MIT MOND A HALACHA

 

A LEBÉKLYÓZOTT  FELESÉGRŐL (ÁGUNÁ)

                     Ovádjá Joszéf, szfárádi főrabbi זצ"ל emlékére,

                     aki a Jom Kippuri háboru után több mint ezer

                     hadiözvegyet mentesitett a "béklyó"tól

 

            Águná – lebéklyózott asszony – egy  keserves halachikus téma, amely ősidők óta foglalkoztatja  a vallásukat tartó zsidókat. Lényege: ha egy férjes asszony férje eltünik, akár békeidőben, akár háboruban, az asszony nem mehet férjhez amig nem kap válólevelet (get) férjétől (lásd a Válás szócikket), vagy tanuk igazolják hogy meghalt, elesett a háboruban, stb.

 

     Águná – a héber  Á.G.N tőből – lehorgonyzást jelent. Noémi használta előszőr, amikor rábeszélte  menyeit, Orpát és Rútot, hogy hagyják el és menjenek haza Moávba, miután férjeik – Noémi fiai – elhaltak: nincs több fiam – mondta – és öreg vagyok már hogy férjhez menjek. Da ha még ma éjjel férjhez is mennék és szülnék fiukat – azokra várnátok, amig felnőnek, lebéklyóznátok magatokat, férfiak nélküli életre  - - - (Rút, 1, 11-13).

 

     A dolog lényege: a zsidó törvény szerint, amit a világ is elfogadott, amikor megtiltotta a bigámiát – egy nőnek csak egy férje lehet és szigoruan tilos, hogy egy férjezett asszony más férfival éljen. Nos, ha a férjnek nyoma veszett – a feleség nem tud addig férjhezmenni amig az eltünt férj halála nincs hiteltérdemlően igazolva-bizonyitva.

 

      Mivel elég gyakori eset hogy egy férj elhagyja feleségét és "eltünik" – a probléma napjainkban is fennáll és foglalkoztatja a  tanult, szakképzett rabbikat, a halacha hivatott  művelőit. Már a Talmud Bölcsei és utánuk a nemzedékek Tóra nagyjai, óriási erőfeszitéseket tettek, hogy az "águnát" felmentsék béklyóiból és ennek érdekében a szövevényes válási törvényekben (Gitin) sok engedményt tettek.

 

        A háboruk águnái

 

       Hogy a dolog ne tünjön teljesen akadémikusnak, illetve elméleti szőrszálhasogatásnak, aminek a való élethez semmi köze – meg kell emlitenünk, hogy háboruk után rendszerint sok águná marad, akik "felmentésében" a rabbik egyik legszentebb feladatukat látják. A népek általában és a nem-vallásos, vagy reform-zsidók megelégszenek a hadsereg hivatalos értesitésével, annak ellenére hogy sok esetben kiderült: az értesités alaptalan volt, az illető fogságba esett és később hazatért, stb.

 

     Korunkban a pusztitó Soá után maradt sok águná és a pesti ortodox Bét-Din egyik legnagyobb  és legnehezebb feladata volt ezeknek – legalább egy nagy részét, felmenteni a lebéklyózás veszélyétől.

 

      Izrael jom-kippuri háboruja után 750 férjes asszony maradt, akiknek férje elesett vagy eltünt. A tábori rabbinátus erőfeszitései  nyomán egy sem maradt közöttük Águná. Ebben Ovádjá Joszéf akkori országos főrabbit, és Gád Návon vezérezredest, a hadsereg főrabbiját illeti dicséret. Hosszú hónapok aprólékos kutató-nyomozó munkájával  sikerült  mindegyik elesett katonát azonositani és feleségeiket "felmenteni". Ezen sorok irója részt vett mint tartalékos "nyomozó", az adatok gyüjtésében az elesett katonák családjainál, majd azok összevetése a  Patológiai Intézetben összegyüjtött tetemekkel. Szétlőtt tankokban talált karórák és karikagyürük alapján lettek egyes elesett katonák azonositva – és feleségeik felmentve. Szent munka volt, de sok álmatlan éjszakát okozott.

