További elemzés Bánhegyi Ferenc tankönyvéről ( 2. rész)
Előbbi cikkünk folytatása. Az előbbi írás inkább a tankönyv szakmai minőségét taglalta, ez pedig rátér az erkölcstankönyv erkölcsi problémáira.
Erényekről, vallásról, társadalomkritikáról
A könyv az első oldalán sorolja az erényeket. Ennek nagy előnye, hogy a könyv nagy agymosásait egy helyre gyűjti, így segítve az újságíró munkáját. Az erényeket Józsa Judit kerámiaművész gondolatai alapján válogatták. Nem egy filozófust vagy valami más hozzáértőbbet, hanem egy kerámiaszobrászt, ráadásul egy nem is annyira híres kerámiaszobrászt. (Még Wikipédia-oldal sincs róla. Ábrahám Mátéról van.)
A szerzők szerint az erényesség célja, hogy nemzetünk erős legyen tőle. Furcsa, hogy a bevezetőben felsorol olyan erényeket is példának, amik a “listában” nem szerepelnek. Az illusztráció is Józsa Judit egyébként, a vallásosság erényéről, ez egy műnépies alkotás, rajta egy gyermekét ringató királykisasszonnyal. A kerámiaszobrász különböző munkái egyébként vissza-visszatérnek a könyvben, általában a kereszténykonzervatív értékrendet közvetítik.
Az oldal talán legviccesebb kijelentése az, hogy az okosság tanulható erény. Meg az is, hogy erény, amikor le is írja, hogy jóra lehet használni. Meg persze a nácik is hittek Hitlerben, mégsem mondanánk ezt akkora erénynek. Vagy ott a remény, ami azért fontos, mert a keresztény élet alapja. Meg a vallásosság, ami nagyon fontos, és azt is megtudhatjuk, hogy az ősi magyarság egyistenhívő volt. Bár a hősiesség meg a bátorság talán-talán, de nagyon talán erény, de a vértanúság még mindig nem annyira jó életcél. Az pedig nem túlzottan barátságos, hogy a hazaszeretetet szerinte otthonról hozza a diák. Kijelenti, hogy mi, magyarok legendásan leleményesek vagyunk. Azért ez sok.
A könyvben, mint már mondtam, nagy hangsúlyt kap a fogyasztói társadalom kritikája. Ami ugye nagyon-nagyon jó is lehetne, de persze van pár probléma. Egyrészt az, hogy nem csak a mi erkölcsi értékítéletünk szerint rossz dolgokat nem szabad kisgyerekek agyába mosni, de a számunkra jókat sem. Másrészt ez a “kritika” majdnem annyira intelligens, mint A kis herceghez írt feladatok.
Például azt írja, hogy a fogyasztói társadalom celebeket termel, akik a szeretetről beszélnek, de magára hagyják az egyént. Egyrészt nem csak a fogyasztói társadalom képes tömeghisztériák keltésére, sztárolásra, ezt valószínűleg minden társadalom kitermeli, pl. a 19. századból már lennének példák. Másrészt ennek aztán semmi köze sincs az emberek magányosságához. Aki ismer olyat, aki egy celeb miatt nem barátkozik, írjon!
Ez az oldal egyébként tartogat egyéb okosságokat is. Kijelenti, hogy beszélgetés nagyon fontos a kapcsolatok kialakításában, ezért tilos az iskolákban a telefonálás. Hát nem, nem ezért. Egyrészt soha nem fogom megérteni, hogy a telefonos/internetes kommunikációt miért kritizálják, amikor szerintem nem személytelenebb, mint egy levél, másrészt pedig ezt pont nem ezért tiltják. Harmadrészt senki sem szokott a mellette állóval telefonon beszélgetni, negyedrészt pedig mi is azzal a probléma? Ezt követi a jó társaságokra hozott példa. Itt van a zenekar, sport, drámaszakkör, néptánc (más nem?) felsorolva, de előtte jön a feketeleves:
Nagyon sokat segíthet a meghitt, őszinte barátság kialakulásában a vallási közösség. A keresztény (római katolikus) és keresztyén (református) közösségek előnye, hogy részben kizárják a fogyasztói társadalom káros hatását. Az egyének a vallás lényegéből eredően jobban figyelnek a másik személyére. (...)
