A REBBE ÉS ÉN(12)  „Ismer téged ...?”

 

Simon Lazaroff rabbi a texasi Chábád Lubavics regionális igazgatója. Az 1980-as években egyszer New Yorkba utazott, egy sürgető ügyet megoldani. Sógornője főnökéhez, egy jó kapcsolatokkal rendelkező modern ortodox üzletemberhez fordultak segítségért.

 

A megszervezett találkozón a férfi értetlenkedve kérdezte a texasi sliach házaspárt, miért nem fordulnak segítségért a Rebbéhez. Lazaroffék elmondták, hogy természetesen megkédezték a Rebbét is, de még nem kaptak tőle választ.

Azt mondta erre az illető, mintha csak hangosan gondolkozna: „Ti vagytok a texasi sliáchok, és ilyen nagy gondotok van, és megkérdeztétek a Rebbét, és a Rebbe nem felelt… Biztos, hogy a Rebbe ismer titeket? Biztosak vagytok benne, hogy a Rebbe ismer titeket, felismerne arcról?”

„Hát persze, hogy a Rebbe ismer engem!” – felelt Lazaroff rabbi még inkább meglepődve.

„Akkor hát miért nem felel neked? Ekkora a baj, és a Rebbe nem felel?”

 

„Kicsit kiakasztott ez a beszélgetés.” – emlékszik őszintén Lazaroff rabbi – „Míg ő beszélt, valaki kopogtatott az ajtón, hogy a Rebbe fárbrengent tart... Erre gyorsan elköszöntem, mondván hogy megyek a fábrengenre... Bementem, és nem tudtam a szokott helyemre leülni; leültem középre, és a Rebbe már el is kezdte a fárbrengent. Az éneklés alatt csak törtem a fejem azon, amit az illető kérdezgetett tőlem, hogy a Rebbe ismer-e engem? Akkor miért nem válaszol a Rebbe?”

Míg Lazaroff rabbi így töprengett, a Rebbe megfordult és elkezdett valakihez beszélni. Lazaroff rabbit a Rebbe egyik titkára figyelmeztette, hogy hozzá beszél a Rebbe, majd adott neki egy poharat. A Rebbe intett, hogy cseréljék nagyobbra, a poharat, és mikor ez megtörtént így szólt: „Lechájim – az életre és áldásra! Félre a pesszimizmussal! Öröm és boldogság – Lechájim és áldás!”

„Meg voltam döbbenve. A barátaim a fárbrengen után mind tudni akarták, miért részesültem én ilyen külön elbánásban, hogy mi történt. Én tudtam, de szégyelltem bevallani, hogy a Rebbe rajtakapott, ott a középen, míg azon gondolkodtam, ismer-e engem a Rebbe?...Aztán kiderült, ott helyben... Olyan ez, mint amit a mesében olvas az ember. Ott volt három-négyszáz ember, és a fárbrengen közepén mikor éppen azon gondolkodtam, amin gondolkodtam, a Rebbe megmutatta…

 Másnap reggel választ kaptam a Rebbétől. Nem külön válaszlevél volt, hanem az eredeti levélre írta rá hat hosszú sorban, pontosan, hogy mit tegyünk, hová menjünk, hová ne. Felhívtam az illető „nagy embert”, és elmeséltem neki, mi történt.

 Nem akarta elhinni. Addig is barátságos volt, de azután igazi chászid lett belőle.”

(Forrás: Gut Sábesz,a  JEM által közzétett My Encounter sorozatból, )