 

     Problematikusak azok az esetek voltak, amikor egy lelőtt, illetve lezuhant repülőgép pilótájáról vagy navigátoráról volt szó – hátha katapultált és fogságba esett – de ezeket az eseteket is meoldották, miután a hadifoglyok hazatértek. Nagy nehézséget okozott a Dakar nevü tengeralattjáró eltünése – a mai napig nem találták meg roncsait; állitólag egy szovjet tengeralattjáró sülyesztette el – de Slómó Góren, izraeli országos főrabbi, aki akkor a tábori főrabbi volt – ezt is megoldotta. Nem itt a helye felsorolni a halachikus indokokat, amelyek a felmentést lehetővé tették.   

 

         A Talmud sokhelyütt emlit eseteket, amikor emberek beleestek egy tóba és kvázi belefulladtak, majd utána kijöttek élve. A halachikus terminus technikus szerint kétféle lehetőséget ismerünk: "parttalan (végtelen) vizek", vagyis egy olyan tó amelynek nem látni a végét (ilyen a tenger is) és "véges vizek", ami egy olyan tó, vagy ciszterna, amely szabad szemmel belátható. Az első esetben, ha egy férfi beleesik egy ilyen tóba – feleségének tilos férjhezmenni, mert lehet hogy életben maradt és kijőtt a vizből, ott ahol nem látták. Ha egy "véges (belátható) vizbe esett bele – akkor valószinü hogy belefulladt (Jevámot, 121a és b).

 

     Ha már a talmudi időkben a probléma gyakori volt és állandó halachikus viták és döntések tárgyát képezte – elképzelhetjük mi volt később, mondjuk a középkorban, amikor a zsidók szét voltak szórva a világon, a kommunikációs eszközök kezdetlegesek voltak, nem volt Interpol, akivel egy eltünt embert kerestetni lehetett és az elhagyott nő, gyerekeivel, éhhalálra volt itélve.

 

    A folklór és haszid irodalomban sok történet szól egy ilyen elhagyott nőről – gyakran nem is a férj hibájából – aki jön a cáddikhoz, kiönti  a szivét és az ad neki tanácsot, biztatja, néha elküldi valahová, ahol csoda folytán megtalálja férjét. A legtöbb esetben nem a házasság megmentéséről volt és van szó, csak arról hogy a férj hajlandó legyen getet, válólevelet adni, és ezzel felszabaditani feleségét a lebéklyózás alól.

 

    Az izraeli rabbinátus nyomozó különitménye

 

        Mint láttuk a modern Izraelben a tábori rabbik megoldják a hadseregben felmerülő águná problémákat. Ma rendelkezésre állnak olyan modern eszközök, mint DNA, fogász-kartotékok, ujjlenyomatok, stb.

 

     A probléma inkább a hadseregen kivül van. Egy házaspár veszekszik, a férj eltünik, külföldre megy, megszakad a kapcsolat és nem jön vissza. Sokan nincsenek tudatában milyen szerencsétlenséget zúditanak az elhagyott feleség/gyerekek fejére. Aztán vannak aki szándékosan teszik ezt, bosszúból, vagy a közös vagyonból akarnak ezzel nagyobb részt megkaparintani maguknak.

 

A rabbik keze meg van kötve. Mindazon könnyitésekkel együtt, amiket a halacha itt alkalmaz (lásd a továbbiakban), ha nincsenek tanuk a férj halálára, nem tudják a házasságot felbontani és az asszonyt ujból férjhez adni.

 

Aztán vannak férjek akik nem tünnek el; itt vannak a helyszinen, csak megtagadják a válólevél aláirását. A rabbinátusnak kevés eszköze őket erre kényszeriteni. Bizonyos esetekben letiltathatják kiutazását, volt már hogy lecsukattak egy-egy krónikusan csökönyös get-megtagadót – de ennek ellenére igen sok volt az elhagyott és lebéklyózott nők száma, akiknek férje eltünt és nem tudtak ujra férjhez menni.

