A HETI SZAKASZ CHASZID SZEMSZÖGBŐL – LECH LÖCHÁ 2013

 

AZ ÉSZ (LOGIKA) – NEM MINDEN

 

 Szakaszunkban találjuk azt az epizódot, amikor Ábrahám ( már új nevével) a filiszteusok országában kényszerült lakni, ahol a király – Ávimelech – a háremébe vitette feleségét, Sárát, miután Ábrahám azt állította, hogy Sárá testvére (húga) csupán.

 

     Amikor a király isteni  figyelmeztetést és büntetést kapott, és visszaadta Sárát férjének – azzal érvelt, hogy nem volt helyes a vendégtől, hogy kiadta magát Sárá fivérének. „Mi jutott eszedbe, (vagy mit gondoltál?), hogy ezt tetted?” Ábrahám válasza nem késlekedett: „Azt gondoltam, hogy nincs istenfélelem ezen a helyen, és még megölhetnek a feleségem miatt!” (1Mózes 20,10–11).

 

 Ábrahám tehát azért aggódott és azért mutatta be Sárát mint húgát, mert attól tartott, hogy a helybeli emberek nem istenfélők és még képesek megölni, csakhogy elvegyék a feleségét. (Ez egyébként majdnem pontosan úgy történt, mint annak idején Egyiptomban.)

 

    Első látásra ez nem nagyon látszik logikusnak, hiszen az egyszerű emberi ész, az ún. common sense is felfogja, hogy az emberölés egy helytelen és elfogadhatatlan dolog. Vannak olyan kötelezettségek mint a szülői tisztelet, a jótékonyság stb., amelyekre az emberi logika is kötelez. Honnan veszi tehát Ábrahám olyan biztosra, hogy istenfélelem híján megölték volna őt? Honnan ered a szörnyű gyanú, hogyha nincs istenfélelem, ami az ösztönök megbízható fékje – akkor az emberiség lezüllhet olyan aljas dolgok elkövetésére, mint a gyilkosság?

 

    AZ ELFERDÜLT LOGIKA

 

         Ábrahám ősapánk megtanít bennünket arra, hogy az amolyan erkölcsi kötelezettségek, amelyek betartását az emberi logika megköveteli – nem magától értetődőek, ha az ember csak a saját eszére hallgat. Ha olyan helyzet alakul ki, hogy „nincs istenfélelem” – akkor éppen az ember logikája az, amely képes kitalálni egy olyan „rendszert”, amely igazolja és ideológiailag alátámasztja a legundorítóbb és legromlottabb cselekedeteket is.

 

    Szemléltetőleg láttuk, és a saját bőrünkön tapasztaltuk ezt az elmúlt nemzedékben – azokban az országokban, ahol nem volt istenfélelem.

Azokban az országokban, ahol ez történt – volt kvázi kultúra és erkölcs, azonban mivel ez az erkölcs az emberi észre épült – nem hiányzott sok, hogy azok az emberek akik uralkodni akartak az egész világ felett – elvessék a sulykot, és az emberi normákkal gyökeres ellentétben tevékenykedjenek,  mignem náluk az emberölés egy mindennapi cselekedetté vált, ami hat millió zsidó áldozatot „eredményezett”.

 

        A BOR ÉS A VÍZ

 

      Nincs szükség ilyen szélsőséges példára. Elég ha tudjuk, hogy az ész nem nyújt védelmet az embernek még az olyan látszatölés ellen sem, mint valaki megszégyenítése (ami a zsidó morál szerint egyfajta „gyilkosságnak" számít). Nem egyszer éppen az ész az, mely okot és érveket talál valaki kibeszélésére. Ezért nem lehet ebben sem az észre hagyatkozni, és az egyetlen megbízható alap az erkölcsös és helyes viselkedésre  nem lehet más, mint az isteni  parancs,  amely megfellebbezhetetlen.

 

     Ezt hangsúlyozandó adatott a boröntés micvája a Szentélyben. Egész évben, a szertartás részeként bort öntöttek. A bornak van íze és ez jelzi, hogy az istenszolgálatnak tudatosnak és ésszerűnek kell lennie, „ízletesnek” és élvezetesnek, és nem csak a megrögzött szokás alapján.

 

     Azonban időről időre volt vízöntés is a Szentélyben. A víznek nincs íze, és ezért az áldozatos, önzetlen és odaadó istenszolgálatot jelzi, amikor az ember magára veszi az isteni jármot, és nem „ésszerűen” és logikusan szolgálja az Örökkévalót, hanem mint olyan valaki aki, parancsot teljesít.

 

     A „JÁROM” MINT ISTENI AKARAT

 

          Azonban a "bor" és a tudatos, ésszerű istenszolgálat nem minden, és nem lehet kizárólagos alapja a zsidók kapcsolatának az Örökkévalóhoz. A szilárd alap – a "víz", vagyis a „járom” elfogadása és a parancsolatok teljesítése, mivel ezt  akarja az  Örökkévaló, ez az isteni akarat.

 

     Sőt, mi több, a vízöntés együtt járt a boröntéssel, és ez arra tanít bennünket, hogy a"bor" is elegyítve jó a"víz"zel, vagyis a parancsolatok ésszerű, logikus  teljesitésének

nem kell teljesen az emberi értés és érzés alapján  állnia, hanem jó, ha vegyül benne egy kis „víz”, azaz az isteni „járom” felvállalása, minden értelem és ész nélkül, csak azért, mert Ő parancsolja. Ezáltal, ha a kettő együtt van, érjük el az igazi örömet, ami kiváltja a fenti vígságot, ahogy a zsoltáros mondja: „Örvendjen az Örökkévaló teremtményeiben.” (Zsolt 104,31)

 

    (Tórát Menáchem 35. kötet)