ŐSI FORRÁS : FOGALOMTÁR -  MI A ZSIDÓ?

 

ANTISZEMITIZMUS -  zsigeri zsidógyülölet, amely főleg Európában, a keresztény országokban, néhol lappang, néhol  képtelen vérvádakat terjeszt és pogromokban tör ki. A mult század 30-40-es éveiben, a hatmillió áldozatot követelő

vészkorszakban (Holokauszt) teljesedett ki, mig a mai neo-A. a Holokausztot (l.o.) cáfolván ujabb zsidóellenes kilengésekre uszit. A modern A. néhol helyi politikai ambiciókat elégit ki, néhol valós problémákról próbálják szitói a figyelmet elterelni, de majdnem mindig és mindenütt dogmatikus egyházi uszitás áll hátterében. Napjainkban az A, gyakran Izrael-ellenes jelmezben jelentkezik.

 

ÁPIKORESZ ( Ápikajresz) Epicurus görög filózófus, aki 300 évvel az időszámitás előtt élt Athénben, "adományozta" az Á.fogalmát a zsidóságnak. Ez egy olyan zsidó, aki istentagadó és kizárólag az élvezeteknek él. Maimonidés háromféle Á.különböztet meg (aki tagadja a próféciákat; aki tagadja hogy az Örökkévaló a forrása az emberi tudásnak és aki tagadja Mózes próféciáját)és a Misnában kimondják hogy az Á.nak nincs része a túlvilági üdvösségben (Szánhedrin,      )mig az Atyák fejezeteiben azt a tanácsot kapjuk, hogy "Tudd mit válaszolj az Á.nak" (Ávot, 2, 14).

 

APOKRIFÁK (SZFÁRIM CHICONIJJIM)  "külső" könyvek, a második Szentély idejéből,  amiket a zsidó Biblia nem kanonizált és igy kivül maradtak. Köztük ismert könyvek, mint a Makkabeusok Könyvei (1-2), Judit könyve, Chanoch könyve,  Tóbiás könyve, Ben-Szirá könyve (utóbbiból gyakran a Talmud is idéz), Baruch könyve és a Bölcsesség könyve, stb. Ezeket a katolikus Biblia felvette, mig a reformátusok nem fogadták el.

A zsidóság gyanuperrel élt ezekkel a könyvekkel szemben, tiltotta olvasásukat, sőt a  Misnában (Szánhedrin, 10, 1) rabbi Akiba kijelenti, hogy "nincs részük a túlvilági üdvösségben". "Ocár Jiszráél"(lo) több részre osztja fel az A.-at. Vannak amelyek olvasása tilos, mint az egyházi könyvek például és olvasásuk káros hatással jár és vannak amelyek csak nem ajánlottak, mivel kár az időért velük foglalkozni.

 

ÁRBÁÁ BÁNIM (héber) A Hággádában (l.o.) felsorolt "négy fiu", a zsidók négy prototipusa: a Bölcs; a Rossz (Rásá); az együgyü (Tám) és az aki "kérdezni sem tud" (Seénó jodéá lisol). Ujabban van egy ötödik is: amely egyáltalán nincs jelen a "széderen", nem vesz részt a zsidó (köz)életben, fogalma sincs miről van szó és mit jelent zsidónak lenni. Főleg nekik szól ez a könyv.

 

ÁRBÁ IMÁHOT (héber) , az ősanyák, Sára, Rebecca, Ráchel és Lea, az ősapák (l.o.), Ábrahám, Izsák és Jákob feleségei. A hagyomány és a Midrások rendkivüli tulajdonságokkal ruházzák fel őket.