 

      Kb. 25 évvel ezelőtt a tel-avivi rabbinátus létesitett egy nyomozó különitményt, melyett három fiatal és tettrekész rabbi müködtetett, a tel-avivi vallási tanács titkárának vezetésével. Ezek igénybe vettek magán detektiveket, segitséget kaptak az Interpoltól, és alvilági kapcsolatokat is müködtettek, hogy felkutassák a külföldre szökött férjeket. Sok esetben a  felderitett férj, nagy meglepetésében aláirta a meghatalmazást hogy feleségének – nevében – válólevelet adjon a rabbinátus. Ezt a halacha úgy nevezi hogy "Kitvu utnú" (vagyis: irjátok meg és adjátok – feleségemnek). Más esetben a rabbik küldöttei szelid erőszaktól, vagy  egy kis megvesztegetéstől sem riadtak vissza, néha a kettőt kombinálták, sőt a nyakas delikvenst megfenyegették a pokol tüzével – tény hogy ma Izraelben az águnák száma jelentősen lecsökkent.

 

A fennmaradó problémát azok  az esetek képezik, amikor a rabbik nem képesek – a Halacha alapján  - a férjet kényszeriteni  a get adására. Ha egy ilyen férjes asszony együtt él egy más férfival és annak gyereket szül – az mámzernak (törvénytelen gyerek) számit, ennek minden ódiumával.

 

   (Ha valaki azt a logikus kérdést tenné fel, mi történik forditott esetben, ha egy feleség tünik el nyomtalanul? Miért nem lesz a férj ebben az esetben "águn"? A válasz, ami sokakat meg fog lepni:  azért mert a halacha szerint a férjnek lehet több felesége, legalábbis elméletileg – eltekintve rabbénu Gersom rendelkezésétől ami a gyakorlatban eltörölte a zsidó poligámiát (lásd a szócikket) – mig a feleségnek csak egy férje lehet, és amig az nem halt meg, vagy nem vált el töle – nem mehet ujra férjhez.)

 

Ha ebből valaki arra a következtetésre jutna, hogy nincs m i n d e n b e n teljes jogegyenlőség férfi és nő között a zsidó törvénykezésben (Halachában) – annak igaza lesz. Valóban nincs. Mint ahogy a világhirű box vagy birkozóbajnokok, esetleg súlyemelők között nincsenek nők. Mint ahogy Svájcban még egész az utóbbi időkig nem volt a nőknek választójoguk. Mint ahogy a férfiak nem szülnek gyerekeket. Ez a Halacha álláspontja és ez azokon a biológiai különbözőségeken, illetve másságon alapul, amelyek a két nemet megkülönbözteti.

 

  Amerikában, 9.11. után

 

         New-Yorkban, a 9.11. terrortámadás nyomán, vagy két tucat águna probléma merült fel, mivel az ikerházakban többezer zsidó és több mint száz vallásos, ortodox zsidó is dolgozott. A reformzsidók elfogadták a hatóság hivatalos holttányilvánitását, ami egyhamar megérkezett. Aki a reformistákhoz sem tartoztak – ez az amerikai zsidó többsége – tudomásul vették: eltünt, meghalt. A Halacha-hű biróságoknak (Bét Dineknek) nagy erőfeszitésükbe került, amig sikerült minden potenciális águnát felmenteni.

 

 A konkrét kérdés az volt hogy az illető férj a kritikus pillanatban valóban a lebombázott irodaházakban tartózkodott vagy sem. Ha igen – nem volt esélye hogy élve maradjon és igy a halachikus formula szerint ez olyan volt, mint a véges, "behatárolt" viz ahonnan nincs menekvés.

 

Egyiküket, például, azzal az indokolással mentették fel az águná státusából, hogy férje, pillanatokkal a katasztrófa megtörténte előtt beszélt vele telefonon, azt mondta hogy itt van az irodájában és kb. két óra mulva találkoznak itt és itt. Érdekes módon itt a feleség tanuságát elfogadták a rabbik (lásd a továbbiakban) bár általában rokon nem tanuskodhat.

