MIT MOND A HALACHA -A HOMOSEXUALITÁSRÓL

 

A ZSIDÓK NEM GYANUSITHATÓK...

 

     Ez egy "meleg" téma, amelyet az utóbbi években világszerte "melegitenek", napirenden tartanak és propagálnak az érdekeltek és a hozzájuk csapódó "haladó" elemek. Mi sem természetesebbm mint hogy zászlóvivőik élén zsidók járnak (köztük a "száradó ág" egyes komponensei) – nemcsak most, hogy a "téma" elérkezett a Sip utcába isá ahol a kis Máté evangéliuma megmozgatta az állóvizet.

  A témát és annak halachikus aspektusait, Pestről "rendelte meg" egy zsidó intellektuel, akit érdekel mit mond erről a Halacha. Szerinte a jelenség már ősidőkben is létezett, amit az bizonyit hogy a Tóra is emliti. És – tegyük azonnal hozzá – tiltja. Mármint a homosexualitás praktizálását.

 

Természetesen nincs uj a nap alatt és a probléma – mint a teremtés selejtje – létezik mióta a világ – világ. A Tóra nem foglalkozik a ferde hajlamokkal, nem ismerteti "problémáikat", nem mutatja be "hőseiket" – úgy látszik, az általános elv az, hogy minél kevesebbet beszélünk erről, annál kevésbé terjed, növekszik a jelenség akut megjelenési formája.

 

A Tóra csupán két helyen emliti a jelenséget, ahol tiltja azt. Nem  a szóbanforgó embereket mint egyedeket vagy csoportot – hanem kizárólag a homosexuális aktivitást. Ezt halállal bünteti, ha tanuk által bizonyitott.

 

   Erről két verset találunk a Tórában, mindkettőt Mózes harmadik (Leviticus) könyvében:

 

      "Férfivel ne hálj, ahogy nővel hálnak, undoritó dolog az" (3. Mózes, 18, 22).

 

     Továbbá a következő fejezetben, ahol részletezve van az "undoritó dolog" büntetése:

 

      "És ha egy férfi férfival hál – ahogy hálnak nővel – mivel undoritó dolgot követtek el – halállal lakoljanak mindketten, vérük rajtuk" (uo.20, 13).

 

   A leszbikus tevékenységről a Tóra nem beszél  és azt a Halacha nem bünteti halállal (lásd a továbbiakban).

 

      Szodoma és a szodomitás

 

    Elsőizben a Tóra Vájérá szakaszában emlit egy esetet, amelyben a Midrás szerint -  felismerhető homosexuális tevékenység szándéka. Amikor  a szodomai lakós Lóthoz vendégek érkeznek, a város lakósai körülveszik a házat és követelik Lótot, adja ki nekik a két férfit, hogy "megismerjék őket". Lót a vendégjog nevében tiltakozik és – felajánlja két hajadon lányát, akiket hajlandó kiadni: szórakozzanak velük és ne a vendégekkel. (1. Mózes, 19, 5). A Psát szerint csupán azt akarták tudni, nem kémek-e a vendégek. Valószinü hogy innen ered a szodomitás kifejezés mint a homosexualitás fedőneve (érdekes, hogy más nyelveken a szodomitás bestialitást jelent, vagyis az emberi nem további elferdülését). A Misnában (Atyák 5) a "szodomita tulajdonság" indifferenciát, illetve kegyetlenséget jelent. Tény hogy  Ezékiél próféta szerint nem  a hmosexualitás miatt érte Szodomát az isteni büntetés, hanem mivel kegyetlenek voltak akit erőszakot tettek az igazságon (Ez. 16,49).

 

 A Midrás irodalom szerint ez a "modern" vagy annak hitt jelenség, emberemlékezet óta jelen van az emberiség történetében. Az özönviz azért jött az emberiségre, mert a romlottság olyan fokra hágott, hogy "házasságlevelet irtak a

férfiaknak (egymás között) valamint az állatoknak" (Börésit rábbá, 25, 5). Ugyanezt állitja a Midrás az egyiptomi és kanaáni népek romlottságának felsőfoku bizonyitására is: "férfiak házasodtak férfiakkal és nők – nőkkel".(3 Mózes, 18, 3  és Torát Kohánim, ott).