 

 ÁRBÁ KÁNFOT (héber) négyszögletes ruhadarab, amely kizárólag azt a célt szolgálja, hogy négy sarkára rojtokat (cicit-lo) kössenek és ezzel eleget tegyenek a Tóra parancsának (5.Mózes,22,12). "Magyarul" cidáklinak, vagy cicesznek is nevezték, a Holokauszt előtt, amikor még voltak vallásos zsidók M-on. Van aki Tálit Kátánnak (kis tálitnak) nevezi. Fiu gyerekeket három éves kortól igyekeznek nevelni arra, hogy Á.t hordjanak.

 

ÁRBÁ KOSZOT – (héber) a négy pohár, a Széder-estjén (lo) kötelező négy pohár bor (vagy szőlőlé).

 

ÁRBÁÁ MINIM (héber) – a "négy fajta" növény, amit csokorban kötve Szukkot (lo)ünnepén használunk és naponta áldást mondunk rá. A négy: Etrog, Luláv, Hádász és Árává. Áldásmondás közben a négy égtéj felé forditjuk a csokrot: jöjjön az áldás mindenhonnan.

 

ÁRÁVÁ – a  "négy fajta" egyike – füzfaág, amely az egyszerü, tanulatlan zsidókat jelképezi. Együtt, egy csokorban a többiekkel – az egység szimbóluma lesz.

 

ÁRVIT (héber) az esti ima. A hagyomány szerint Jákob ősapánk vezette be, amikor fivére Ézsau elől menekült és útban volt Chárán felé.

 

ASKENÁZ(I) – A Bibliában egy ókori nép; Noé unokája, Jefet fia. A későbbi exegézisben (RÁSI) és a zsidó folklórban Németországgal azonosítják. Átvitt értelemben a közép- és kelet-európai zsidóság elnevezése, ellentétben a másik európai ág, a szefárd, szfárád(i) (spanyol eredetű) zsidókkal.

 

ÁSTÓRET – Keleti bálvány,istennő, melynek oltára köré fát vagy ligetet (ásérá) ültettek, illetve telepítettek ( görögül Ástárte =Ástóret). Az  Á. nőstény jellege hangsúlyos, szemben a Báál hím jellegével. Izevel, Ácháv király cidoni felesége négyszáz ásérá-papot hozott be Izraelbe és tartott el a zsidó állam pénzén. Salamon idegen feleségei is az Á.-t imádták. 

 

ÁSZÉ – (héber) "Tedd", vagyis a cselekvő parancsolatokat jelzi. A Tórában 248 ilyen tevőleges parancsolat van. Ezt egésziti ki a 365  tiltó parancsolat (Ne tedd –lo táásze), összesen 613. Napjainkban ebből kb. 250 teljesithető a gyakorlatban. (Lásd Naftali Kraus: AZ ŐSI FORRÁS(13) A ZSIDÓSÁG PARANCSOLATAI, Budapest, 2004, POLGárt kiadás).

 

ASSZIMILÁCIÓ – A zsidóságot pusztitó világjelenség, amit sokan összetévesztenek a zsidóknak adott polgárjogokkal, az emancipációval. Az asszimiláció, vagyis a szellemi beolvadás, az iskolában kezdődik, a fehér asztalnál folytatódik, majd az egyetemen, mikoris a végállomás a vegyesházasság. Közben a zsidók elvesztik jellegüket, nevüket, nyelvüket, ők a befogadó állam legnagyobb hazafiai.

        Izgalmas és szomoru nyomonkövetni a magyarországi zsidóság asszimilációját az elmult 150 évben, a galiciai beszivárgóktól az atheista, öngyülölő Rákosi-Gerő-Révai- Farkas Mihály négyesfogatig. Ma már tudjuk hogy lehet ezt másképp is, de a magyarországi zsidóság maradékán ez sajnos már nem segit.

 

ÁTÁ BÖCHÁRTÁNU (héber) "Te választottál ki bennünket". Imarészlet, az ünnepi imakönyvben, amiért sok támadás érte a zsidóságot, amely nem tudta megmagyarázni, hogy a kiválasztás  kötelességet jelent: terjeszteni és képviselni a tiszta monoteizmust a világon.