 

        Mivel a férjes asszony státusát Bölcseink nagyon komolyan vették és ha férjhez ment ujra, abban a hiszemben hogy férje meghalt és azután előkerült – egyikkel sem élhet és elveszti házasságlevelének (Ktubá) értékét is – ennek megfelelően könnyitettek a tanuság elfogadásán, már ami a férj halálát illeti. Itt nem kell két tanu (férfi)  hanem elég egy tanu is és lehet az nő is, vagy olyan férfi akinek tanusága más ügyben nem érvényes, ha jóhiszemüen, magától mondja, anélkül hogy faggatnának. Elfogadták mint érvényes tanuvallomást, a hajókapitány naplóját, amelyben bejegyezte, hogy x.y. ekkor és ekkor meghalt és tetemét a tengerbe dobták. Vagy ha hire jött hogy egy hajó elsüllyedt a nyilt tengeren (bár a talmudban feljegyeztek hasonló eseteket (egyiknek hőse rabbi Akiba), amikor valaki akiről azt hitték hogy a tengerben lelte halálát, hirtelen megjelent (Jevámot, uo.)

 

     Levita halott és a fogadósnő...

 

       Nagy általánosságban az águná egyike azon kevés eseteknek, ahol a halacha nem szigorit hanem enyhit, ahol csak lehet és minden korok rabbijai nagy erőfeszitéseket tettek felmenteni egy asszonyt a béklyóiból. Ez igen nagy micvának számit.

 

     Ennek alapja a Talmudban,  egy megtörtént eset amit példaértékünek tartottak Bölcseink:

 

        " Mondá rabbi Akiba: Amikor lementem  (a babilóniai) Náhárdéába, hogy ott a szökőévet kihirdessem,  találkoztam (egy ottani bölccsel) Nechemjával, Bét Hádliből, aki azt mondta nekem: hallottam hogy nálatok Erec Jiszráélban,  csupán (egy bölcs) rabbi Jehuda ben Bava, engedi meg, hogy az elhagyott nő férjhezmehessen egy tanu alapján (igaz  ez?)

 

       "Mondtam neki: valóban igy áll a dolog. Erre azt mondta nekem: mondd meg nekik nevemben: Hiszen ti tudjátok, hogy az utak veszélyesek (és nincs módomban személyesen eljönni és tanusitani a dolgot), de én tudom Rábbán Gámliéltől, az "öreg"től, hogy férjhez adják az elhagyott asszonyt (águná) egy tanu alapján is.

 

     "Amikor jöttem és elmondtam  (a jávnei) Rábbán Gámlielnak (az "öreg" unokájának), amit hallottam, nagyon örült ennek és azt mondta: végre találtunk valakit aki úgy tart mint rabbi Jehuda ben Bává ( és ez az álláspont megbizható és követhető). Miközben ezt mondta eszébe jutott Rábbán Gámlielnak, hogy egyszer  megöltek embereket Tel-Árzában (és egy tanu volt, aki tanuskodott erről) és (nagyapja) Rábbán Gámliél, megengedte a halottak feleségeinek hogy férjhez menjenek – egy tanu alapján. Azóta bevezették, hogy az egyedül maradt asszony férjhez mehet egy tanu alapján, akár hallomásból vett tanuvallomás alapján, valamint egy rabszolga, egy nő és egy szolgáló szavai alapján". (Jevámot, 122a, a Misnában).

