A HORTHY KULTUSZ HÁTTERE, AVAGY

Miért a Jobbik lett a szálláscsinálója?

Szerző: Szegő Iván Miklós  (HVG)

 

     Már Antall József is úgy gondolta, hogy Horthy Miklós nem vonható felelősségre a fehérterrorért és a '44-es deportálásokért, de a Jobbik az első párt, amely semmilyen kritikát nem fogalmaz meg a kormányzóval szemben. Horthy a Jobbik számára mint rendteremtő, nemzeti vezér fontos – mondta a hvg.hu-nak Turbucz Dávid történész-politológus, aki a Horthy-vezérkultuszról írja doktori munkáját.

   A rendszerváltozás után a Jobbikról mondható el, hogy egyértelműen kultuszt épített fel Horthy Miklós köré, ami sok tekintetben támaszkodik az 1919 és 1944 közötti kultuszára, igaz, azt aktualizált és modernizált formában igyekeznek eladni – mondta a hvg.hu-nak Turbucz Dávid, aki az MTA BTK Történettudományi Intézetének tudományos segédmunkatársa.

Turbucz már évekkel ezelőtt számított Horthy Miklós két világháború közötti kultuszának újjáéledésére, és arra, hogy szoborállítások és jelképes szobordöntögetések hiszterizálhatják a társadalmat. Ez a „jóslat” már Dániel Péter akciója, egy vidéki Horthy-szobor festékkel való leöntése tájékán is aktuálissá vált, ám a belvárosi Hazatérés templomában nemrég lezajlott szobor-újraavatás után ismét releváns kérdéseket vet fel.

Turbucz egyébként nem tartja helyesnek, hogy az összteljesítménye alapján szobrot állítsanak Horthynak. Szerinte a kormányzó felelőssége megkerülhetetlen például az 1944-es deportálások idején, amit – más tényezők mellett – az is alátámaszt, amit hívei is sokszor idéznek: az, hogy Horthy a pesti zsidóság deportálását július elején, a nemzetközi tiltakozás eredményeként leállíttatta. Ha ugyanis ezt meg tudta tenni, akkor a vidéki zsidósággal is megtehette, de legalábbis megpróbálhatta volna. (A megszálló erők létszáma július elején még nagyobb is volt, mint május-június folyamán.)

Miért fontos a Jobbiknak Horthy?

Horthy 1919. november 16-ai budapesti bevonulását azért ünnepli a Jobbik évről évre, mert ez a nap a „rendteremtés” szimbólumát jelenti a számukra, mondta a hvg.hu-nak a politológus-történész. Az eddigi megemlékezések közül szerinte a bevonulás 90. évfordulója, a 2009-es Gellért téri ünnepség emelhető ki. Akkor hangzott el például az, hogy megkezdődött a „patkányirtás” (mint a rendteremtésnek egy szinonimája): a Jobbik ugyanis ekkor került be az Európai Parlamentbe, de a magyar Országgyűlésben még nem volt képviselete.

A Jobbik kultikus viszonyulását mutatja, hogy a november 16-i beszédek sosem fogalmaznak meg kritikát Horthyval kapcsolatban. Felmentik a felelősség alól, amikor 1944-es szerepéről van szó, sőt kiemelik a zsidómentést. A Jobbik szerint az 1919-es rendteremtés után „országépítés” kezdődött, az ország talpra állt, megerősödött a nemzettudat, és végül sikerült elérni a revíziót. Ami utána történt, az már a nemzetközi körülményektől, Hitlertől, a német megszállástól függött, nem Horthytól.