 

    Az ábrahámi életszemlélet, amely irtózik minden természetellenességtől, elejétől fogva elhatárolódott ettől. Ennek látható eredménye és bizonyitéka – a Tóra egyértelmü tilalma, amely sulyos büntetést von maga után.

 

Fontos, hogy már itt kimondjuk: a Tóra  és nyomában a Halacha – nem irják elő, hogy a Bét Din küldöttei az emberek hálószobájában nyomozzanak és üldözzék a "melegeket". Nincs és soha nem volt zsidó inkvizició Amennyire tudom, a talmudi irodalomban nincs nyoma annak, hogy valakit halálra itéltek volna homosexuális tevékenységért. Miért? Mert nem verték dobra, nem rendeztek demonstrációkat és nem tüntettek elferdüléseikkel az "illetékesek" mint napjainkban, amikor ebből politikai-társadalmi "érdemet" fabrikálnak.

 

     Érdemes megjegyezni, hogy Amerikában a reform zsidóság, amely elvetette a Halachát mint kötelező normativát a zsidó életben és egyes rabbijai vegyesházasságokban is funkcionálnak, keresztény papokkal karöltve – mégis ellenzi a homosexualitás legalizálást , amit véteknek tekint. Rábbáj Slomó Friehof, az amerikai reform zsidók egyik vezető ideológusa, egy kérdésre válaszolva, ellenezte külön "meleg" zsinagógák legalizálását, mondván hogy  "a homosexualitás --- véteknek számit a zsidó életben... ezzel együtt ellene lenne a halacha szellemének (!) eltávolitani őket a közösségből és egy külön, zárt közösségbe tömöriteni őket (külön zsinagógák – N.K.) és ezzel lehetővé tenni számukra hogy tovább, és könnyebben, vétkezzenek. Fölösleges mondani, hogy mint rabbi funkcionálni két egynemü ember "esküvőjén" és életmódjukat szentségként ("Kiddusin") aposztrofálni – gyökeres ellentétben állnak a zsidó élet minden szellemi értékével" (megjelent: "Tfucot Jiszráél" 24, (3-4), 163 oldal); lásd Tchumin, 18, 477-478 ol').

 

Ez egy vezető reform rabbi véleménye.

 

      A tilalom logikája 

 

           Mi a logika abban hogy a Tóra ilyen szigoruan tiltja a homosexualitást és a Halacha a tilalmat a nemzsidókra (Noachitákra) is kiterjeszti?

 

Elsősorban azért, mert  a Tóra ellenez  minden természetellenes dolgot . A próféta kimondja, hogy Isten a világot nem kietlen pusztaságnak teremtette, hanem egy természetes lakhelynek formálta (Jesája, 45, 18), ami  nagyban azt jelenti, hogy az emberiség elsőrendü feladata és kötelessége a szaporodás. A Halacha ezt kiterjeszti a születésszabályozás és abortusz  elvi tilalmára (lásd ott), a hasztalan magvesztés negativ voltára, stb. Az utóbbiak tilalmak, de nem kiséri őket halálbüntetés, ellentétben a homosexualitással. Miért?

 

     A Chinuch könyve szerint ez egy "természetellenes perverzitás, ami  megalázza, degradálja az emberi méltóságot" (lásd ott, 209. micva,  valamint részletesen a 613 micva  cimü könyvemben.)  Ezenkivül az egynemiség gyakorlata nevetségesség teszi a teremtés fő célját, ami a "szaporodjatok és sokasodjatok" elve.(uo).

 

   További indok, a Toszafisták szerint a "családi élet aláásása, mivel a homokos elhagyja feleségét és tönkreteszi családját" (Nedarim, 51a). Ugyanezt mondja ott Rási és Rabbénu Áser (Ro"s) is.

 

Egyébként, ha a homokos praktika a nyilvánosság mellőzésével történik, akkor büntetése Kárét (vagyis isteni büntetés (Bijdé Sámájim), ami alatt rendszerint idő előtti halált értenek).

 

...És a "törleszkedők"

 

         A prágai Máhárál (Lőw rabbi) szerint a tilalom oka, hogy "a jelenség állatiasabb az állatoknál is", mivel szerinte az állatvilágban nincs – általában – homosexualitás"  (Máhárál,  Beér Hágolá, 6). Nem biztos hogy minden zoológus egyet fog érteni ezzel a megállapitással.