 

ATYÁK BÖLCS TANITÁSAI,    (Pirké Ávot), a Misna szerves része,  a Nezikin részben, hat fejezetből álló moralizáló gyüjtemény, amit szokás Peszách és Ros Hásáná között (vagyis a nyári hónapokban) szombat délutánonként elmondani, illetve tanulni egy-egy fejezetet belőle. (Lásd Ávot – rabbi Nátán misnája (Ádrá"n).

 

AUFRUF(német) felhivás. Amikor a völegényt vagy a Bar-Micva fiut (l.o.) felhivják: járuljon a Tóra elé

 

ÁVINU MÁLKÉNU (héber) Atyánk-királyunk. Drámai fohász, amit böjtnapokon, valamint Ros Hásánákor és Jom Kippurkor mondunk és melyben személyes, illetve közösségi bajainkat, kérelmeinket tárjuk az Örökkévaló elé. Eredete ősrégi: rabbi Akiba volt az első aki, szárazság idején, öt rövid mondatban érte el, hogy eleredjen az eső. Ezt mondta:"Atyánk, királyunk, te vagy az apánk! Atyánk, királyunk, nincs más királyunk kivüled! A.K. vétkeztünk ellened! A.K. könyörülj rajtunk! A.K., tégy velünk (jót) a neved kedvéért". És azonnal eleredt az eső. (Táánit, 25, b). Az Á.M. már Ámrám Gáon imakönyvében is szerepel; több változata ismeretes. Ma 44 strófából áll; van aki úgy találjak hogy ezek az Ámidá (lo) áldásaira (19) rimelnek.

 

ÁVOT NEZIKIN  (héber) A zsidó magánjogban a négy fő károkozó elnevezése (l-d a Talmud Bava  Kamma traktátusának elsó fejezetét

 

ÁV MÖLÁCHÁ(héber) szószerint "a munka apja", vagyis a fontosabb, alapvető munkák, tevékenységek, melyek száma 39 s melyeket a pusztaságbeli Hajlék (MISKÁN)  épitése során kifejtett tevékenységből szürték ki Bölcseink. Ezeket és elágazásaikat (Toladot) tilos szombaton végezni.

 

ÁVÉL – ÁVÉLUT (héber) gyászoló, gyász. A zsidó gyászfolyamat három fázisból áll: egy hét (Siv'á); egy hónap (slosim) és egy év, vagyis – a káddismondáshoz – 11 hónap. Az utóbbi a legsulyosabb: szüleinket egy teljes évig gyászoljuk A gyász a közeli hozzátartozókra vonatkozik, vagyis szülők, gyerekek, férj és/vagy feleség, illetve fiu vagy nő testvérek. A fő gyász, amikor "Sivá"t (hét napot) ülnek, a temetéstől számitott első hét. A legfontosabb az elhunyt rokon után Káddist (lásd ott), mondani vagy mondatni, vagyis lelkiüdvéért imádkozni.

  A gyász főbb megnyilvánulásai: a temetés után megtépik a gyászóló ruháját, a gyászoló nem nyiratkozik és nem borotválkozik, nem vesz rész mulatságokon, esküvökön sem. Család esküvökön csak akkor ha valami feladata van (például ha felszolgál).

 

ÁVODÁT ELILIM (héber) bálványimádás. Ellentétben az ókorral amikor ez egyértelmü volt: a zsidó(ság) volt a monoteizmus letéteményese, egy láthatatlan és megszemélyesithetetlen Istent imádott, mig a népek imádták a Báált, az Ástóretet és ezek him és nőnemü leszármazottait. Napjainkban az Á.E. sokkal összetettebb és rafináltabb: egy asszimilációra sarkalló tévé is lehet Á.E. és egy ünnepelt futbalista vagy szinésznő is bálvány. Fölösleges mondani hogy más vallások imádása, vagy szokásaik összemosása az ősi zsidó szokásokkal szintén az Á.E.hez vezet. (Lásd: Dárké Háemori és Ckukot Hágój.

