MIT MOND A HALACHA: A  VÁLÁSRÓL?

 

               Elsősorban azt kell leszögezni, hogy a halacha elismeri a válást, vagyis a zsidó törvények lehetővé teszik hogy házastársak elváljanak egymástól és mindegyikük a maga útjára menjen. A Halacha szabályozza ezt, feltételekhez köti és egy válólevéllel – get – szentesiti.

 

   Azért fontos hangsulyozni ezt, mert a zsidósággal ellentétben, a kereszténység tiltja a válást és azt csak nagyon ritka esetekben teszi lehetővé. A Tóra számol az emberek természetével és számitásba veszi, hogy ha emberek nem tudnak együttélni – jobb ha elválnak.

 

Ez azonban egyáltalán nem jelenti azt, hogy a zsidóságban a válás egy technikai procedúra csupán és egykönnyen el lehet válni. Izraelben, ahol az esketés és a válás a rabbinikus biróságok jurisdikciójára tartozik és ez, mint az Állam törvénye, a Halacha szerint müködik – a rabbik mindent megtesznek, hogy lebeszéljék a válni akarókat szándékukról; megpróbálnak egyeztetni, haladékot adnak, hogy a házaspárok kibéküljenek (Slom Bájit), helyreálljon a házi béke és ne első felindulásukban váljanak el, amit később megbánhatnak. Ezzel együtt, ha a rabbik látják hogy nincs lehetőség a békitésre és a pár kölcsönös megegyezéssel akar végetvetni a házasságnak – elválasztják őket.

 

A válás – úgy tünik – már a Tóraadás elött is létezett. A Midrás szerint Ábrahám Hágárt szabályos válólevéllel küldte el. A Tóra amely intézményesiti a válást – egyben meg is neheziti azt, amennyiben kritériumokat ir elő: mikor köteles egy férj elválni a feleségétől és mikor van joga az asszonynak a válást kezdeményezni.

 

 Mindenekelőtt kivánatos leszögezni, hogy a válás halachikus törvényei igencsak sokrétüek és szövevényesek. Sok apró részletből tevődnek össze és ezekben nem minden rabbi ismeri ki magát. Ezért mondták ki  Bölcseink, hogy aki nem kompetens a téma minden ágában – az ne foglalkozzon velük.

 

A válóokok

 

   A Tórában emlitett válóok az "Ervát dávár", vagyis egy valami ami erkölcstelenséggel kapcsolatos, magyarán: ha a feleség megcsalja a férjét, bizonyithatóan. Ekkor a férj köteles elválni. Érdekes hogy a válólevélben (get – lásd a továbbiakban) a válást kiváltó ok nincs feltüntetve; a szükszavu okirat csupán annyit közöl, hogy az illető nő szabad és bárkihez férjhez mehet. Ez alól csak egy kivétel van: ha tudják ki az akivel férjét megcsalta, akkor oda kell irni, hogy az asszony bárkihez férjhez mehet, kivéve volt férjét és elcsábitóját ("ászurá lábáál ulöboél").

 

     A Talmudban a bibliai verset, amely a válást szabályozza, többféleképpen próbálták értelmezni. Volt aki azt mondta (Sámmáj tanháza), hogy csak akkor áll fenn a válás kötelessége, ha az asszony valóban erkölcstelenül viselkedett.. Mások szerint (Bét Hillel) akkor is elválhat a férj, ha  nem jut közös nevezőre feleségével, vagy "ha odakozmálta ebédjét". Rabbi Akiba ehhez hozzáteszi, hogy akkor is, ha "szebbet talál nála". (Gittin, 90,a). A Halacha, mint mondottuk, az első nézetet (Sámmáj) követi.

 

     Lássuk csat azt a tórai verset, amiböl a Bőlcsek kifejtették a zsidó válóokot:

 

            "Ha valaki elvesz egy nőt és együtt él vele, de (azután) nem kedveli, mert erkölcstelen dolgot fedezett fel nála (vele kapcsolatban) – válólevelet ir(jon) neki, azt a kezébe adja és elküldi házából" (5.Mózes, 24,1).

 

    Akik kiszélesitik a válóokot – a vers elejére hagyatkoznak, ahol az van hogy "nem kedveli" (vagy  nem kedvére való) és ebbe sok minden belefér. Akik a szigoruan vett erkölcstelenséget tartják kizárólagos válóoknak – azok a vers második részét idézik, ahol az "Ervát dávár" dominál. (Ervá – héberül szemérmet jelent, vagyis egy olyan dolog ami a szeméremmel függ össze).