 

Sokakat meg fog lepni, hogy a homosexualitás szigoru tilalma- sem a Tórában, sem a Halachában – nem foglalja magában a leszbikus nőket is! Ez azért meglepő, mert általában a sexuális tilalmakban teljes az egyenlőség  a férfiak és nők között. A Tóra nem emliti a leszbikus nőket –  a "normális" prostitució nem azonos az egynemü nök nemi tevékenységével és a pogány, "oltári" szajhák sem feltétlenül leszbikusok . Az egyetlen emlitést róluk egy kései amorita, Ráv Huna, teszi, mondván, hogy "nők akik 'törleszkednek' egymáshoz – ezzel diszkvalifikálják magukat a papsághoz" (Sábát 65, a-b), vagyis nem mehetnek férjhez  a főpaphoz, akinek csak szüzlányt szabad feleségül vennie és egy ilyen "törleszkedő" nő nem számit szűznek.

 

     Mivel a babilóniai Huna korában már rég nem volt  sem Szentély sem főpap – Rási ezt úgy értelmezi, hogy a 'törleszkedés'  a kurvaság egy fajtája, "nem illő", erkölcstelen cselekedet és ezért egy ilyen nőt egy egyszerü kohanitának sem szabad elvennie.

 

     A Halacha elveti Huna megállapitását: a leszbikus tevékenység nem diszkvalifiálja a "meleg" nőket a kohanitákkal való házasságtól, hanem "csunya dolog"nak számit és megvesszőzik öket, valamint megkisérlik a tevékenység megakadályozását, azáltal hogy "a férj nem engedi meg hogy felesége barátkozzon az ismert leszbikus nőkkel, látogassa vagy meghivja őket" (Sulchán Áruch, Even Háezer, 20, 2).

 

      A Talmud közli velünk, hogy Sámuel, az amorita, apja, aki szintén egy neves talmudista volt (Ábuhá d'smuél), nem engedte fiatal lányait együtt aludni, hogy  "ne szokjanak hozzá egy idegen testhez". A Talmud szerint ha egy nő kis fiához (9 éven alul) "törleszkedik" és játszik vele mintha férfi lenne – Sámmáj tiltja hogy kohanita felesége legyen, de Hillel megengedi (mivel amit tett az nem számit semminek  (Szánhedrin 69,b és Toszefta, Szóta, 5, 7).

 

     A kérdésre: ha egyszer a Tóra nem is emliti a homosexualitás női képviselőit, akkor honnan ered a tilalom egyáltalán? A válasz az, hogy ez midrási eredetü: A  Szifrá (Torát Kohánim) szerint   Tóra által megvetett és tiltott "kanaánita gyakorlat" azt jelenti, hogy a dekadens kanaánita társadalom megelőzte korát és a 21. századot megszégyenitően "férfiak férfiakkal és nők nökkel házasodtak össze". Rási másutt pontosan leirja a leszbikus gyakorlatot (Jevámot 76a), de a Talmud ott is elutasitja Ráv Huná szigoritását. Erre alapozza Maimonidés döntvényét, mely szerint "a törleszkedő nők áthágják az "Egyiptom és Kánáán" (utánzásának) tilalmát és megérdemlik hogy megkorbácsolják őket (Mákát Márdut) és a férjnek kötelessége megakadályozni, hogy felesége ezzel foglalkozzon, azonban emiatt a feleség nem lesz eltiltva férjétől és nem diszkvalifikálódik a kohanitáktól" (Maimonidés, Jád, Kdusá, Hilchot Iszuri Biá, 21, 8). Hasonlóképpen pászkenol a Sulchán Áruch is (lásd fent). 

 

A fentiekből láthatjuk hogy a leszbikusságot nem vették túl komolyan, nem láttak benne veszélyt a világ rendjére, mivel főleg férjezett nőkről beszéltek és azok szülhettek, perverz hobbyjuk mellett.  Ma, amikor ez "divat" és leszbikus mozgalomról beszélnek, amely világszerte hódit – kétségtelen hogy a Halacha ebben erkölcstelenséget lát – és nem csak a kohaniták viszonylatában. Addig azonban amig  százalékban kifejezve elenyésző számokról van szó – a Halacha nem látja a jelenségben a zsidó család veszélyeztetését, még akkor sem ha egyes biróságok Skandináviában, összeadnak leszbikus párokat és az izraeli felsőbiróság megengedi nekik, hogy kölcsönösen örökbefogadják egymás, "mesterségesen előállitott" gyerekeit. Teszik ezt éppenhogy a "gyerek javára", pedig még nem állnak rendelkezésre empirikus bizonyitékok arra nézve, mennyiben jó egy gyereknek, aki egy leszbikus családban nő fel, milyen korrigálhatatlan elferdüléseket okozhat ez a gyerek fejlődésére nézve.

