Az atyák bölcs tanitásai(27)

 

           IMA AZ ÁLLAM JÓLÉTÉÉRT

 

"Chanina rabbi, a főpaphelyettes szokta mondani: imádkozz az állam jólétéért, mert ha attól nem tartanának az emberek, akkor egyik a másikat elnyelné. " (Atyák, 3,2)

 

 Ez a Chanina rabbi (apja neve nem ismeretes) a második Szentély utolsó éveiben élt – állandó rettegésben. A mindenkori főpap helyettese volt (arra az esetre, ha valami olyasmi történik vele, ami a szolgálatra alkalmatlanná

teszi). Saját szemével látta az egyenetlenség okozta pusztulást, másrészt pedig a római megszállásban isteni büntetést látott, amibe bele kell nyugodni. Ezért volt a béke híve, és kérte az embereket, imádkozzanak a mindenkori kormányzat jólétéért és stabilitásáért, mert az anarchia az emberiség legnagyobb ellensége.

A Midrás más helyütt idézi Chanina hasonló értelmű mondását, mely szerint: "A béke oly nagy és fontos, hogy felér a világ teremtésével"(Szifri, Bámidbár).

 

    Ez egy igen egyértelmű állásfoglalás, melynek magyarázata a Pusztulás előtti évek anarchiájában, zűrzavarában keresendő. Ezt az időszakot hasonlították össze Bölcseink az első Szentély lerombolását megelőző korszakkal, és azt mondták: az első Szentély három (negatív) dolog miatt pusztult el, ami benne találtatott: bálványimádás, erkölcstelenség és vérontás. Ezzel szemben a második Szentély, melyben mindez nem volt, hanem a zsidók Tórát tanultak, és betartották a parancsolatokat, miért pusztult el? Az oktalan gyűlölködés [szinát chinám] és egyenetlenség miatt." (Joma, 9)

 

                                          ***

    

    Chanina, aki szemtanúja volt az oktalan gyűlölködésnek, és látta a pusztítást, amit az esztelen zelóták vittek végbe Jeruzsálemben, nem rejtette véka alá véleményét. Ez hasonló volt Jochanán ben Zakkáj véleményéhez, aki az ostromlott Jeruzsálemből az ellenséges római táborba ment, hogy mentse, ami menthető. Chanina túlélte a Churbánt, és a neve sok helyütt előfordul a Talmudban, mint aki személyes élményeken alapuló tanúságot tesz a Szentélybeli szolgálat és szokások  mikéntjéről.

 

 

A nagy nemzeti katasztrófa utáni magába fordulást és a Tóra sáncai mögé való visszavonulást jelzi Chanina azon mondása, amit az Ávot dörábbi Nátán regisztrál. Itt azt mondja a főpaphelyettes, hogy "aki a Tóra szavait megszívleli, és azok szerint él, az megmenekül a buta gondolatoktól, és az isteni Gondviselés megszabadítja őt a földi halandók jármától".

 

A kormányzat jólétéért való könyörgést Bartenora úgy értelmezi, hogy az nem zsidó hatalomra is vonatkozik, pláne a zsidóra. Ezt Jirmijáhu próféta (Jeremiás) szavaiból vezetik le, aki - az első Pusztulás idején - azt mondta a száműzetésbe menőknek, hogy "Imádkozzatok a város békéjéért, ahova száműznek benneteket, mert a békéje a ti békétek is". (Jirmijáhu, 29,7).

 

 "Az egyik a másikat elevenen elnyelné"

 

 Ez a metafora arra a mondásra emlékeztet, amit a Talmud-bölcsek (Avoda Zara, 4,1) mondanak: "Miért hasonlítja össze az Írás az embereket a tenger halaival, ahogy írva van: "És teremtettél embert, mint a tenger halát". (Habakuk, 1, 14) Azért, mert ugyanúgy, ahogy a halaknál a nagyobb elnyeli a kisebbet, ugyanúgy az emberek, ha nem félnének az államhatalomtól, a nagyobb és erősebb elnyelné a gyengébbet.

 

                                   ***

  A középkori Tóra-magyarázók az államhatalom tevékenysége alatt főleg az adókivetést, és egyéb gazdasági rendelkezéseket értették. Sokan panaszkodtak emiatt, de az elfogadott zsidó felfogás az volt, hogy a királynak joga van adókat kivetni, és azokat bevasalni, mert ő az úr az országban (diná dömá1chutá - diná), vagyis az "állam törvénye - törvény", de ez csak a gazdasági, illetve adminisztratív jellegű törvényekre vonatkozik. Ha azonban kényszeríteni akarja alattvalóit hitük feladására, vagy a hagyományos zsidó nevelést akarja megszüntetni, és a zsidó gyerekeknek ateista, vallástalan nevelést adni, akkor természetesen nem kell szót fogadni neki.

 

                                   ***

 

Joszéf Jáávec szerint Chanina mondása az előző Misnához kapcsolódik, és annak fonákja. Sajnálatos módon még nem érkezett el az ideje annak, hogy ha valaki belegondol a "három dolog" -ba, akkor már nem vétkezik.