 

A nő két okból kérheti a válólevelet: Ha a férj impotens és/vagy nem képes gyereket nemzeni. Itt a talmudi metafóra azt az érvet adja az asszony szájába, hogy fontos neki hogy gyereke legyen, hogy öregkorára támasza ("botja") legyen illetve "ásója", vagyis valaki aki majd eltemeti. Ha a dolog bizonyitott – a rabbik elválasztják a házaspárt. Ősi szokás volt, hogy tizéves meddő házasság után a házaspár elvált, de ma már nem forszirozzák ezt.

 

Az adott lehetőség a válásra, korántsem jelentette azt, hogy  a zsidóság ezt jó szemmel nézte. Maláchi az utolsó próféta, gyönyörü allegóriájában a hitvesi hüség fontosságát hangsulyozza és ostorozza a a házasságtörést. Ismeretes a talmudbölcsek azon mondása, miszerint "aki elválik ifju (első) feleségétől, azt még az oltár is megsiratja" (Gittin, 90,b). A neves Talmudbölcsek körében  gyakorlatilag ismeretlen volt a válás, amelynek elméleti lehetőségét mindenki elismerte.

 

Maimonidés differenciál: Az első feleségétől csak akkor váljon el az ember, ha komoly oka van rá(lásd a Sámmáj által emlitett okot), viszont második feleségétől akkor is elválhat, ha meggyülölte, vagyis már nem szereti.. Ez igy kissé egyoldalunak tünik, de ugyanez a Maimonidés mondta ki azt az elvet is, hogy a feleség is kezdeményezheti a válást – akár a fentemlitett okok nélkül is – mivel mondhatja hogy "nem tudok vele együtt élni", "nem tudom elviselni", "megundorodtam tőle" (Máisz áláj). Vannak a Talmud által  emlitett esetek, amikor az asszony kérésére kötelezik a férjet hogy váljon el. Ha rossz szaga van a szájának vagy orrának, vagy ha olyan alantas foglalkozást választott mint a cserző,  aki a kutyák ürülékét szedi össze (és ezzel cserzi, puhitja a bőrőket – Steinzalz) vagy rézöntvényeken dolgozik. Ebben az esetben a férjnek nemcsak válólevelet kell adni, hanem köteles az asszony házasságlevelének értékét (Ktubá) is megfizetni. Azonban ha asszony nem akar – nem köteles elválni férjétől. A férj pedig nem kötelezhető válásra – ha az asszony előre tudta hogy ez lesz a foglakozása, mert ebben az esetben azt mondjuk hogy "tudta és beleegyezett" (Ktubot 77 a és Maimonidés, Hilchot Isut, 21. fejezet). Abban mindenki egyetért, hogy ha a férj fekélyes, (gyógyithatatlan) bőrbetegséget kapott – el kell válnia, még ha az asszony hajlandó is vele maradni

 

      Ha az asszony beteg

 

            Ha az asszony megbetegedett, tilos volt elválni tőle amig megnem gyógyult. Ha elméje borult el  - és lehetetlen volt a válólevelet kézbesiteni neki – akkor vehetett a férj egy másik feleséget magának – amig a halacha nem tiltotta a többnejüséget. (Lásd erről Mit mond a halacha a poligámiáról). Miután rabbénu Gersom, a középkorban,  eltiltotta a többnejüséget – ő maga volt az aki bevezette a "100 rabbi" gyakorlatát. Eszerint, csak 100 rabbi egyöntetü véleménye engedheti meg egy zsidó férfinak, hogy második feleséget vegyen magának, mielőtt elvált volna az elsőtől. Ezt főleg akkor alkalmazzák, amikor az asszony elmeállapota nem teszi lehetővé a gettet.

 

A get megirása körülményes procedúrával jár, mivel el akarják kerülni, hogy egy asszony a "lebéklyózott nő" kategóriájába kerüljön. Ez akkor történik, ha egy férj eltünik nyomtalanul, mielőtt szabályosan elvált volna ferleségétől. Ha valaki tengerentúlra ment, kötelezték hogy előbb adjon gettet feleségének – ha az kivánta ezt (Rabbénu Áser responzuma, 43 szabály). A Talmud elbeszélése szerint Dávid királyunk katonái, mielőtt hadbavonultak – feltételes válólevelet adtak feleségeiknek, hogy ha, Isten őrizz, elesnek a harcban , akkor feleségeik retroaktive elváltnak számitsanak. Vannak aki napjainkban is szeretnék bevezetni ezt a gyakorlatot (Get-ál-Tnáj), de felelős és kompetens rabbik többsége ellenzi ezt, mert visszaélésekre adhat alkalmat.