 

          A zsidók nem gyanusithatók...

 

      Gyökeresen más a helyzet a férfi "melegekkel" szemben. Ezeknek, a Tóra szerint, ha vannak szavahihetó tanuk és ha figyelmeztették öket cselekedetük kriminális voltára – halálbüntetés járna. Ma azonban nincs a Bét Dinnek hatásköre erre és a zsidó törvények szerint, amig  nincs  szakavatott Szánhedrin, amely a Halacha szerint itélkezik – nincs halálbüntetés. Igy marad a Kárét, az égi büntetés.

 

    A talmudi vita nyomán – szabad e két férfinak egy ágyban, egy takaró alatt aludni – rabbi Jehuda kisebbségi tiltó véleményével szemben, a Bölcsek többsége megengedi, mivel az elfogadott elv az, hogy "zsidók nem gyanusithatók homosexualitással" (Kiddusin 82,a). Ezen elv alapján a Sulchán Áruch (Even Háezer,  Hilchot Isut, 24), megelégszik egy négysoros emlitéssel, amely igy szól:

 

    "Nem gyanusithatók Izrael fiai a homosexualitás vagy a bestialitás űzésére, ennélfogva nem tilos férfiaknak együtt lenni; azonban ha távol tartjuk magunkat tőlük – ez annál dicséretesebb. A Bölcsek távoltartották magukat az állatoktól, hogy ne kerüljenek közeli kapcsolatba velük. Azonban ezekben az időkben (vagyis  a 16. században, a S.Á. szerkesztésének idején), amikor sok a feslett életü ember – távol kell tartanunk magukat és nem lenni intim közelségben (Jichud) férfiakkal".

 

       A Sulchán Áruch két lengyel kommentátora ("Chelkát Mechokék" és  "Bét Smuél")megjegyzik hogy  rabbi Joszéf Káró, a S.Á. szerzője, a saját országának miliöjét vette figyelembe, de "nálunk" (vagyis Lengyelhonban) nem áll fenn ez a veszély és ennélfogva nem tilos egy férfival együtt lenni, hanem ez csak "haszid viselkedési norma" (Midát Chászidut). Abban ők is egyetértenek, hogy két férfi ne aludjon együtt, egy ágyban.  Száz évvel később rabbi Joél Sirkis (Bájit Chádás – Bá"ch), szintén feloldja Káró szigoritását, "mivel nálunk nincs ilyesmi" (sok feslett életü romlott férfi).

 

Normann Lamm, a new-yorki jesiva-University (nyug) elnök igazgatója, tanulmányában disztingvál  egyes "modern keresztény körök" és a Halacha álláspontja között. Az előbbiek talán azért tolerálják a "meleg" gyakorlatot, mivel szemükben igen nagy fontossággal bir a "szerelem", mig a Halacha szerint  "semmiféle hedonisztikus etika, még ha "szerelemnek" is nevezik – nem  igazolhatja a homosexualitás moralitását, jobban mint  házasságtörést, fajtalankodást, vagy poligámiát, ámbár ezeket, meglehet "szerelemből" és közös megegyezéssel teszi aki teszi" (N. Lamm in: Jewish Life 35 (1967-68, no' 3).

 

Összegezve: A Halacha tiltja mind a homosexuális, mind a leszbikus gyakorlatot, de az utóbbiban kevesebb veszélyt lát. A Zsidó törvénykezés nem foglalkozik a jelenség társadalmi illetve pszichopatológiai  tüneteivel és nem foglal állást abban a kérdésben vajon  gyógyitható betegségről, vagy degenerált (örökölt?) elferdülésről van szó. Az erkölcsös, szemérmes életre nevelő Halacha – a Tóra alapján – egy kalap alá veszi a bestialitással,  a nekrofiliával,  pedofiliával, a prostitucióval és egyéb  bizarr sexuális elferdülésekkel, amelyek megkérdőjelezik a Teremtés célját és értelmét és ilymódon a teremtés selejtjét lehet bennük látni.