A HETI SZAKASZ – Noách(2) – 2013

  IRJA KÖVES SLOMÓ, rabbi

Isten és ember ellen

Noé szakasza egyszerre két „világégésről” is számot ad. Az első, tíz nemzedékkel a világ teremtése után, az özönvíz nemzedéke, melynek teljes erkölcsi megromlása a totális megsemmisülést hozta magával. A második pedig, az özönvíz utáni „túlélők nemzedéke”, kik szembeszállnak Teremtőjükkel: építenek egy hatalmas tornyot, saját legyőzhetetlenségüket szimbolizálandó; mire aztán Isten összezavarja a nyelvüket, „hogy ne értsék meg egymás beszédét”, s ezzel eléri, hogy abbahagyják a város és a torony építését, és szétszéledjenek az egész föld színén, hetven néppé osztódva szét.

Látszólag kézenfekvő, hogy az özönvíz nemzedékének bűne nagyobb lehetett, mint a Noét követő nemzedéké, hiszen földi büntetésük is súlyosabb volt. Mégis egy kicsit mélyebb elemzéssel -  furcsa ellentmondásnak lehetünk tanúi. Az özönvíz nemzedékének csupán evilági büntetése volt súlyosabb, a túlvilágon azonban fordított a helyzet, mindenki egyetért, ugyanis hogy a szétszórtak nemzedéke nem részesült a túlvilági életben (Talmud, Szánhedrin 107b), az özönvíz nemzedéke viszont egyes vélemények (Zohár, Noách) szerint részesült a túlvilági életben.

Ahhoz, hogy e két nemzedék büntetésének minőségét megértsük, előbb vétküknek milyenségét kell megvizsgálnunk.

Az özönvíz nemzedéke elsősorban emberi mivoltában romlott meg, „...megtelt a föld erőszakkal”, tanítja az Írás (1Mózes 6:11.), melyről Rási azt mondja, hogy ez az erőszakra és a rablásra utal. Az emberek elsősorban egymás ellen vétettek. Ezzel szemben a szétszórtak nemzedéke kifejezetten összetartó volt, csakhogy ezt az összetartást a „szerezzünk magunknak nevet”, azaz az Isten neve elleni eretnekségre akarták fordítani. Hiszen a nagy torony építése az Istennel szembeni erő demonstrálását szolgálta, és a tőle független, vele szembeni biztonság bástyája lett volna.

A két generáció büntetése is bűnükhöz mért, ahhoz illő volt, hiszen ahogy Bölcseink tanítják (Atyák 4:2.) „bűn büntetése maga a bűn”, azaz a bűn általi romlás maga a büntetés, illetve annak automatikus kiváltója. Akik Isten ellen merészkedtek, azok spirituális értelemben pusztultak el, akik pedig emberi mivoltukban romlottak meg, azok a földi valóságban sínylették meg ennek a hatását.

(A lubavicsi rebbe tanításai alapján)