 

     Mivel ott rabbi Akiba azt tartja hogy egy nő tanusága nem elég ahhoz, hogy az águná férjhez mehessen – a következő Misna azt igyekszik bizonyitani, egy megtörtént eset által, hogy még egy nemzsidó fogadósnő tanusága is elég:

 

       "Mondták (rabbi Akibának):Megtörtént hogy egyszer egy levita csoport ment Coárba, a datolyák városába és útközben egyikük megbetegedett. Bevitték egy fogadóba (és ott  hagyták)... visszafelé menet megkérdezték a fogadósnőt: hol a barátunk, akit itt hagytunk? Azt mondta nekik: meghalt és eltemettem! És (ennek alapján) férjhez adták feleségét! Nos,  kérdezték rabbi Akibát kollegái – egy kóser zsidó nő tanusága nem elegendő, annyira mint a fogadósnőé? R' Akiba válasza: ha olyan megbizhatónak és szavahihetőnek tünik, mint a fogadósnő – akkor elfogadható (ugyanis) a fogadósnó előszedte és odaadta nekik az elhunyt botját, tarisznyáját és a Tóra-tekercset ami vele volt " (uo). A Gmárá hozzáteszi hogy a fogadósnő nem volt zsidó és ennek ellenére elfogadták tanuságát, mivel amikor rákérdeztek, sirva fakadt és előhozta az elhunyt személyes tárgyait, ami által  a "jóhiszemü, önkéntes" tanu kategóriájába akerült, akinek nem áll érdekében hazudni (lásd a továbbiakban).

 

A Sulchán Áruchban

 

       A Sulchán Áruch tág  teret szentel az águná problémáinak. Even Háezer, Hilchot Isut, 17. fejezetében 58 bekezdés foglalkozik ezzel. A harmadik bekezdésben ezt olvassuk:

 

    "Egy asszony, kinek férje tengerentúlra utazott és tanuskodtak róla hogy meghalt – felesége szabad, még  akkor is ha csak egy tanu volt (ami máskülönben nem elég), vagy ha a tanu egy rabszolga, vagy szolgáló,  vagy nő, vagy rokon; vagy ha a tanu csak hallomásból tudja hogy meghalt, vagy ha a tanuskodó nő nem szemtanu, hanem csak valakitől hallotta – akkor is érvényes tanuskodásuk. Ilyenkor mindazok akiket a Bölcsek diszkvalifikáltak a tanuskodástól (lásd a szerencsejátékok szócikkét) itt tanuskodásuk elfogadható. Még egy nemzsidó vagy egy istentagadó zsidó tanuskodása is érvényes, ha magától mondja, nem faggatásra".

     Iszerlis hozzáteszi, hogy "ha nincs a fentemlitett tanuk egyike, aki rendezetten tanuskodik, hanem csak hire ment a városban, hogy az illető meghalt – nem engedik meg hogy felesége férjhezmenjen".

 

     A következő bekezdés kizár a fentiekből öt kategóriát. Ezek asszonyok, akikról feltételezhető hogy nem szeretik az eltünt feleségét és hajlandók rosszat tenni neki. Ezek: az anyósa, annak a lánya, vetélytársnője, sógornője és féje lánya (egy más asszonytól). Attól tartunk, hogy ezek tanuskodnának hogy a férj meghalt (miközben él) és amikor megjelenik, kénytelen elválni feleségétől, aki tanu vallomásuk alapján hozzáment egy másikhoz...

 

   Iszerlis: ha a tanu hallotta a gyászoló asszonyoktól, hogy emlitik a nevét a holtak között – ez is elég ahhoz hogy férjhez mehessen.

 

 Ha valaki jön és tanusitja hogy megölt egy embert – felesége férjhez mehet ennek alapján, mivel az elfogadott elv az, hogy egy ember nem vall be önként egy dolgot, ami által vádlottá válik – ha ez nem igaz. Ugyanez a helyzet, ha egy gój jön és magától mondja, hogy megölte az illetőt. Ha valaki azt mondta egy asszonynak, hogy meghalt a férje – nem kell őt a biróságra citálni, hanem elég ha az asszony jön és mondja, hallotta hogy férje meghalt.