 

      A zsidóságban a válás, vagyis a get – szerves része a házaséletnek. Ahogy abban szentséget lát a Halacha, hasonlóképpen viszonyul a váláshoz is. Vannak azonban alapvető  szempontok, amelyek  a  halacha szerinti válást még a halachikus esküvőnél is fontosabbnak tartják  Miért?

 

    Egy mondatban: Egy férfi és nő, aki együttél, anélkül hogy a chupa alatt állt volna, de-facto házaspárnak számit és a halacha gyermekeiket törvényesnek ismeri el. Azonban ha egy férjes asszony otthagyja a férjét és – szabályos get nélkül összeáll egy más férfival – akkor a nő férjes asszony státusa nem szünt meg és a születendő gyerekek fattyuk (mámzerok).. Ebből alakul(hat) ki az a világszerte ismert szerencsétlen jelenség, hogy egy zsidó közösségben lehet akár tiz rabbi is aki esket (mert ehhez semmi tárgyi tudás nem szükséges) és nincs egy rabbi sem aki egy halachikus válást le tudna bonyolitani. Hozhatnák erről sok példát, de ez teljesen fölösleges. (lásd Mit mond a halacha a zsidó házasságról?).

 

            Ha gójok kényszeritenek egy zsidó embert, biróságaikon, hogy váljon el feleségétől  a halacha ellenére – ez a get érvénytelen és nem kötelez.

 

     A válólevél sajátosságai

 

              A zsidó válási procedura két fő részből áll. Először is a Bét Din (rabbinikus biróság) fogadja a feleket és meghallgatja öket, megállapitva a tényállást. Ezután – ha nem áll fenn kötelező ok az azonnali válásra – a Bét Din megpróbál egy békitési procedúrát alkalmazni. Ha ez nem megy és nincs kizáró ok – kimondják a válást. A gyerekek hatéves korukig, rendszerint anyjuknál maradnak. Itt is a gyerek java a döntő, de hat éves kortól a gyerek "java" alatt a zsidó nevelést értjük és ebben az apa van általában előnyben részesitve.

           A második rész a válólevél (get) megirása egy szakképzett Tóramásoló (Szófér) által. Ennek szövege egységes, 12 sorból áll, amelyek tartalmazzák a neveket, a helység pontos meghatározását egy közeli folyam megjelőlésével (például: Itt, Budapesten, amely a Duna mentén fekszik) és azt – ami a lényeg – hogy a hölgy szabad és férjhez mehet bárkihez. Utána a válólevelet a feleség kezébe adják.

 

      Van lehetőség a férj távollétében is elválasztani a házaspárt, ha a férj küld egy tanuk által aláirt meghatalmazást, amelyben felkéri a Bét Dint hogy "irjatok és adjatok" (válólevelet, feleségemnek). Vannak ahol a helyi törvények tiltják az un egyházi válást és azt a hivatalos procedurához kötik ,mint az angolszáz országokban, ahol  a törvény elválasztja az egyházat az államtól. Ebben az esetben a rabbi egy külön levelet csatol a gethez, amelyben közli, hogy a felek csak akkor házasodhatnak ujból, ha hivatalosan is elválnak az ország törvényei szerint (Ocár Jiszráél).

 

                    Talán nem fölösleges hangsulyozni, hogy a fent elmondottak nem számitanak halachikus döntvénynek (mivel irójuk nem rabbi) hanem csakis és kizárólag informativ jellegüek, hogy a magyarul olvasó zsidó fogalmat kapjon milyen a zsidó válás. A mérvadó az ami a Sulchán Áruchban (Even Háezer, Hilchot Gitin) ezügyben le van fektetve. A rabbik mindigis nagy komolysággal viseltettek a get iránt, volt aki böjtölt, aznap amikor egy válást lebonyolitott, nehogy Isten ments, valami tévedés történjen, ami által egy zsidó gyerek mámzer lehet.

 

A Talmudban egy teljes traktátus – Gittin – foglalkozik a témával, amely a sorrendben megelőzi a házassággal foglalkozó traktátust – Kiddusin. Hogyan lehetséges ez? – kérdezik és a  (humoros) válasz az, hogy "Az Örökkévaló megteremti a gyógyszert, mielőtt a betegséget hozná…