Ma még más, konkrétabb eszközökre is szükség van a bűnözés megfékezésére :- mondja Jáávec -, és ezért kell a hatalom "jólétéért", vagyis hatékonyságáért imádkozni, hogy az képes legyen - megfelelő törvények és büntetőeljárások alkalmazásával - letörni a bűnözést.

 

                                   ***

 

Chanina, a "főpaphelyettes" (szó szerint: a "főpapok" helyettese) volt. Miért nevezik őt a főpapok helyettesének? - kérdezi Méir Sapira, a híres lublini rabbi - hiszen a helyettes mindig csak egy főpap helyettese volt; amikor valami történt a főpappal, ő ugrott be helyette. Ha meg a főpap meghalt, a helyettes lett kinevezve helyette?!

 

  Válasz: általában ez így is volt. De abban az időben a római hódítók nevezték ki a főpapot, és Chanina nem nyerte meg tetszésüket. Túl vallásos, illetve túl nemzeti érzelmű volt nekik, és ezért nem hagyták, hogy előlépjen és főpap legyen, hanem maradt a mindenkori főpap állandó helyettese. Így történt, hogy valóban több főpap helyettese volt Chanina.

 

   Annak ellenére tehát, hogy a római hatalom - enyhén szólva – nem

szerette Chaninát (és ez kölcsönös volt), mégis azt javasolta, hogy imádkozzanak az államhatalom üdvéért, mivel belátta, hogy enélkül még sokkal rosszabb is lehet.

 

                                ***

 

A kocki rebbe interpretációja a Misnára: akkor kell imádkozni, amikor a hatalom jólétben van, vagyis béke honol az országban, és ilyenkor az államhatalom "ráér" a zsidókkal foglalkozni, és nekik córeszt csinálni.

Amikor azonban a hatalom háborúzik vagy egyéb bajai vannak, akkor el vannak foglalva, és nincs se idejük, se érkezésük a zsidókat bántani...

 

   A galut legkeservesebb tapasztalatai sűrűsödnek ebben a bölcs meglátásban. (Szurszki: Máájánot Hánecách).

 

Az atyák bölcs tanitásai(28)           

ÉGŐ PERGAMEN...

 

Rabbi Chanina ben Tradion szokta mondani: "Ha két zsidó együtt ül, és nincs köztük szó Tóráról, ez az a bizonyos "léha társaság" [mosáv lécim}, amiről az Írás azt mondja, hogy: "Boldog az ember, aki nem vesz részt a léhák társaságában". (Zsolt. 1, 1) Ezzel szemben, ha két zsidó összejön, és szó van köztük a Tóráról, akkor Isten szelleme lakozik közöttük, amint az írva van: "És akkoron beszélgetnek majd az istenfélők egymással, és az Örökkévaló figyelmesen hallgatja őket, és feljegyeztetik az Emlékezés Könyvébe az Ő színe előtt az istenfélők javára, akik a Nevet (Isten nevét) tisztelik." (Máláchi,3, 16). Ez így - mondja Chanina - csak kettőre vonatkozik. Honnan tudjuk, hogy még ha egyedül van valaki, és a Tórával foglalkozik, az is jutalmat kap? Mert írva vagyon(Siralmak könyve, 3,25): "Üljön magányosan [és tanuljon Tórát}, s jutalma nem marad el". (Atyák, 3,2).

 

   Chanina rabbi fenti mondása annyira eltérő az előtte szóló tanaiták mondanivalójától, hogy csak a kor és a tanaita alapos ismeretében lehet azt megérteni. Chanina, aki a második Szentély pusztulása és a Bar-Kochba lázadás közötti korban élt, az un. "Tíz Mártír" közé számítódik, akit a kegyetlen római hatalom kivégeztetett, mert nem volt hajlandó a Tóra-tanulással - és -tanítással - felhagyni.

 

    A talmudi források szerint Chaninának Szichnin városában volt a jesívája, és ő - többek között - egy szociális alap (cedóke pénztár) élén is állott. Amikor eljött a híre annak, hogy a rómaiak kivégezték Akiba rabbit, mert nyilvánosság előtt Tórát tanított, Chanina megszaggatta ruháit és zsákot öltött, mondván: "Nem azért gyilkolták meg Akibát, mert rabló volt, hanem mert Tórát tanított, és ezzel példaképp é vált... nemsokára nem lesz egy talpalatnyi hely Izrael földjén, ahol nem lesznek halottak..." (Szmáchot, 8).

 

  Ez a Hadriánus korabeli szörnyű terror napjaiban történt. A Talmud elbeszéli, hogy a fennálló drákói rendelkezéseknek fittyet hányva, Chanina maga köré gyűjtött egy csomó zsidót, és nyilvánosan tanította a Tórát.

Egyszer, amikor az idős Joszi ben Kiszma, a tanaita, aki Készáriában vezetett jesívát, megbetegedett, és Chanina meglátogatta őt, azt mondta neki a mérsékelt, Róma-barát hírében álló rabbi: "Chanina hát nem tudod, hogy ezt a népet [a rómaiakat] az égből segítették uralomra fölénk? Hiszen elpusztították Isten Szentélyét, felégették Jeruzsálemet, meggyilkolták a legszentebbjeinket, s a legjobbjainkat elveszejtették, és a mai napig szabadon garázdálkodnak! S én azt hallom felőled, hogy te magad köré gyűjtöd a népet, és nyilvánosan tanítod őket a Tórára, ami manapság egy életveszélyes dolog".

 

  Mondá neki (rabbi Chanina): "Majd az ég megkönyörül rajtunk!"

 Felelé erre Joszi rabbi: "Én logikus dolgot mondok neked, és te azt válaszolod, hogy majd az égből megkönyörülnek rajtunk? Nem leszek meglepve, ha [a rómaiak] elégetnek téged a Tóra-tekerccsel egyetemben."

 

   Nem telt el sok idő, és az agg Joszi ben Kiszma elhalálozott. Egy egész sor római előkelőség vett részt a temetésén, ahonnan visszafelé menet szembe találták magukat Chanina ben Tradionnal, aki Tórát tanított népes hallgatóság ának. Mint egy előző talmudi híradásból kiderül, Chaninát már előzőleg letartóztatták, és figyelmeztették, hogy a római hatóságok utasítása értelmében a Tóra-oktatás szigorúan tilos. Arra a kérdésre, hogy miért tanított nyilvánosan Tórát, a tanaita - minden elővigyázatossági szabálynak ellentmondóan - csak annyit mondott: "mert így parancsolta nekem  Istenem".

 

   Most, amikor tetten érték és elfogták, őt tűzhalálra ítélték, feleségét szintén halálra ítélték, hajadon lányát pedig - római katonák számára fenntartott - tábori bordélyba kényszerítették. (Ávodá Zárá, 18)

 

                                   ***

 

A Talmud megrázó módon írja le Chanina ben Tradion kivégzését: "Amikor a vesztőhelyre vitték, teste köré csavarták a Tóra-tekercset, amiből tanított, körülvették rőzsekötegekkel, majd meggyújtották. A hóhér vizes szivacsokat tett a szívére, hogy ne haljon meg hamar, és ezzel is növelje szenvedéseit. Mondá neki a lánya: hát így kell, hogy lássalak?!" (Hát ez a Tóra jutalma? Rási) Felelé erre Chanina: "Ha csak engem égetnének el,az nagyon keserves lenne. Most, hogy a Tórát velem égetik el, aki megbosszulja majd a Tóra-tekercs szégyenét, az megbosszulja az enyémet is..."

 

 Mondták neki tanítványai: "Mesterünk, mit látsz?" Felelé Chanina:

"Égő pergament látok, és a betűk szállnak a légben..." Mondták neki tanítványai: "Nyisd ki a szádat, hogy bemenjen a füst és a tűz, és mielőbb véget vessél szenvedéseidnek!"

 

   Mondá Chanina: "Jobb, ha elveszi életemet az, aki adta, de én nem teszek kárt magamban..."

 A jelenség félelmetesen fenséges volta olyan hatással volt a római hóhérra, hogy - a talmudi hagyomány szerint - a kivégzendő áldozathoz fordult, kérdezvén, hogy ha fokozza a tüzet, és leveszi a szivacsokat (vagyis sietteti a halálát), akkor megígéri-e neki, hogy része lesz a túlvilági üdvösségben ? Chanina megígérte, és meg is esküdött neki. A hóhér eszerint cselekedett, és Chanina hamarosan kilehelte nemes lelkét. Egyidejűleg a hóhér a tűzbe ugrott és öngyilkos lett. Ekkor egy égi hang hallatszott, mely azt mondta, hogy Chanina ben Tradion és hóhéra részesei a túlvilági üdvösségnek..." (Uo.)

 

                                  ***

 

 

A fentiek alapján tökéletesen érthető, miért mondotta Chanina azt, hogy ha két zsidó összejön, kötelesek a Tórával foglalkozni, s ha ezt nem teszik, akkor léha társaságnak számítanak. A gyakorlatias Chanina, aki tudta, hogy nem mindenki képes arra az önfeláldozásra, ami az ő életét jellemezte, azt is hozzátette, hogy ha egy zsidó egyedül is van, és nincs kivel beszélgetnie, és nincs partnere, akivel tanulhatna - az is köteles egyesegyedül a Tórával foglalkozni, pláne a gyerekeit erre tanítani. Csakis így lehet a rómaiak - a mindenkori "római" elnyomók - zsidóellenes intézkedéseit kivédeni. Azok főleg a zsidó nevelés, a Tóra-tanulás ellen hoztak drákói intézkedéseket, mert tudták, hogy a zsidó nép fennmaradásának záloga a zsidó nevelés.

 

                                 ***

 

Rabbi Jichák, a wurkai rebbe itt a haszid felfogást interpretálja. Eszerint:

Ha két zsidó együtt ül és "nincs köztük" (semmi), vagyis nem veszekszenek, nem vitáznak, nem tépik egymás haját - ez már maga a Tórának számít, és jutalmat biztosít nekik...