 

Mit jelent az hogy "jóhiszemüen, magától" mondja? Ezt is részletezi a Sulchán Áruch: ha például egy gój azt mondja: Jaj de kár ezért, olyan rendes ember volt, olyan sok szivességet tett nekem... Aki ezt mondja, fogalma sincs mi ennek a jelentősége és következménye halachikus szempontból, ezért érdektelen és objektiv a szava.

 

   A szemmelátható könnyitések között a legjelentősebb az, hogy felmentik az asszonyt a saját tanusága alapján, ha jön és azt mondja hogy meghalt férje – egy feltétellel: ha köztudomásu, hogy jól éltek és nem volt civakodás köztük (uo. 44. és 48. bekezdés). Ennek oka az, hogy az asszony tudja – ha férje megjelenik, vagyis kiderült hogy hazudott, mind a kettőtől el kell válnia és elveszti házasságlevelét.

   

   A Talmud igen sok lehető variációt hoz arra nézve, hogy lehet az, hogy valaki életben maradjon egy "biztos halál"nak látszó helyzetben. Példa erre ha valaki egy oroszlánverembe esik. Ebben az esetben nem tanusitják, hogy az illető biztos meghalt (és felesége férjhezmehet) mivel "lehet hogy az oroszlánok éppen nem voltak éhesek és  ő életben maradt, majd később sikerült kimenekülnie onnan (Jevámot, 121 a,  és Rási uo). Ezzel szemben ha egy kigyófészekbe esett, valószinü hogy azonnal halálra marják.

 

        Azonositási módszerek – DNA nélkül

 

               A Talmud alapján (Jevámot traktátusa) a S"Á (uo.) sokat foglalkozik egy halott azonositásának módszereivel. Az elfogadott feltétel, hogy ez három napon belül történjen, a halál beállta után, mert ekkor még az arc, főleg az orr és a homlok  felismerhető. Ha valakit vizből húztak ki, akkor az azonositás kétes, mert a test felpuffadhat. Ha nincs minden kétséget kizáró azonositás, nem lehet tanuskodni haláláról. Rabbénu Jákov Tám szerint az arc és az orr csak akkor perdöntö fontosságu, ha a halottnak csak a fejét találták meg. De ha egész teste ép – lehet azonositani arc nélkül is. Mások ellenezték ezt. (S"Á, uo.)

 

      Maimonidés kodifikációjában hasonlóképpen pászkenol mint a Sulchán Áruch (Jád,  Násim, Hilchot Gérusin, 13. fejezet).

  

    Ma amikor a DNA alapján az azonositás majdnem tökéletes, nem is az az igazi probléma, ha egy férfi meghal, hanem ha elhagyja feleségét és kereket old, eltünik egy másik világrészen. Vagy ha a férj nem tünik el, hanem egyszerüen megtagadja a get kiadását, vagy azért pénzt kér, stb Ezek nagyrésze nem is tudja hogy ezzel problémát okoz feleségének és tönkreteszi életét.

 

     Vannak a Halacha müvelői között akik egy un. "feltételes get" bevezetésével szeretnének ezt a problémát megoldani – de ennek egyenlőre több az ellenzője mint a támogatója. Precedens erre lehetne az a talmudi legenda, miszerint Dávid királyunk katonái, mielőtt háboruba mentek, egy ilyen feltételes gettet irtak feleségüknek, hogy ha elesnek, ne maradjon az asszony águná és ne számitson férjes asszonynak (lásd Sábbát 56a és Ktubot 9a).       

 

        

  Összegezve:

 

    Az Áginut (lebéklyózott asszony férjhezmenetele) korunk egyik nagy halachikus problémája, amelynek mindeddig nem találták egyértelmű, általános megoldását és minden esetet magábanállóan tárgyalnak a rabbik, maximális segitőkészséggel, hogy a nő előbb-utóbb férjhez mehessen – ha a férj eltünt és  biztosnak vehető hogy meghalt. Abban az esetben, ha a férj jelen van, csak vonakodik gettet adni- a Halacha, főleg Izraelben, próbálja a férjet kényszeriteni a válólevél kiadására – mérsékelt sikerrel.