 

ÁVODÁ ZÁRÁ  – (héber, szó szerint idegen szolgálat) A bálványimádás szinonimája. Minden pogány praktika gyűjtőneve, beleértve szobrok és faragott képek istenítését. Egyike a három véteknek, ami miatt egy zsidó embernek életét kell áldoznia, ha kényszerítenék elkövetésére. (Lásd Ákum).

 

ÁZKÁRÁ(héber) megemlékezés az elhunyt szülőkről, négyszer évente (lásd Jizkor).

 

BÁL TÁSCHIT (héber) az egyik tiltó parancsolat: nem rongálni, tönkretenni semmit.

 

BÁÁL – kanaánita istenség. Sok fajtája volt ismeretes, minden városnak más nevü B.ja volt. Nönemben és himnemben – a B. volt az ellenlábasa a zsidó láthatatlan Istenének. A pusztabeli förtelmes orgia a Peori B. nevéhez füződött

 

BÁÁL KORE (héber) Tóraolvasó, aki a heti Tóra szakaszt, a hagyományos dallammal és a  Tóra hangjegyei (Táámim –lo) alapján olvassa fel.

 

BÁÁL TSUVÁ (héber) a megtérő. Egy zsidó aki magábaszáll és megtér, vagyis szánja-bánja az eddigi viselkedését és  vállalja hogy mostantól betartja a parancsolatokat., bármilyen nehezére esik is. A Talmud szerint a megtérők, aki igazából, tiszta szivből térnek meg – magasabb piedesztálon állnak mint a cádikok. (Bráchot, 34,2) A Tösúvá – megtérés – technikája: megbánni a multat és fogadalmat tenni a jövöre nézve. Aki megtér Ros Hásáná (lo) előtt, annak megbocsátanak és tiszta lappal indul a jövö évben. Azonban a megtérés csak az Örökkévaló ellen elkövetett vétkekre vonatkozik; embertársaink ellen elkövetett vétkekért, őt magát kell megkövetni és bocsánatát kérni. A mechanikus vagy látszat-megtérést a Talmud ellenzi és elutasitja:"Ha valaki azt mondja: vétkezek és megtérek, vétkezek és megtérek – nem lesz módja megtérni. Ha valaki at mondja: Vétkezek és Jom Kippur (lo)engesztelést hoz – Jom Kippur nem hoz engesztelést neki'" (Jóma, 85.2). Lásd: Tsuvá.

 

BÁR MICVA - zsidó fiu 13 éves korában, amikortól a parancsolatok kötelezik. Innen az elnevezés: a "parancsolatok fia". Ekkor kezd el a zsidó fiu naponta Tfillinnel imádkozni és apja, aki már nem felelős tetteiért, elmondja a Báruch septáráni" áldást (lo).

 

Bát Micva   - zsidó lány 12 éves korában, "a parancsolatok leánya".

 

BÁR-KOCHBÁ – (héber: "A csillag Fia")  Simon  bár Kosziba, az i.sz. utáni 135-ben kirobbant zsidó felkelés vezetője a rómaiak ellen. Az első két évben sikeres  lázadás során sokan azt hitték hogy B.K. lesz a megigért "messiás". Rabbi Akiba, a neves tanaita is  támogatói között volt. A felkelés leverése során, a bétári csatában, B.K. halálát lelte.

 

BÁT-KOL  (héber) égi hang. A prófécia egyik alacsony foka. A  Talmud idejében, miután  a prófécia rég  megszünt, még volt B"K.

