"Jobbra-balra lövetett volna Horthy, a "polgári rend embere"

Schmidt Mária: az első világháborút lezáró békék a XX. század legnagyobb bűnei(nem a Holokauszt?!)

 

Tőkéczki László történész szerint Horthy a polgári rend embere volt, tekintélyét az adta, hogy a társadalom elfogadta vezetőnek. Schmidt Mária, a budapesti Terror Háza Múzeum főigazgatója az intézményben tartott pénteki - Mit kezdjünk vele? Horthy Miklós és kora című pódiumbeszélgetésen azt mondta: Horthy értékelését nem határozhatják meg a jobb- vagy baloldali szélsőségek.

 

Tőkéczki László közölte: Horthy a polgári rend embere volt, aki védte a polgári társadalmat a szélsőségekkel szemben. Saját bevallása szerint is mindkét szélsőségre lövetett volna, a különbség csak annyi, hogy a szélsőbalra "passzióból", a szélsőjobbra szomorúan – idézte fel a történész, aki szerint Horthy tekintélyét nem az újságok adták, hanem az, hogy a társadalom elfogadta vezetőnek.

Schmidt Mária szerint a XX. század legnagyobb bűncselekménye az első világháborút lezáró, Párizs környéki békék megkötése volt. Az egyik oldal győztesként viselkedett, pedig nem volt az: az Egyesült Államok, amelynek lett volna ereje szavatolni a békerendszert, már a legelején kivonult Európából, Nagy Britannia és Franciaország pedig gyönge volt ahhoz, hogy Európa legerősebb államával, Németországgal szemben fenntartsa. Ráadásul a Párizs környéki békékben szántszándékkal az etnikai határok közepébe vágtak, hogy az „oszd meg és uralkodj” elvének megfelelően kijátsszák egymás ellen az országokat, nemcsak Közép-Európában, de más kontinenseken is, elég például Afrika térképén vonalzóval meghúzott államhatárokra nézni – mondta a történész. Ezt csinálják mindenhol, mindig – tette hozzá a nyugati hatalmakra célozva.

Kitért arra, hogy ehhez képest Magyarországnak 1920-tól szerencséje volt, elindulhatott egy biztonságos építkezés. A Horthy-rendszert a Kádár-rendszer diabolizálta, hogy magát legitimálja, azaz azért festette olyan sötétre, hogy magát kedvezőbb színben tüntethesse fel.

Schmidt Mária kiemelte: a történelmi szereplőket nem lehet anakronisztikusan, utólagos okoskodással megítélni. Például Magyarország második világháborús hadba lépését könnyű az események végkimenetele felől megítélni, de akkor még nem lehetett tudni, ki nyeri meg a háborút. Horthy egyébként már az 1930-as évek végén úgy gondolta: a németek nem győzhetnek, az igazi kérdés az volt, hogy mi lesz addig.

Tőkéczki László beszélt arról, hogy Tisza István az első világháború idején úgy vélte: a magyarok számára Németországnak – a monarchia szövetségesének – győzelme nem jó, ennél már csak az rosszabb, ha az antant győz. Az 1930-as években a magyar elit kétségbeesetten kereste a kiutat, és próbált az angolszász hatalmak felé tapogatódzni, ám azokat nem érdekelte Magyarország sorsa, és a geopolitikai helyzet is súlyosan meghatározta a lehetőségeket. Ahogy már az első világháborúban is, nem a jó és rossz, hanem a rossz és a még rosszabb közötti választásról volt szó.

Tőkéczki László szerint az antiszemitizmust nem szabad pusztán faji kérdésként szemlélni, hiszen a kapitalizmus problémái, a szociális feszültségek és a kulturális kérdések megjelennek benne. Ugyanakkor Magyarországon a némethez hasonló antiszemitizmus nem bontakozhatott ki, hiszen a magyarok tudták, hogy sokfélék, számos népből állnak, ezért a „tiszta faj” ebben az országban értelmetlen, továbbá a keresztény gondolkodás is kizárta a náci fajelméletet.

Azt mondta, a magyar politikai elit gondolatban sem jutott el egy népcsoport kiirtásáig, csupán a zsidók hatalmának csökkentéséig, de etikai szempontból már az is képviselhetetlen. Egyik levelében Horthy arról írt, hogy a zsidóság kötődik a hazához, jobban mint azok a nyilasok, akik kiárusítanák az országot a németeknek – ismertette a szakember, aki arra a felvetésre, hogy miért nem mondott le Horthy Magyarország 1944 márciusi német megszállása után, úgy reagált: akkor a budapesti zsidóság nem maradt volna meg.

Tőkéczki László emlékeztetett arra is, hogy a magyar államfővel kapcsolatban a második világháború után fel sem vetődött a felelősségre vonás.

Schmidt Mária hangsúlyozta: Horthy értékelését nem határozhatják meg a jobb- vagy baloldali szélsőségek, ami egyébként Kádárra is igaz. Egy egész nemzetet sért meg, aki azt állítja, hogy Horthynak nem voltak kvalitásai – fűzte hozzá.

A Terror Háza Múzeum és a XX. Század Intézet által rendezett pódiumbeszélgetésen bemutatták Tőkéczki László Történelmi arcképek II. – Magyar politikusportrék a két világháború közti időszakból című kiadványát, amelynek harmincnégy miniesszéje bemutatja Bajzsy-Zsilinszky Endrétől Teleki Pálig a korszak meghatározó alakjait, köztük Horthy Miklós államfőt, több miniszterelnökét, például Bárdossy Lászlót, Bethlen Istvánt, Kállay Miklóst, de szociáldemokrata vezetőket is, például Peyer Károlyt és olyan liberális politikusokat, mint Jászi Oszkár, de szerepel a kiadványban Szálasi Ferenc is. A három-ötoldalas portrékat számos fénykép és a tárgyalt közéleti szereplők műveinek válogatott jegyzéke egészíti ki.

A kiadvány első kötete a dualizmus elitjét mutatja be, a készülő harmadik rész pedig a második világháború utáni magyar vezető réteg legjellemzőbb alakjairól szól majd.
 (ATV)