2014. január 1., szerda

AZ ATYÁK BÖLCS TANITÁSAI(34)

 

      ENNI NEM FELEJT EL...

 

"Dosztáj rabbi, Jánnáj fia szokta mondani Meir rabbira hivatkozva: ha valaki a Tóra-tudományából akár egyetlen dolgot is elfelejt, az olybá vétetik, mintha halálos bűnt követett volna el, amint az írva van: "Őrizkedj és fölöttébb óvd a lelkedet, nehogy elfelejtsd a szavakat..." (Ávot, 3,8)

 

 A zsidó erkölcs felfogása értelmében valamit elfelejteni nem egyszerűen hiba, hanem bűn, ami annak a következménye, hogy nem ismételte elégszer a tanultakat. Ismeretes bölcseink azon mondása, hogy nem ugyanaz, ha valaki százszor ismétli meg a tanult szöveget, mintha ezt százegyedszer tenné. (A jesívákban erre a "cházóre" (cházárá) kifejezést használják.)

 

Manapság, amikor a Szóbeli Tan leírása már megengedett, sőt bevett gyakorlat, a tanultak ismétlése semmit sem vesztett jelentőségéből, mert a Tanban való jártasság megszerzéséhez ez is elengedhetetlen. A memorizálás élesítí;az emberi elmét, ami a komputerek világában sem fölösleges.

 

Dosztáj rabbi pontosan körülírja, mikor számít az elfelejtés halálos bűnnek. Nevezetesen akkor, ha az hanyagságból, nemtörődömségből tör ténik. Abban az esetben viszont, ha valaki önhibáján kívül kerül ebbe a helyzetbe - nehezére esik a tanulás vagy már megöregedett -, akkor nem terheli többé ennek felelőssége.

 

                                   ***

 

 

A mezritsi Mággid, a haszidizmus egyik megalapítója, a fenti mondást eredeti értelméből (és szórendjéből) kissé kiforgatva - úgy értelmezte, hogy: ha valaki tanulmányai révén nagy Talmud-tudóssá vált, ami fennhéjázóvá tette, s ez végül odavezetett, hogy elfelejtette az EGYET, azaz a Jóistent, ez olyan, mintha halálos bűnt követett volna el.

 

A fenti írásvers - "Őrizkedj és fölöttébb óvd lelkedet, nehogy elfelejtsd a szavakat, amiket láttak szemeid..." - a lublini Látnok szerint két részre oszlik. A "csak őrizkedj..." a testre vonatkozik, melynek elegendő az egyszerű őrzés. A "fölöttébb óvd lelkedet..." pedig azt jelenti, hogy a léleknek nagyobb védelemre van szüksége.

 

                                   *

 

Dosztáj a kitűnő emlékezőtehetséggel rendelkező Méir rabbi tanítványa volt. Történt, hogy egy alkalommal - a szökőév kihirdetésére - Méir elutazott egy távoli helységbe, ahová éppen Púrimkor érkezett. Nem lévén nála egy kóser Megilla-tekercs - és a helyszínen sem talált -, ezért fogta magát, és emlékezetből leírta az egész Eszter-könyvét, amit másnap fel is olvasott a templomban. (Meir egyébként hivatásos Tóra-másolóként (Szófér) is tevékenykedett, de így is komoly teljesítmény volt a nem rövid könyvet emlékezetből leírni. ) (Megilla, 18,b).

 

                                    ***

 

A guri rebbét egyszer felkereste egy haszid, aki arról panaszkodott, hogy mindent, amit tanul, elfelejt. Arra kérte a rebbét, adjon neki tanácsot, mit tegyen.

- Enni is elfelejtesz? - kérdi tőle a rebbe.

- Nem - szólt a válasz.

- És miért nem?

- Mert enni, az létfontosságú dolog, enélkül hogyan élhetnék? - válaszolta a haszid kétségbeesetten.

- Dávid;király a Zsoltárok könyvében, viszont azt mondja - idézte a rebbe -, hogy "Sohasem felejtem el rendelkezéseidet [a Tórát], mert általuk éltetsz engem". (Zsolt. 119, 93) Mivel a Tóra életem eleme és alapja, hogyan is felejthetném el...

 

                                     ***

 

A ruzsini rebbe, reb Jiszráél, egy amorita által mondott talmudi tételt idézett talmud tudósok körében. Az egyik jelenlevő azt állította, hogy nem az említett amorita mondta azt a tételt, hanem egy másik. Azonnal megkeresték a vonatkozó fóliánst, és kiderült, hogy a rebbének volt igaza. Ekkor az illető felsóhajtott: hiszen csak tegnap tanultam ezt a részt, hogyan is tévedhettem?

 

- Ti csak a dolog logikáját tanuljátok - magyarázta nekik a rebbe -, vagyis a dolgok lényegét, de az, hogy ki mondta, az már másodrendű kérdés számotokra. Nekem viszont az, hogy ki mondta, szintén a Tóra lényegéhez tartozik.

 


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése