SzOMBAT:LESZ ÁTVILÁGÍTÁS A MAZSIHISZBEN

ÍRTA: PÁLYI MÁRK 

Oldottabb hangulatban, jóval kevesebb vitával zajlott a Mazsihisz vezetőségi pótválasztó közgyűlése.Heisler András elnöki beszámolója és Zoltai Gusztáv gazdálkodási tájékoztatója után Streit Sándort, Freund Jenőt, Róna Lászlót és Csillag Barnabást választották be a vezetőségbe.

Bár előzetes információink szerint a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének mai közgyűlése bírt némi téttel, a korábbiaktól eltérően az esemény többnyire békés és oldott légkörben zajlott. Emlékezetes a két viharos tavaszi küldöttgyűlés: az elsőn megbuktatták Feldmájer Péter korábbi elnököt, a másodikon pedig – éppen az ő visszalépésével – új elnöknek Heisler Andrást választották meg. Mivel azonban a vezetőségi tagok választása a késő estébe nyúlt, a második fordulóra már megszűnt a határozatképesség.

A mai ülés egyik fő napirendi pontja az üresen maradt helyekre jelölt tagok megválasztása volt.

Heisler megnyitó beszédében különbséget tett a szennyes kiteregetése és az átláthatóság közt, amivel föltehetően egyensúlyt próbált teremteni az óvatosak és a reformerek között. Beszámolt róla, hogy bár a választás óta eltelt három és fél hónapban a vezetőség határozatképességét csak hajszál híján sikerült biztosítani, a testület munkájában "újításokat" vezettek be: a napirendi pontokat írásban nyújtják be, határozati javaslatot terjesztenek elő, és erről igyekeznek döntést is hozni.

Jóllehet a Mazsihisz alapszabálya szerint az elnök és az alelnökök szavazati jog nélkül vesznek részt a vezetőség ülésein, a két alelnök, Feldmájer Péter és Tordai Péter – mint megtudtuk – nem ellenzik a végbement újítást. A vezetőségi tagok, az elnök beszámolója szerint, konkrét, önálló feladatokat is kapnak, amelyek végrehajtásáról írásbeli előterjesztést készítenek. Ugyancsak újítás, hogy a vezetőségi tagok közéleti rendezvényeken képviselik a Mazsihiszt. A Tom Lantos Intézet konferenciája kapcsán az elnök pozitívan értékelte a rendezvényre irányuló médiafigyelmet, elismerően szólt Navracsics Tibor közigazgatási és Martonyi János külügyminiszter beszédéről. A szavakat követően politikai tetteket is várna – tette hozzá, megismételve a parlamenti konferencián elhangzott szavait. Sokak számára csak most derült ki, hogy a Mazsihisz részvétele a konferencián sokáig bizonytalan volt.

Heisler az elnöki funkciót aktív, de pártoktól független politikai szerepvállalásként írta le. Szorgalmazta a nyitást más zsidó szervezetek felé. Az EMIH-hel ugyanakkor jóformán csupán az antiszemitizmus elleni fellépésben tervez közös munkát, az egalitárius közösségek – a reform Szim Salom, Bét Orim és Klauzál Súl(?), valamint a maszorti (progresszív konzervatív) Dor Hadas – bevonásáról pedig beszédében nem is szólt.

Kérdésünkre később elmondta, hogy jelenleg mindössze a leendő ernyőszervezet kereteinek megteremtéséről van szó, és későbbi, közös belső döntés kérdése, hogy az ernyőt milyen tágra nyitják majd..

Az elnök beszédében említette a kormány 2014-es holokauszt-emlékévhez kapcsolódó programjait is. Ennek keretében felújítják a debreceni ortodox, a kőszegi és a szabadkai zsinagógát, valamint a Rumbach Sebestyén utcai templomot. Emellett a józsefvárosi pályaudvaron megépítik a Sorsok Háza elnevezésű emlékhelyet, és létrehoztak egy másfél milliárd forint értékű civil pályázati alapot. (Érdemes megjegyezni, hogy ennek tíz százaléka is több, mint amennyit a Magyarországi Zsidó Örökség Közalapítvány /Mazsök/ egy évben pályázatokra fordíthat.) Ezekkel kapcsolatos kérdéseinkre Heisler utóbb elmondta, azon dolgoznak, hogy a pályázat elbírálásánál a zsidó közösség szempontjai is érvényre jussanak. A Sorsok Háza projekt vezetőjével, Schmidt Máriával történő együttműködést pedig nehéz próbának nevezte, amely során arra kell törekedni, hogy az intézményben relativizálás nélkül, hitelesen mutassák be a történelmet.("Relativizálás" a mai magyar nyelven egyfajta Holokauszt-tagadást jelent- A szerk.)

Az ülésen tapasztaltak megegyeztek azzal, amit forrásainktól előzetesen megtudtunk: a Heisler, Feldmájer és Tordai között kötött szövetség nem bomlott meg, így – a korábbi közgyűlésektől eltérően – elmaradt a személyeskedés, a hozzászólások java része szakpolitikai kérdéseket érintett. Lebovits Imre szorgalmazta, hogy a Mazsihisz nagyobb arányban vonja be működésébe a magyarországi zsidókat, nem feledkezve meg a zsidóság legjelentősebb képviselőiről sem(???!!!). A józsefvárosi emlékhellyel kapcsolatban anomáliaként említette, hogy az előkészítés folyamatába nem vonták be sem a Mazsihiszt, de még a Holokauszt Dokumentációs Központot és Emlékgyűjteményt (HDKE) sem.

Kiss Henriett az új köznevelési törvénnyel kapcsolatos gondokra hívta föl a figyelmet, Radnóti Zoltán lágymányosi rabbi pedig azt javasolta, hogy a jelentkezők kis száma miatt az iskolai zsidó hitoktatást a Chabaddal együttműködésben igyekezzenek megoldani.(A chábád, vagyis az Emih, kilenc iskolában müködik – a szerk) Ács Tamás szerint is tisztázni kellene a zsidó társegyházakkal való kapcsolatok perspektíváit, Villányi Tibor győri hitközségi elnök pedig arra hívta föl a figyelmet, hogy Hódmezővásárhelyen kívül egyetlen vidéki városban sem működik Soá-emlékhely, s arra buzdította az elnököt, járjon közben az állapot megváltoztatása érdekében. (A hódmezővásárhelyi intézményben is épp a közelmúltban zajlott politikai hátterűnek tűnő vezetőcsere – P. M.)

Heisler a hozzászólásokra igyekezett lelkiismeretesen válaszolni, ám egyfajta „új ellenzék” hangja így is hallatszott, még ha csak egy személytől is: Schwezoff Dávid kántor jóformán minden napirendi ponthoz kritikusan szólt hozzá. Ezek közül érdemlegesnek tekinthető, hogy a régi szennyes kiteregetését igenis fontosnak tartotta, valamint méltatlannak nevezte, hogy a közgyűlés nyitó- és záróima nélkül zajlott le. Ez utóbbi valóban szokatlan volt, s Heisler meg is ígérte, hogy többet ilyen nem fordul elő. Schwezoff elfogadta a vezetőségi jelöltséget is, sőt még azt is vállalta, hogy amennyiben megválasztják, az összeférhetetlenség jegyében lemond a kántori állásról, és a továbbiakban társadalmi munkában látja el a feladatot. A pótválasztáson végül azonban a legutolsó helyen végzett, a 66 szavazatból mindössze 16 voksot kapott.

A közgyűlés ezután – Zoltai Gusztáv ügyvezető igazgató előterjesztésére – vita nélkül elfogadta a tavalyi költségvetés zárszámadását, amire májusban az ülés botrányos eseményei miatt nem került sor. Zoltai később a Mazsihisz jelenlegi gazdasági helyzetéről is beszámolt: eszerint viszonylag kedvező a helyzet (emelkedő turisztikai bevételek, kiegyensúlyozott gazdálkodás) – amivel senki nem szállt vitába.

Új vezetőség

Az ülés fő pontjának számító vezetőségi pótválasztáson végül tíz jelölt neve került a szavazólapokra. Kisebb technikai nehézségek leküzdése után négyen már az első fordulóban elnyerték a vezetőségi tagsághoz szükséges szavazatarányt – Csillag Barnabás és Streit Sándor 38, a miskolci Freund Jenő és a kaposvári Róna László 41 szavazatot kapott. A második fordulóba Kardi Judit és Kerényi András jutott 30, illetve 28 szavazattal, az ülés azonban eddigre ismét határozatképtelenné vált, így a maradék egy tag megválasztásához újabb közgyűlést kell összehívni. (Streit tavaly szeptemberben távozott a BZSH elnöki posztjáról. A szerk.)

Az immáron majdnem teljes vezetőség kötődéseinek iránya nem állapítható meg egyértelműen, de Heisler András szerint ennek nincs is sok jelentősége, s mindez az átvilágítást nem érinti.

Bár egyesek tartanak attól, hogy mennyire lesz pártatlan és független az átvilágítást végző cég, Heisler kifejtette: biztos benne, hogy az átvilágítás független lesz és fel fogja tárni a valós anomáliákat.

Érdemes megjegyezni, hogy az új vezetőségben Zoltainak jóformán csupán egy-két bizalmi embere maradt. Forrásaink szerint némileg már Feldmájer megbuktatását is megbánta, és nem készül újabb nagyobb dobásra, bár egyelőre nem tartják valószínűnek önkéntes visszavonulását sem.

*

Eddig a Szombat tudósitása.

 Tudósitónk, akit ezuttal nem engedtek be, megjegyzi, hogy valóban nagy botrány volt az ima (magyarul!) hiánya, ami eddig a közgyúlések fénypontja volt. Reméljük hogy az elnöki igéret nem marad irott malaszt és ez "többé nem fog előfordulni" Bár ennyire biztos lenne a beigért "átvilágitás" is, ami valószinüleg egy szál gyertya segitségével (mint a peszách előtti chomec-vizsgálat), fog történni – ha egyáltalán.

A legédesebb talán Lebovits Imre felszólalása volt, aki azt szorgalmazta hogy "a Mazsihisz nagyobb arányban vonja be működésébe a magyarországi zsidókat(!!!!!), nem feledkezve meg a zsidóság legjelentősebb képviselőiről sem"(???????).

 

Amiről nem beszéltek: a miskolci orth. templom pusztulása; a hitoktatási program látványos bukása (zsidó vonalon); a "zsidó" iskolákban tanuló nemzsidók (Scheiber, Lauder) növekvő arányáról,; a vegyesházasságok növekvő számáról és a kilátástalan jövőről. Erről majd legközelebb. Addig is van egy konkrétum: az igéret hogy lesz ima. Nyitó és záró.

Ehhez nem kell határozatképesség.