Az Örökkévaló kinyújtja feléjük kis úját, és ők rögtön elégnek…".

 

Más szóval olyan közvetlenül szembesülnek a Végtelen mindenhatóságával , hogy ez bizony adott esetben saját létüket is felemészti. Ezt – a gyökerekkel való szembesülést – jelképezik az zászlók. Az angyalok, zászlók alá vannak rendelve, vagyis folyamatosan emlékeztetve vannak, szembesülnek létük gyökereivel, Istennel. A zsidó nép is megkívánta ezt az állapotot, mire Isten saját gyökereikre, az ősapákra emlékeztetve őket, az ősapák jelképeit a zászlókra festve adta meg a lehetőséget a zsidóknak hogy kezeseket találjanak maguknak. Az ősatyák kezessége ugyanis azt jelenti, hogy ha a zsidók feje felett ott lebeg majd gyökerük, atyáik jelképe és arra rátekintenek, akkor biztosítva van, hogy nem felejtik el az Örökkévalóval kötött szövetséget és ragaszkodnak majd a Tórához.