A fiatalok érzik, hogy nincs rend és biztonság körülöttük a világban. Erre jó példa, amikor a gyerekek csak kísérettel közlekedhetnek a lakásuk és az iskola között. Az egyház értéket, rendet, biztonságot nyújtó közösségeivel viszont kevesen keresik a kapcsolatot. A szekták és drogárusok kihasználják azt a lehetőséget, hogy a fiatalok társra, szórakozásra vágynak. A tizenéveseket olyan közösségekbe csalják, olyan emberek közé csalják, akik tévútra terelik őket.
Tehát az egyházban rátalálhatsz a fogyasztói társadalomtól mentes, boldog, biztonságos életre. Mert ha feszület lóg a nyakadban, eltűnnek a celebek és a legújabb iPhone reklámja, és ha “elkérik” a telefonod az utcán, de meglátják a feszületet, bocsánatot kérnek és elmennek a telefon nélkül. Aha, pontosan így működik ez. Meg persze kizárólag a református és katolikus hit van leírva a vallási közösségekhez, gondolom a többi mind szekta, beleértve a zsidó, a muszlim és az evangélikus vallást is. Meg persze a “szekták” meg a drogárusok egyenlőek gonoszak, és csak a fiatalok tőrbe csalása a céljuk, még szerencse, hogy drága kormányunk betiltja az Iványi Gábor-féle gonosz szervezeteket. Illusztráció: templomi esküvő. Jellemző még, hogy az idézetek gyakran származnak papoktól, lelkészektől, szentektől... Ja, és persze baromi erkölcsösnek nem lehet a katolikus egyházat beállítani.
A tankönyv szerint a fogyasztói társadalom által mondott “Valósítsd meg önmagad!”-szólás az önzőséget segíti elő. Ha pedig azt súlykoljuk, hogy ez a mondat feltétlenül rossz, az az engedelmes, anyuka parancsára választ egyetemet/szakmát. Ez a szolgai viselkedéshez vezet. Szerepel, hogy az emberek alapvetően jók, csak a kortársak, a környezet és a média rontja meg őket, továbbá, hogy a gyerekek annak ellenére néznek erőszakos filmeket, hogy tudják, hogy “káros”. Ami szerintem minimum vitatható. Vagy kijelenti a könyv, hogy a sok új autó több balesethez vezet, ami kissé értelmezhetetlen.
Egyéb zseniális okosságok
Nagyon vicces az a feladat, ahol az egészségtelenség szerint kell cselekedeteket sorrendbe állítani. Bár vannak egészséges dolgok is a feladataban (biciklizés), így fura a kérdésfeltevés is, de valahogy elfelejtik az alkoholfogyasztás és a drogfogyasztás mértékét megadni (ez nagyon manipulatív), ráadásul, kedves szerzők, baromira nincs olyan, hogy “drogozás”, így, egyben, mert vannak különféle szerek, amiket lehet fogyasztani, különféle hatásuk van. Egy kategóriába venni a marihuánát a heroinnal annyira tudománytalan, hogy még az egyébként a kapudrog-elméletet hirdető általános iskolás biológiakönyv sem teszi. A következő bekezdés még tovább megy: a drogfogyasztás előbb-utóbb halálhoz vezet. Mondjuk Zacher Gábor nem ezt mondja, amikor azt állítja, ennek egy az egymillióhoz az esélye.
Tele van a könyv értékítéletekkel is, ami mondjuk nagyon jó, hisz ez a tárgy elvileg nem is erről szól. Például a nagycsaládok (olyan családok, ahol a nagyszülők a szülőkkel és a gyerekkel élnek) eltűnését a “sajnos” szóval kommentálja.