Egyértelműen pozitív a kép, és nemhogy kritikát nem tartalmaz, hanem követendő példának tartják Horthyt, aki a Jobbik számára mint rendpárti és nemzeti vezér fontos. A Jobbik szerint az ő politikája kiutat ad a jelenlegi válságos helyzetből is. Ugyanazt a „bevált” receptet kell követni: rendet kell tenni, mert káosz van erkölcsi, politikai téren. Talpra kell állni, meg kell erősödni. Turbucz szerint a Jobbik értékítéletében a rendszerváltozás teljes kudarcot jelent, de van „remény”, a „szebb jövő” elérhető, mert a Jobbik tud megoldást a problémákra. Mert ők Horthy „örökségének” a letéteményesei. A Jobbik a második Orbán-kormány tevékenységét is gyakran összeveti a Horthy-korszakkal, amelyből mindig a jelenlegi kormány jön ki rosszabbul.

A szobrok önmagukban még nem jelentenek kultuszt

Egy szobor felállítása nem teremt még önmagában kultuszt Turbucz szerint. Ez csak akkor válik azzá, ha az adott szobornál, emléktáblánál később rendszeres megemlékezési „szertartások” zajlanak, vagy ha a szobor felállítását a Jobbik maga kezdeményezi egy már általa felépített kultusz részeként. Ugyanez a helyzet a közterek átnevezésével, melyek esetében ténylegesen általában a Jobbik a kezdeményező.

Kunhegyesen, Gyömrőn például van már Horthy utca és Horthy-park. (Gyömrőn a parkot a Horthy tér elnevezés helyett találták ki, ami nagy vitát gerjesztett.) Sárospatakon azonban visszadobta a többség a javaslatot és Komáromban sem avatták posztumusz díszpolgárrá Horthyt – idéz fel az elmúlt évek eseményei közül néhányat a történész.

Mérsékelt méltatással kezdődött

Számos olyan politikai-közéleti megnyilvánulás lehetséges még, amely ugyan nem sorolható a kultuszépítés körébe, mégis hozzájárulhat annak erősödéséhez. Ilyen lehet a mérsékelt méltatás. A „mérsékelt méltató” a saját véleményét nem tekinti kritizálhatatlannak, emiatt legitimnek tartja a Horthyról szóló vitát. Ugyan pozitív személyiségnek tartja Horthy Miklóst, de megfogalmaz vele szemben kritikát is, azaz, a kultikus nyelvhasználat nem igazolható. Ilyen álláspontot képviselt Turbucz Dávid szerint a kormányzó 1993-as újratemetésekor az MDF.

A nemrég elhunyt Für Lajos honvédelmi miniszter például 1944-es magatartása miatt kritizálta húsz éve Horthyt. Pozitív személyiségnek tartotta ugyan, de elvárta volna, hogy „rácsapja az ajtót Hitlerre”, vagyis 1944. március 19-én nem volt elég határozott és kemény, nem mondott nemet a németeknek.

 Antall József miniszterelnöknek is egyértelműen pozitív volt a véleménye. Fontosnak tartotta a vitát, ugyanakkor az 1945-89 közötti kommunista propaganda történelemhamisításait és annak következményeit helyre akarta tenni. Igazságos megítélésre van szükség – hangsúlyozta az akkori kormányfő, akinek tévéinterjújából kiderült, hogy nem tudott a saját maga szabta feladatnak eleget tenni. Számos kutatási eredmény állt ugyan már a rendelkezésére, ám Turbucz szerint több kérdésben is egyoldalú, alá nem támasztható kijelentést tett. Antall szerint nem volt antiszemita Horthy, nem volt felelős a fehérterrorért és az 1944-es deportálásokért sem, miközben Antall maga is elítélte az antiszemitizmust és a zsidóság elhurcolását.

A MIÉP hozta be Horthyt a nemzeti jogfolytonosságba

A Jobbik előtt a MIÉP foglalkozott még erőteljesen Horthyval. Ők a kétértelmű MDF-es állásfoglalásokkal szemben („csak magánemberként vettek részt az eseményen”) egyértelműen kifejezték az újratemetés „történelmi” jelentőségét. Fejtő Ferenc ezt akkor úgy fogalmazta meg, hogy a MIÉP a „nemzeti jogfolytonosság” ünnepeként állította be az eseményt: a párt szerint a magyar történelem nagy alakját helyezték végső nyugalomra 1993-ban.

A „kultikus jellegű méltatás” – ami leginkább a MIÉP-re volt jellemző a kilencvenes években és a 2000-es évek elején – Turbucz szerint azt jelentette, hogy van még kritika, de a szóhasználat már sokkal jobban hasonlít – az 1919 és 1944 közötti nyelvhasználat tudatos vagy nem tudatos alkalmazása miatt – az irracionális, egyoldalú véleményekre. A MIÉP esetében főként a népi írók Horthy-korszak kritikájának egyértelmű továbbvitele említhető a Horthy-kép negatív vonulatával kapcsolatban. Az eddigi kutatások szerint a MIÉP esetében sem mutathatók ki ritualizált emlékezési szertartások, olyanok, amelyeket ők szerveztek meg Horthy méltatása céljára.

A Fidesz-KDNP „maszatol”

Turbucz szerint 2006-ig Horthy kultusza nem vált tényezővé. Nagyon kevés vita volt, és ha volt, akkor is inkább szakmai. A Jobbik feltűnésével és egyre dominánsabb szerepével ez a téma fokozatosan meghatározóvá vált. November 16. megünneplése 2006 óta a Jobbik szimbolikus naptárának része. A kormányzó halálának 50. évfordulója (2007) is fontos mérföldkő volt a jelenlegi Horthy-kultusz kialakulása szempontjából. A folyamatot 2006 után az is felgyorsította, hogy elkészült Koltay Gábor „kultuszépítő” filmje Horthyról.

A mérsékelt és a kultikus jellegű méltatások (melyek nemcsak egymásra épülnek, hanem egymás mellett is élhetnek) egyaránt tekinthetők a kultusz „előszobájának”. A Fidesz-KDNP-nek például nincs határozott állásfoglalása Horthyról. A kormányzóval kapcsolatban kritikus és pozitív véleményeket egyaránt mondanak a képviselőik. Ezek nem azonosíthatóak a kultusz jelenségével, de nem is tartanak – minden esetben – egyértelmű távolságot a Horthy Miklóst méltató, mentegető álláspontoktól.

Mitől kultusz a kultusz?

Turbucz szerint a kultusz szó vallási, politikai, történeti értelemben is használható. Különböző kultuszok léteznek ugyanis, ám mindegyikben azonos, hogy valakinek vagy valaminek az irracionális, túlzó, egyoldalú, kritikátlan tiszteletéről van szó. Két fontos feltétele van a szakirodalom szerint annak, hogy kultuszról lehessen beszélni. Az egyik a nyelvhasználat: dicshimnuszok, igazolhatatlan állítások hangzanak el – ezekben vagy hisznek, vagy nem az emberek. (Vagyis két opció lehetséges: az azonosulás és az elutasítás, köztes kategória nincs.) A másik feltétel a ritualizáltság, vagyis hogy ismétlődő szertartások tegyék a kultuszt élővé. A kultusz tehát a kultikus nyelvhasználat és a rítusok rendszere. (A szakirodalomban természetesen található példa más megközelítésre is.)   A történeti kultuszok, az egyházi ünnepekhez hasonlóan, sajátos évfordulókhoz és nevezetes „szent” helyekhez kötődhetnek. Horthy esetében ilyen Kenderes, a szülőhelye (ahol a családi kripta is áll), vagy a Gellért tér, amely a budapesti bevonulás jelképes helyszíne. De lehet kultikus jelentőségű egy szobor és egy emléktábla is. Az alkalmazott szimbólumok, a nemzeti zászló, adott esetben az árpádsávos zászló, Horthy-képek, plakátok, a székely himnusz, Szózat és a Himnusz erősítik az összetartozás tudatát. A Horthy-kultusz ráadásul összeolvad az irredenta kultusszal.