Schmelzer H.I / Egy könyv margójára ("Gut Sábesz",1999.5.24)

 

KÉT CIKK ÉS KÖZÖTTÜK "BEN AVUJA"(*

 

14 év telt el a két cikk között, amit a St Galleni remete irt Hahn Istvánról

a renegát neológ "rabbi"ról, aki 1950-ben, Rákosi országlásának második

évében – elhagyta az Alma Matert, vagyis a rabbiképzőt, levette a "reverendát"

és a kommunisták kiszolgálójának szegődőtt, majdnem  mint a talmudi Elisa Ben Avuja, aki a római megszálló terror kiszogálója lett. (Lásd lent a lábjegyzetet).

 

A másodikat tegnap olvashattuk – hol máshol mint  – a Szombatban, ahol az

illusztris  S-H-I. irt róla lelkendező megemlékezést.

 

Az elsőt – 14 évvel előbb irta ugyanaz a szerző a Gut Sábeszban, a

pesti Chábád

hetilapjában. A két cikk összevetése tanulságos lehet azoknak akik

most hallották előszőr a renegát nevét, főleg ha tudjuk hogy a "tudós" szerző, magánbeszélgetésekben miket mondott a zsidóságnak hátat forditó professzorról.

Olvassuk el a 14 év előtti cikket (1999 május 24). Főleg a vége nagyon

tanulságos. A szerk.

*

 

 Sch.H.I. :Hahn István: A Próféták Forradalma

 

A zsidóság teológiájának, kultúrájának szinten tartása az úgynevezett "Wissenschaft des Judentums" (a zsidó tudomány) egyik feladata. A héber nyelv irodalom és a zsidó történelem kutatása a második világháború utáni évekig, lényegében a Rabbiképző főiskolák (Jesivák) majd a Héber egyetem keretéiben történtek. A budapesti Rabbiképző Intézet tanárai és egyes volt tanítványai tudományos munkásságuk révén igen jelentős és megbecsült helyet foglalnak el e disciplinák művelőinek sorában. A zsidó vallás és kultúra e közegeiben való ápolása és fejlesztése nagyban hozzájárult a zsidó azonosság és öntudat megőrzéséhez.

A zsidóság művelődésének és kultúrájának kutatási gyakorlatában fontos szempontot képez az, hogy a zsidóság életének és szellemének vizsgálata, a mindenkori környezet anyagi és szellemi kultúrájával összefüggésben tárgyalandó. Ugyanis a zsidók és a zsidóság fejlődése nem választható el a környezet formai és szellemi behatolásaitól. Ezt a módszertani elvet képviselte Hahn István is tudományos munkáiban (1913-1984). Hahn tanulmányait a budapesti Rabbiképzőben és a Tudományegyetemen végezte és mint bölcsészdoktor és felavatott rabbi fejezte be. A magyar zsidó tudományos élet egyik joggal tartott nagy ígéretét látták benne tanárai és kortársai. Mint a "Rabbik rabbija" tanára lett a Rabbiképzőnek, amelyet "egyik napról a másikra" az 1950/51-es tanév elején elhagyott. További működésében ez a változékony beállítottságú tudós, korábbi nézeteivel ellentétes, egymástól távol álló eszmék képviselőjévé vált.

 

* * *

 

Hahn tanulmányainak a közelmúltban megjelent gyűjteménye, korábban már közzétett zsidó tematikájú vegyes tartalmú dolgozatait tartalmazza. Két tanulmányának tárgya a talmudi jogrendszer "Miggo elve a talmudi irodalomban" és "A gyanútlan kijelentés törvényszéki hitelességéről" szól (217–229. old.). Koncentrált feldolgozását nyújtja a források és egyéni szempontok alapján e két alapvető talmudikus jogi fogalomnak. Doktori értekezésében "A világteremtés az iszlám legendáiban" (7–53. old.) és egy most először magyar nyelven megjelent dolgozatban "Kozmogonikus hadíthok és az Aggáda" (69–86. old.) nagy jártassággal kimutatja az iszlám és a zsidó elemek és képzetek érintkezési pontjait. Kölcsönösen át is hatják, meg is határozzák egymást.

Hahn István filológiai felkészültsége mind a keleti és a klasszikus nyelvekben, a források eredeti nyelven való ismerete, az irodalmi részletekben való tájékozottsága valójában predesztinálták vallástörténeti problémák kutatására. Eredeti módon formálta és értelmezte összefüggéseiben forrásainak anyagát. Ilyen természetű dolgozatai e kötetben többek között "Zsidó szekták a talmudi korban”, „Az ókori misztériumok és a zsidóság”, „Jesájától a IV. eklogáig" (87–128. old.), "A minek problémájához" (63–68. old.), "Magna sacerdos arboris" (171–180. old.) című dolgozatai.

Egy rövid ismertetés sem ad módot annak megállapítására, csupán a kérdés feltevésére, hogy mit igazolt Hahn tudományos eredményeiből, nézőpontjai helyességéről az újabb kutatás, s mit cáfolt meg.

További elemzéseinek középpontjában centrális teológiai-vallási problémák állnak. Így "A törvény vallása (129–146. old.) és "Az örök törvény" (156–170. old.). Szép méltatást találtunk két kiemelkedő tanáráról Guttmann Mihály és Heller Bernátról (231–241. old.) és pályatartásáról Scheiber Sándorról, akinek tudományos érdemeit és kutatásainak jelentőségét elemzi (242–250. old.). A címadó tanulmányban "A próféták forradalma" (181–201. old.) a gazdasági, társadalmi és a próféták korának politikai összefüggésében vizsgálja, ábrázolja a próféták tevékenységét. A kötet szerkesztőjének és kiadójának Haraszti György Hahnt méltató cikkével és bibliográfiájának összeállításával zárul ez a tanulmánykötet.

  Nem állt módomban az itt közölt tanulmányok szövegét eredeti lelőhelyükkel összehasonlítani, de ami a kötetben a szövegeket illetően található, az elszomorító. Nagyot "vétkezett" e tekintetben úgy a szerkesztő, mint munkatársai. Ebbeli észrevételeimet eljuttattam Haraszti Györgynek.

Jóformán minden oldalon találunk elírást, téves azonosítást, félreértéseket, tárgyi tévedéseket, pontatlanságot a héber idézetekben és a jegyzetanyagban. Ezáltal a kötet tudományos értéke, használhatósága, erősen csökkent. A kiadó és szaktanácsadói felületesen és esetenként a kellő ismeretek hiányában, végezték munkájukat.

 

Hahn István, A próféták Forradalma Vallástörténeti és Történelmi Tanulmányok. Múlt és Jövő könyvek. 1998, 296 oldal.

 

(* Elisa Ben Avuja az első tanaiták egyike volt, a második Templom végnapjaiban született Jeruzsálemben. A véres római elnyomás idején átált hozzájuk és a rabbikat és tanitványiakat üldözte. Zsidó körökben "Áchér"nak (valaki más) nevezték. A Talmud szerint nincs kizárva hogy halála előtt megtért. Részletes biográfiáját lásd Az Ősi Forrás(3) A Talmud bölcsei (Bpest, 1993, 2000,2012), 292-295 ol').