AZ  ELKESEREDETT ELLENZÉK VÉLEMÉNYE :(NEM ZSIDÓ TÉMA)

"ZAJLIK A TATÁRSÁG A KÁRPÁTOK ALATT"

Újévi vélemény: Kecskeméti Károly (Népszava)

A cikk eredeti cime:Még Kompország sem?

„A mi mondanivalónk nem sok: értjük a magyar Athén fórumát, halljuk a szittya paripák prüszkölését. Tehát újból Európa ellen mentek, lovas magyarok? Az Időre röhögtök, miért legyen másként, mint Szvatopluk után: szent Ázsia nevében törtetni fogtok előre.

Mi, fanyar igricek, azonban kiáltunk még egyet hozzátok. Omlásra készülő vérünket az egekig kiabáltatjuk föl: mit tettetek velünk? Mi komolyan vettük az Időt, mi 1896-ban komolyan 1896-ot írtunk, ti nem, ti csak 896-ot éreztetek akkor is. Meghurcolt benneteket ezer esztendő, át- és átitatta véreteket kun vérrel, tatár vérrel, szláv vérrel, örmény vérrel, görög vérrel, germán vérrel, oláh vérrel. Ti már nem lehettek Koppányok s Gyulák, s ti Koppányok s Gyulák vagytok mégis.
Minket kergettek előre, nem volt szabad hátranézni, meglátni, honnan megyünk robogva. Meglátni, hogy néhány fáraóé ez az ország, hogy szennyes állati életben tartják a milliókat. A fáraók azt akarták, hogy legyenek itt gúlák és piramisok. Vérét és idegét hordja össze néhány vak bolond: hivalkodjanak majd vele ők. Tízezer ember előreszaladt, európaivá vált idegenben, vérben, gondolatban, kínban, szomjúságban. Egy túlfejlődött embertípus termett itt, mely előtte fut a magyar társadalomnak száz esztendővel legalább. Ezek a szent kengyelfutók nem is álmodták, hogy sarkukban százezrek nincsenek.” (Ady: Ismeretlen Korvin-kódex margójára, részletek.)

Száz évvel később milliók nincsenek mögöttük! Nekik semmi gondjuk a több mint költő félelmetes időszerűségével, jól érzik magukat a kündü jurtájában. Nagyobb baj, hogy a mai kengyelfutókat sem zavarja igazán a nappali sötétség és a bennrekedt bűz, különben hevesen, együtt keresnének egészséges, lakhatóbb otthont. Ehelyett csak siránkoznak, amiért szörnyű környezetben kell élniük, „előreszaladás” helyett ostobán civakodnak, ráérősen téblábolnak, mintha nem tudnák, ha nem rendezik gyorsan újjá a soraikat, néhány hónap múlva, ki tudja meddig, kikötik az országot a mocsaras túlparthoz. Talaján lehetetlen köztársaságot építeni.

Mit várunk tőlük egyre fogyó reménnyel és türelemmel?
Mindenekelőtt azt, hogy bizonyítsák, okos kompromisszumokra képes, kiváló építőmesterek, elég a kontárokból. Legyenek végre szerethető, egységes csapat, a belső megszállók elleni sorsdöntő hetekben lelkes támogatásunkra méltóak. Ha nagy szégyenükre engedték, hogy egy furfangos hazudozó majdnem készre cselezze az unió első önkényuralmát, legalább az örömittas házavatást akadályozzák meg! Például azzal, ha késve is, ország-világ előtt leleplezik a rezsim legnépszerűbb trükkjeit:
„Megint szabadságharcra kényszerítenek bennünket, ezúttal a nemzetközi tőke mellé szegődött Brüsszel és az IMF ellen is! Eddig sem tűrtük, ezután se…” Miért nem érzik máig fontosnak, hogy bemutassák a jóhiszemű tájékozatlanoknak az előbbiek abszurditását, miért nem segítettek megérteni, hogyan működik napjainkban a világ, benne az EU (persze nem zsidó!) pénzügyi rendszere, hogy azért kérnek máshonnan magasabb kamatra segítséget, mert nem akarják, hogy láthassák, cinkelt kártyákkal játszanak, az ellopott pénzeket eltékozolják? Hányan masíroznának a gondosan toborzott békemenetben, ha kiderülne, hasonlóan nagy átverés áldozatai, mint Rákosi ünnepségein?

Miért nem követelik a teljes nyilvánosságát és indoklását, kiktől felvett, mekkora és milyen feltételű kölcsönnel adósítják el megint az országot, csak a trónon és a kassza mellett maradás érdekében? Miért engedik titokban tartani a híveik előtt, hogy a bankszektor, a nélkülözhetetlen szolgáltatók álérvekkel teli megtámadásáért a későbbiekben kell majd nagy árat fizetnünk, ami – egy újabb ellenzéki négy év után - megint meghozhatja számukra a kétharmadot, mert a tömeg akkor is elhiszi majd, óvatlanul a gyarmatosítók ügynökeit engedték visszatérni.
Miért tűrik a közmédia soha nem tapasztalt, totális megszállását? Hogyan engedhetik meg, hogy ellenzéki reagálások nélkül maradjanak hamis propagandával teli műsorok, közöttük a „ne figyeljenek arra, mit mondok” miniszterelnök péntek reggeli förmedvényei, a vidék máig néprádiójában?
„Amíg a kormányzat szabad és demokratikus úton leváltható, nem beszélhetünk diktatúráról” - nyugtatta az aggódókat vendégünk, az amerikai külügyminiszter. Miért nincs régóta világbotrány és egységes választási bojkottja az ellenzéki pártoknak, amiért ezeket a feltételeket már likvidálta Rákosi legjobb tanítványa?!?

Az oktatás, a művelődés, a kultúra méltó gondozásának bűnös elhanyagolásáról, a Felvilágosodás alapeszméinek száműzéséről, a gyámolításra szoruló lelkekből élősködő, a kicsik tantermeibe visszaengedett hálózatról felesleges szólni, ezek kártékonyságát az új Nérók rajongói nem értik, látjuk, tűrik szótlanul. Sok-sok éves gondos nevelés, az elméket okosan ápoló jó iskolák, tankönyvek, a kultúrát szerető, a politikai, az együttélési útvesztőkben eligazítani segítő közmédia és más hiánypótlók beépítése kell, kellene majd, hogy lehorgonyozzunk végre a Lajta túlsó partján. Hogy ne újabb száz év múlva, ahhoz győzni kell a közeli nagy ütközetben, a Koppányokat és a Gyulákat visszaterelni a szekértáborukba.
„Nagy vagy, én népem, nagy vagy, én népem: ezer éve élsz folytonos harcban Európával, csapatokat gyűjtöttél közben, holott véreztél. De a gondolatot nem engedted győzedelmeskedni gyermekeid koponyáin, úgy élsz Európa közepén, mint eleven tiltakozás az állati élet megszűzietlenítése ellen. És hogy most utolsó dátuma járt le az Időnek, hatalmasabban kelsz fel, mint valaha: zajlik a tatárság a Kárpátok alatt.

Kompország megindult dühösen Kelet felé újra: egy kis sarka leszakadt a kompnak, ott maradt a nyugati partok táján vagy tízezer emberrel; mi lesz ezekkel”

És mi az innenső milliókkal?!?