A 613 PARANCSOLAT  תריג(*

 (62) „NEM ÉLTETNI"  A VARÁZSLÓT

             613 cselekvő és tiltó micvát tartalmaz a Tóra. Napjainkban ezeknek

            kevesebb mint a fele aktuális. A továbbiakban néhány kiragadott példa

 

„Varázsló(nő)t ne hagyj életben!" (2Móz 22:17).

Vagy „Ne éltesd a varázslót!" – az általánosan elfogadott zsidó exegetika szerint ez azt jelenti, hogy a varázslónak halálbüntetés jár. A Tóra nőnemben beszél, „mivel általában nők foglalkoztak ezzel", de ugyanez a helyzet a férfivarázslóval szemben is.

Voltak zsidó gondolkodók, akik hittek abban, hogy a kuruzslók és varázslók képesek – főleg szemfényvesztés által – természetellenes vagy természetfölötti dolgokat produkálni, de Maimonidész és mások ezt elvetették, mondván hogy a varázslat csalás és ámítás csupán. Akkor meg miért tiltja a Tóra? Mert pogány praktikákkal és a bálványimádás förtelmes kategóriáival van kapcsolatban (Tévelygők Útmutatója 3:37 fejezet). Lásd még az 516. micvát ahol Chinuch részletesen kifejti a tilalom mibenlétét és okait. Itt ez csak figyelmeztetésként szolgál – de a micvá ott van (Mózes 5. könyvében: 18:10-11) – mondja. Ott a Tóra egyértelműen a bálványimádás kategóriáiról beszél, és ezekkel veszi egy kalap alá a varázslókat (Ocár Jiszráél).

Ma a micvá csak nagyon feltételesen aktuális. Vagyis: a tilalom fennáll, és a varázslót halálra kell ítélni Erec Jiszráélben, ha van egy 23 tagú meghatalmazott (járás)bíróság.

Sok modern hagyományhű kommentátornak nehézséget okozott az a talmudi történet, miszerint R. Sim(e)on ben Sátách (a szánhedrin elnöke és Alexander Jánnáj király sógora) a második Szentély fénykorában, felakasztott egy napon 80 boszorkányt Askalonban (Szánhedrin 45b). Először is maga a talmudi perrendtartás szerint nem lehet egy nap több mint egy embert halálra ítélni, és itt meg nyolcvanról van szó . Maga a Talmud is megkérdőjelezi a „napi 80"-as kontingenst, és arra a meggyőződésre jut, hogy rendkívüli állapot volt (horáát sáá). Askalon filiszteus eredetű pogány város volt, és  Sim(e)on ben Sátách (SB'S) harca a boszorkányok ellen a zsidó monoteizmus harca volt a pogányság ellen.

A boszorkányok azonban – feltehetően – zsidók voltak, mivel a jeruzsálemi Talmud szerint rokonaik hamis tanúkat állítottak Sim(e)on fia ellen, hogy megbosszulják a boszorkányok kiontott vérét (lásd a 85. micvát is).

Érdekes magyarázatot hoz Hertz rabbi arról, hogy miért tiltja a Tóra az okkult „tudományokat" éppen itt, a csábítás és a szodomizmus között: „mivel a régi világban a varázslás a legkülönbözőbb gaztettek, csalások és erkölcstelenségek forrása volt". Idéz olyan széplelkeket is, akik szerint a furcsa kifejezésmód („ne éltesd") arra mutat, hogy nem direkt halálbüntetésről van szó, hanem arról, hogy ne forduljon valaki a varázslóhoz, és ezáltal ne juttassa őt megélhetéshez. Azonban a psát valamint bölcseink interpretációja egyértelmű.

Josephus az itteni „varázslót" – méregkeverőnek fordítja. Így érthetőbb halálbüntetése mivel tevékenységével megmérgez – és megöl - embereket.

 

(63) AZ IDEGEN SZÓBELI ZAKLATÁSÁNAK TILALMA (A)

      

„Az idegent ne gyötörd…" (2Móz 22:20).

Itt egy betért gójról van szó, aki mindenben olyannak számít, mint egy született zsidó. Tilos őt bántani és szekálni; nem szabad azt mondani neki: tegnap még bálványt imádtál, és sertést ettél, most meg Isten szárnyai alatt vagy... Igaz hogy zsidót sem szabad froclizni, szekálni és bántani (erre egy külön tilalom van), de a betért idegen érzékenyebb, és nincs aki megvédené – ezért kell ezt külön említeni és nem is egyszer.

Chinuch szerint a micvá értelme, hogy lebírjuk rossz ösztönünket, amely arra vezetne, hogy a gyengét és az idegent bántsuk, s ezáltal jó tulajdonságokat sajátítsunk el, és ezzel beteljesüljön az Örökkévaló akarata, aki csak a jót szereti. A Talmud szerint (Bává Meciá 59b), 36 alkalommal figyelmeztet a Tóra, hogy ne bántsuk az idegent (itt a Chinuch 24-et mond), mivel magunk is idegenek voltunk Egyiptomban. Nagyon érdekes eredményt kapunk, ha összehasonlítjuk ezt a micvát az elmúlt 2000 év zsidóüldözéseivel, amikor mi voltunk az „idegenek" mindenütt.

Ugyanabban a stílusban figyelmeztet bennünket a Tóra Isten szeretetére, mint amely az idegenek szeretetét írja elő (5Móz 6:5 és ugyanott 10:19), vagyis az idegent nem csak hogy tilos szekálni és bántani, hanem kimondottan kötelesek vagyunk szeretni őt. A Tóra a gér (idegen) kifejezést használja, de mint mondottuk, bölcseink értelmezésében ez egy betért gój, vagyis egy gér cedek.

Érvényes mindig, mindenkor mindenkire nézve. Aki áthágja – megszeg egy micvát.

 

(64) AZ IDEGEN ANYAGI KIHASZNÁLÁSÁNAK TILALMA (A)

 

„..és ne sanyargasd... (2Móz 22:20).   

Az előző micvához kapcsolódóan, ha valami üzleti ügyünk van a gérrel – tilos őt becsapni, átverni és megrövidíteni. Ez a tilalom mindenkire vonatkozik – de a gérre különösen – az említett okok miatt.

Érvényes, mindig, mindenütt, mindenkire nézve.  

(*Részlet a szerző 2004-ben megjelent könyvéből, amely az Ősi Forrás 13. kötete