 

BÁRUCH DÁJJÁN HÁEMET (héber) áldásformula – "Áldott vagy te Örökkévaló a világ ura, az igazságos biró" – amit akkor mondunk amikor egy halálesetről értesülünk. Eredete a Talmudban

 

BÁRUCH SEPTÁRÁNI(héber) "Áldott ..... aki felmentett ennek a büntetésétől". Áldás amit a Bár-micva fiu apja mond el, a szertartás során, amivel kifejezi örömét afelett, hogy fia immár felnőtt zsidónak számit és ő maga felelős cselekedeteiért, vagyis a nki járó (esetleges) büntetést nem az apja kapja helyette.

 

BEDECKEN(német) befedés. Amikor a vőlegény, úton a Chupa (l.o.) felé, befedi a menyasszony arcát egy fátyollal. Ezzel kinyilvánitja hogy mostantól ő a felelős asszonya jólétéért. Feltételezhető alapja a bibliai elbeszélés, amelyben Rivka (Rebekka), a második ősanya, befedte arcát fátyollal, amikor a távolban meglátta vőlegényét, Izsákot, a második ősapát. (l 1. Mózes, 24, 65).

 

BEN-BRIT(héber) a "Szövetség Tagja" (szószerint fia) vagyis –  körülmetélt ami a Szövetség jele közte és az Örökkévaló között. Vagyis - zsidó.(l.o.)

 

BEN-NOÁCH – lásd Noachiták. (héber: Noé fiai) – a noachiták a világ népei, a bibliai Noé ivadékai; mindenki, aki nem zsidó. Halachikus fogalom, amely szerint míg a zsidókat 613 parancsolat kötelezi , addig a más népek fiai, ha betartják a hét alapvető  parancsolatot, akkor igaz embereknek minősülnek. A hét parancsolat, ami a Noachitákat kötelezi: bálványimádás, istenkáromlás, fajtalankodás, vérontás, rablás, élő állat húsának élvezete (ezek mind tiltó micvák) és tevőleges parancs civilizált közigazgatás (bíróságok) létesítésére

 

BENCSOLNI – elmondani az asztali áldást. (lásd Birkát Hámázon).

 

B'DIKÁT CHÁMÉC (héber) annak felülvizsgálása, rendben és alaposan kitakaritották-e  a kovászost (lásd cháméc) Peszách előtt. A Széder (lo) előtti estén végzik, gyertyafény mellett, de minden villanyt meggyujtanak, hogy jobban lássanak. Mivel ilyenkor a zsidó ház/lakás már alaposan ki van takaritva és nem valószinü, hogy abban cháméc találtasson – szokás 10 kenyérdarabkát, különböző helyen, papirba csomagolva, elhelyezni, hogy a vizsgálatra elmondott áldás ne bizonyuljon feleslegesnek (Bráchá lövátálá – lásd ott). Másnap reggel elégetik a megmaradt kovászost, beleértve a "megtalált" 10 darabkát (Biur cháméc – lásd ott).

 

BÉCÁ (héber: tojás), egy talmudi traktátus  neve, valamint egy ókori ürmérték Egy közepes nagyságu tyúktojás, egy log (űrmérték) egyhatod része (  a log  - kb. 0.549 liter.)

 

BÉN KESZE LÖÁSZOR (héber) Tisré hó elseje és a tizedike között, vagyis a Ros Hásáná és Jom Kippur közötti 10 nap, amit a bűnbánat tiz napjának is nevez a zsidó hagyomány

 

BÉT HÁCHÁJIM – Héber eufémizmus: az Élők (vagy az Élet) Háza, ami nem más mint a temető

 

BÉT HÁKNESZET –(héber) zsidó templom, görög szóval zsinagóga, egy "kis Szentély" (Mikdás meát) ami a jeruzsálemi Szentélyt helyettesiti. Naponta háromszor imádkoznak benne közösségi imát (Sáchrit, Minchá és Árvit).