A könyv kijelenteni, hogy a szabályok megsértése mindenkinek rossz, és mindig be kell tartani, a szabadság nem terjedhet a szabályok áthágására. Az írott szabályok is szabályozzák a viselkedést, tehát a törvényeket is be kell tartani. Arra a valóban erkölcsi kérdésre, hogy az erkölcstelen törvényt is be kell-e tartani, sajnos nem tér ki. Van egy fejezet az illemről is, itt többek között van egy feladat az iskolába járás okáról, a helyes táplálkozásról, és az öltözködési szabályoknál a kirándulásra odaírják, hogy praktikusan. Meg persze megtanítják, hogy tolakodni nem illik, de sajnos azt nem, hogy másokat feltartani (pl. mozgólépcsőn balra állással) sem, vagy mondjuk nem tudatosítják, hogy ha a néni követeli a neki “járó” ülőhelyet tőled a villamoson, akkor egy világméretű paraszt. Meg hogy terítsünk meg szépen. Minek? És kifogásolja a könyv a sportcipőben ünnepségre járást is illendőség szempontjából. Én meg az agyatlan ünneplőre vonatkozó előírásokat kifogásolom.
Az előítéleteknél a szokásos, de azért annyira negatívnak nem tekinthető polkorrektségek mellett tényleg nagyon jó, hogy olyan példák is felvetődnek, mint hogy a hazaszeretők nem mind xenofóbak, aki nem xy pártra szavaz nem hazaáruló, a szőke nők nem mind buták. Ez jó. De aztán jön a magyarság híres toleranciáját hirdető rész, ami a történelmi változások ellenére ma is létezik. A magyarok vendégszeretőek, befogadjuk a menekülteket, bevándorlókat. Ez azonban egy rágógumirózsaszín hazugság. Ma egy menekülttábor ellen tüntetni megy az egész falu, az ország harmadik legnépszerűbb pártja gyűlöletkeltésre, rasszizmusra alapozza politikáját. Ez a szerecsenmosdató hazugság kifejezetten káros, hiszen így legfeljebb csinosítani lehet a problémákat, megoldani nem.
További érdekességek, hogy egy feladatban nyilvánvalóan rossz példákkal indokolja Amerika és főleg Anglia demokratikusságának kétességét. Angliának a gyarmatosítást rója fel (ötszáz éve, a katolikusoknak nem hányja szemére az inkvizíciót), furcsálja, hogy az angol a világnyelv, a dollár egy világszintű valuta, sőt, hogy az amerikai filmek a legnépszerűbbek és Európában nincs háború (az elmúlt tizenhét évben) . Lehet vitatkozni arról, hogy Amerika mennyire demokratikus persze, főleg külpolitkájában, de itt nagyon sok, az ötödikesek által sokszor nem ismert tényező is közbejátszik, és nem szerepel köztük Hollywood népszerűsége. Vicces az, ahogy a modern dolgok, így a számítógépes játékokat a régieknél rosszabbnak tartja. Hogy elvárja, hogy felnőttől kérjen a diák tanácsot, és hogy a szülői szeretetet tartja a legfontosabbnak. Hogy a fiatalság nincs tisztában az erkölccsel, bezzeg a beat generáció…
Az alapvető probléma
Eddig kicsit félrevezettem a kedves olvasókat, az alapvető probléma nem a fentebb felsorolt dolgokkal van. Hanem azzal, hogy ötödikes gyerekeknek erkölcsi (tehát filozófiai) kérdésekben meg akarják valakik mondani az “igazat”, agyat akarnak mosni. Ez főleg azért durva, mert elvileg az erkölcstan nem állításra, hanem kérdezésre, vitára épült volna. Ebből az lett, hogy finoman szólva is vitatható állításokkal tömik a fejeket egy minőségében se kiemelkedő tankönyvben, bár sajnos ez egy ilyen rossz műfaj. Én próbáltam jót is keresni benne, de sajnos csak a sablonosig jut a könyv. Pedig tényleg lehetne jól is ezt. Mondjuk egy olyan erkölcstankönyvvel, ami nem a keresztény propagandával, hanem az okos kérdéseivel, okos témáival kerül be a médiába.
*
Mit érdekel ez bennüket?
Egy okból: Magyarországon, sajnos, zsidók is élnek és az ilyen könyvek szitják a klérus antiszemitizmusát, ami a végén a Jobbikfajta náci pártba torkol. Zsidó gyerekek is vannak, többségük nemzsidó iskolában, akik szintén ki vannak téve a keresztény "erkölcs" agymosásának. Mi, akik ismerjük a legendás magyar "toleranciát", ma mint a multban – csak a hajunkat téphetjük.
A megoldás:
1) Allija
2) Zsidó nevelés
3) Zsidó (ön)tudat a bölcsődétől
AMIG NEM KÉSŐ!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése