A HETI SZAKASZ CHASZID SZEMSZÖGBŐL – BÓ – 2014

 

MOST MÁR NEM SIETVE...

 

    Az egyiptomi kivonulás – szabadulás – sietve történt, ahogy ezt  szakaszunkban olvassuk a Peszách áldozattal kapcsolatban: „és egyétek azt sietve”. (2Mózes 12,11) Ugyanezt a kifejezést használja a Tóra Mózes ötödik könyvében is (16,3), ahol szintén említi, hogy sietve hagyták el Egyiptomot. A Talmud és a Midrások részletezik a háromféle sietséget, ami az egyiptomi kivonulást jellemezte: az Örökkévaló sietett (megváltani őket), a héberek siettek kivonulni, és az egyiptomiak sürgették őket, hogy menjenek már.

 

    A jövőbeni megváltás több szempontból hasonlít az egyiptomihoz, ahogy a próféta is mondja: „Csodálatos dolgokat mutatok neked, mint amikor kijöttél Egyiptomból” (Micha,7,15), azonban a sietséggel kapcsolatban más a helyzet. Erről, a jövőbeni megváltás idejéről azt mondja egy másik próféta (Jesája 52,12), hogy „nem kell sietve vonulnotok...”, hanem „békességben és nyugalomban lesz menekvéstek”. (uo. 32,18)

 

     EGYIPTOM – A LERÖVIDÍTETT GALUT

 

  A különbség a két folyamat között onnan ered, hogy az egyiptomi szabaduláskor az Örökkévaló leröviditette az előre megállapított és kiszabott idejét a galutnak (400 év), amiből gyakorlatilag csak 210 év lett, mivel az Örökkévaló „átugrotta az időt” és majdnem félidőben kiszabadította a népet Egyiptomból. Ezért volt olyan sürgős, ezért kellett sietni, futni-szökni, ahogy később a fáraónak jelentették is, hogy „elszökött a nép”, mivel  akkor még tulajdonképpen galutban kellett volna lenniük.

 

     Ezzel szemben a jövendő megváltás azután lesz, hogy „már mindennek vége lesz”, és ennélfogva a galut, okafogyott lévén, nem fogja a zsidókat a markában tartani. Ekkor már nem lesz szükség a sietségre, hanem a folyamat – menekvés – „békességben és nyugalomban” lesz.

 

     AMIKOR A „ROSSZ” FOG ELSZÖKNI...

 

       Eddig az egyszerű, ésszerű, természetes magyarázat (a "psát"). Mélyebb értelemben azonban a magyarázat kabbalisztikus szinten, a kétféle megváltás között a következő:

 

Egyiptomból olyan helyzetben kellett az Örökkévalónak a zsidókat kiszabadítani, hogy azok bele voltak süllyedve a tisztátalanság 49. fokozatába, és a rossz egyelőre nem távozott tőlük. Ezért kellett gyorsan elmenekülni, „sietve”.

 

    Azonban a végső megváltáskor az elválasztódás ("birur") munkája már véget ért, és a rossz már el lesz választva a jótól és ily módon már nem lesz szükség menekülni a rossztól, mivel az Örökkévaló eliminálja a rossz, tisztátalan szellemet a földről. Ennélfogva nem kell majd sietni és mehetünk a megváltás elibe „békességben és nyugalomban”, nem "sietve".

 

    KIHASZNÁLNI MINDEN PILLANATOT

 

        Az elmondottakból fontos tanulságot lehet levonni napjainkra. Ugyanis amikor a héber törzsek Egyiptomban voltak – gondolhatták, legalább elméletileg, hogy még „van idő” tenni és befejezni, mindazt, amit a galutban kell tenniük, mivel még ennyi és ennyi év van a beígért megváltásig (a 400 esztendős galut után). Azonban az Örökkévaló keresztülhúzta számításaikat, és „átugrotta az időt”, lerövidítvén a galutot 210 évre.

 

Azonban most, amikor a végső megváltás küszöbén állunk, amikor már „mindennek vége van”, és nincs idő pótolni az elfecsérelt és kárba veszni hagyott időt – minden percet ki kell használni, míg csak lehet. Hiszen rövidesen eliminálja az Örökkévaló a rossz, tisztátalan szellemet a földről; nem lesz többé választási lehetőség a jó és rossz között – hogy a jó választása által kapjunk minden jót és nemeset –, ezért kell kihasználni a rendelkezésre álló időt. Lehet, hogy ezek a galut utolsó percei, és rögtön jön a megváltás a Messiás által.

 

   (Tórát Menáchem 23. kötet, 135. oldal)