 

BÉT HÁMIDRÁS (héber), a Tanház amelyben nemcsak imádkoznak hanem tanulnak is. Több szempontból más elbirálás alá esik mint a Bét Hákneszet (lo) vagyis a zsinagóga, ahol csak imádkoznak. B.H. egyuttal egy ujkori Midrás gyüjtemény neve is, amelyben Adolf (Áron)  Jellinek (1821 – 1893) összegyüjtött többszáz kis, ismeretlen midrási legendát.

 

BÉT HÁMIKDÁS (héber) a Szentély Jeruzsálemben, a Templomhegyen. Az elsőt Salamon épitette az időszámitás előtti 950-ben és 586-ban rombolták le  Nebuchadnecár babilóniai király hadai. A második  Szentélyt a galutból visszatérő zsidók épitették fel, Cirus perzsa király engedélyével, kb 70 évvel később, az i"sz előtti 516-ban.

                            Kiegésziteni!!!!

 

BIBLIA- (latin)  TáNáCh – Tóra, Neviim, Ktuvim, vagyis Mózes 5 könyve, a Próféták és a Szent Iratok, a zsidó Biblia, amelyet egyesek Ótestamentumnak neveznek. 24 könyvből áll, amihez nem lehet hozzátenni, sem elvenni belőle.

 

BIKURIM (héber) a zsengék hozatalának parancsolata. Sávuot, a Tóraadás ünnepe (lo) egyik neve Chág Hábikurim, a Zsengék Ünnepe. Napjainkban, mivel nincs Szentély – nem aktuális.

 

BIKUR CHOLIM (héber) beteglátogatás, nagy micvenak számit. A hagyomány szerint az Örökkévaló maga mutatott erre példát amikor meglátogatta a lábbadozó Ábrahámot, miután az, isteni parancsra, körülmetélte magát  99 éves korában. A Talmud szerint aki beteget látogat, leveszi róla a betegség egy részét.

 

valami veszélytől menekültünk meg. Ha valaki beteg volt és felépült; ha börtönből szabadult, ha tengerentúli útról jött meg, akár hajón, akár repülőgépen utazott, vagy 

 

BIRKÁT HÁGOMÉL (héber) Áldás amit akkor mondunk, amikor sivatagot szelt át karavánnal. Az áldás szövege talmudi eredetü (Bráchot 54,b) Rendszerint a Tóra elé járulva mondjuk.

 

BIRKÁT HÁMÁZON (héber) az étkezés utáni ima, illetve (szószerint) áldás. Népies nevén – bencsolás. Akkor kötelező, ha az étkezés során kenyeret is ettünk. Ha három vagy több férfi eszik együtt – akkor az áldást közösen mondják el (Mözumán) és ha tizen vannak akkor Isten nevét is emlitik. Szombatonként, valamint Chanukakor és   Purimkor egy speciális betétet toldunk be. A szöveg benne van minden imakönyvben.

 

BIUR  CHÁMÉC (héber) a kovászos megsemmisitése erev Peszáchkor, a délelőtti órákban amikor a fennmaradt kovászost elégetik, miközben egy arameus nyelvü szöveget mondunk.

 

BLI NÉDER(héber) "Ne számitson fogadalomnak". Zsidó szólásmondás, melynek lényege: amit mondok nem számit vagy ne számitson fogadalomnak. Lásd Hátárát Nedárim (a fogalmak feloldása).

 

BÖEZRÁT HÁSÉM(héber) Isten segitségével, röviditve, b"h (héberül) vagy Böszá"d (arameus), levelek és egyéb szövegek elejére irjuk.

 

BRÁCHÁ LÖVÁTÁLÁ (héber) hiábavaló áldás. A Halacha negativan viszonylik a hiábavaló áldáshoz, amely fölöslegesen emliti Isten nevét. Például: ha valaki elmondja az almára mondott áldást ("Bore pri háéc") és utána nem eszik almát, vagy más gyümölcsöt, amire azonos áldást mondanak. Átvitt értelemben, a modern héberben jelentése: fölösleges erőfeszités

 (Folyt-köv-)