A HETI SZAKASZ CHASZID SZEMSZÖGBÖL – KÓRÁCH – 2013

 

       

                             MIT AKART KÓRÁCH?

                            "Az egész gyülekezet mindannyian szentek    - - - - -miért uralkodtok el az

                                   Örökkévaló gyülekezetén?!" (4.Mózes, 17.3)

        

Heti szakaszunk melynek neve Kórách, arról a Kóráchról van elnevezve, aki a sivatagi zendülés negativ főhőse volt, aki fellázadt Mózes és Áron ellen.

 

    Ez már magába véve is érthetetlen. Hiszen abból a Páldabeszédi versből (10, 7) amely azt mondja hogy "a gonoszok neve feledésbe merül (szószerint elrothad) azt fejti ki a Talmud (Joma,38 b), hogy egy rossz ember nevét egyáltalán nem emlitik. Itt pedig nemcsak "emlitik" Korách nevét de meg is örökitik az utókor számára, azzal hogy a tórai szakaszt róla neveztek el.

 

 A válasz erre lehet az, hogy volt a Korách afférnek egy pozitiv mozzanata is és ezért kapta  az egész szakasz nevét Koráchról. Hogy ezt megértsük  - el kell mélyednük a viszály  személyes okaiba és az azt kiváltó körülményekbe.

 

     A KOHANITÁK ÉS A NÉP

 

       Első látásra Korách érvei furcsák és érthetetlenek. Ő és társai azt vágták Mózes és Áron szemébe, hogy "Az egész gyülekezet mindannyian szentek  és közöttük van az Örökkévaló,miért uralkodtok  tehát el az Örökkévaló gyülekezetén?!" (4.Mózes, 17.3).

 

Ez alatt azt lehetne érteni, hogy Korách egyenlőséget akar és az osztály ellentétek megszüntetését követeli. Ugyanakkor azonban a sorok között kiderül, hogy a zendülök kohaniták akarnak lenni (ahogy az Mózes szavaiból kiderül: "és magatoknak kohanita állásokat követeltek" (uo.10)   . Ebből az derül ki hogy Korách nem a  kohanita (papi) intézményt ellenezte, nem az ellen ágált, hanem csak a papság (Köhuná) jellegét akarta megvátoztatni.

 

    Valóban, Korách elismerte a kohaniták mint olyan létjogosultságát.Tudta hogy az egyszerü nép a mindennapi dolgokkal van elfoglalva, az egyszerü földi cselekvés gondjaival, mig a kohaniták – távol a világ zajától – csak a lelki-szellemi dolgokkal törődnek, ahogy a főpapnak  még a Szentélyt is tilos elhagyni (3. Mózes,21. 12).

 

   Ezt nem kifogásolta Korách, ezzel nem volt baja.   Kórách csak azt akarta, hogy a kohaniták tökéletes izolációban éljenek és semmi kapcsolatuk ne legyen az egyszerü néppel . Az elitista Korachot az zavarta hogy a kohaniták szellemi hatássak vannak a népre és megpróbálják az egyszerü népet magasabb szellemi szintre emelni.

 

  EGYÜTT VAGY KÜLÖN?

 

            A Korách lázadás háttere tehát a kohaniták, vagyis a papság jellege volt. Mennyiben van a papság kapcsolatban a néppel? Korách külön akarta választani a kettőt – a szentség külön és a profán, egyszerü köznép külön. Korách azzal érvelt, hogy nem szükséges hogy kapcsolat legyen a kettő között. A mindennapi élet magában álló céljaihoz nincs szükség hogy az kapcsolatban  legyen a szentséggel, amit a kohaniták  képviselnek.

 

Eszerint Korách és társainak érve –"Miért próbáltok eluralkodni" – nem áll ellentétben azzal amit Mózes válaszában mondott nekik (hogy a zendülők kohanita állásokat követelnek maguknak)mert ők valóban maguknak vindikálták a papságot, de olyan papok (kohaniták) akartak lenni amely nem áll kapcsolatban az "egész gyülekezettel"

 

    Ebben pedig Korách az isteni akarat ellen tevékenykedett. Az Örökkévaló igenis akarja és kivánja a szoros egyttmüködést és szimbiózist a szent és a hétköznapi között. Az Örökkévaló kivánalma az, hogy a kohaniták sugározzanak  a Szentély szent fényéből a nép felé és az egyszerü nép szintén felemelkedjen a szentség szintjére, azáltal hogy naponta néhány órát szentel a Tóra tanulásnak.

 

    Ezért adta az Örökkévaló a kohanitáknak a Korách zendülés után a 24 papi juttatást ("Mátnot Köhuná"), hogy ezzel ki legyen hangsulyozva a kapcsolat az egyszerü nép és a papok között.

 

 AZ AKADÁLYOK LEKÜZDÉSE

 

    Igy történt hogy éppen a Korách zendülés nyomában erősödött meg a papi rend és alapozódott meg a szoros kapcsolat, -  ahogy annak lennie kell – a papság és a nép között. Ez az oka annak hogy a szakasz Korách nevét viseli, mivel végülis Koráchból is származott valami pozitiv és általa lett a papság intézménye legitim a nép szemében.

 

     Ebből az a naprakész tanulság hogy mindenféle mondvacsinált akadályok a Tóra tanulása és a micvák betartása ellen – alaptalan kifogások, csupán az ember próbatétele, semmi más. Még egy olyan negativ esemény is mint a Korách lázadás volt – a végén pozitiv eredményt hozott, és ezzel vált bizonyitottá, hogy nem szabad a nehézségektől visszariadni, mivel az is csak arra "jó", hogy megerősitse az embert az istenszolgálatban.

 

 (Likuté Szichot, 8,kötet,115, ol')