A LÁGYMÁNYOSI  LEVELÉT MEGIRTA...

 Az itt következő körlevelet (most körlevél a divat a 7. kerület egyes fertályain) csak egyes vájtfülüek fogják megérteni, de ők is megérnek egy Mise-Béráchot (annak idején ezt igy irták a kőnyomatosban).

MAGYAR ZSIDÓ(?) VALÓSÁG

Aki nem érti,  interpellálja meg a lágymányosit, aki – körlevelében  - - ezt irja :

"Tisztelt Elnök Úr!

(Ezt a levelet megírtam már az Ön levelének kézhez megérkezésének estéjén, de nem akartam rögtön elküldeni, nehogy azt higgye, hogy én nem szívlelem Önt és ezért merészelek kritikával élni, ám most szombat éjjel, elolvasva több másik levelet én is bátorkodom elküldeni. - A levelet kapják a közgyűlés tagjai)

A bevezetés:

Örülök, hogy Kálmán Kálmán úr segítségével hirtelen megnyílt Ön előtt egy akta, "amelyet a MAZSIHISZ képviselőtestületének bármelyik tagja az Alapszabály 52.§-a értelmében megtekinthet." - és 7 levélben megosztotta a a MAZSIHISZ közgyűlésének tagjaival, akiknek bizalmát már egyébként nem bírja (lásd MAZSIHISZ közgyűlés jegyzőkönyve). Hogy miért fut olyan közösség után, amelyik már Önt egyszer ajtóval kínálta, azt csak Ön tudja, és nekem semmi közöm hozzá...

Ám igazándiból azt sajnálom, hogy csak most nézett bele ezekbe a "dokumentumokba", hiszen azokba (és még sok sok másba is) az elmúlt években elnökként nyugodtan beletekinthetett volna, de ezek szerint ezekre (és azokra) az iratokra ráült valaki és fel sem kelt róla éveken keresztül, így Önt ebben esetlegesen megakadályozta valami végtelen és legyőzhetetlen erő... 
Ám most már nem... És ennek akár örülhetnék is,...
De mégsem...

Mert Ön is tudja, hogy ez nem így van, mert bizony bele is tekintett...
Mert (most és a múltban is folyamatosan) keresték egymást a jogosan vagy jogtalanul sértett emberek - és ők általában meg is találják egymást...
És - mint látták a képviselők - Ön neves gyűjtögető lévén minden iratról szépen másolt egy példányt, bármire is jó lesz az...

Azaz három szóban kimondva: "ismerte az ügyet"...
Sőt mint látjuk megvan minden képviselőnek az email címe is...
Ezt még a tanulmányozás előtt végiggondoltam... Aztán bele is olvastam a "dokumentumokba"

Az ügyről:
Amennyiben ez Horovitz-féle liftügy Önt magánemberként és/vagy képviselőként zavarja, akkor akár együtt is érezhetnék Önnel, hiszen engem is nagyon sok minden zavar és zavart. Magánemberként is és BZSH/MAZSIHISZ képviselőként is.

Ezeket én - a hivatott fórumon - rendszeresen szóvá is tettem
Majd éppen ezért - a kudarcélményeim hatására - néhány hónapja le is mondtam mind a BZSH elöljáróságról, mind a Rabbitestületi tagságomról. 

Ám ezt nem osztottam meg (eddig) a MAZSIHISZ levelezőlistáján.
Otthon szűköltem és lejátszottam magamban. 
Vagy megírtam a blogomban, vagy amikor már mindenhol zárt ajtókat találtam, akkor feljelentést tettem a rendőrségen.
És - erőm szerint - foglalkoztam a közösségemmel...

 

Ön előtt - mint elnök előtt - minden belső lehetőség nyitva volt, olyanok is, amik előttünk, egyszerű halandók előtt soha sem nyíltak volna meg..
Most mégis sértett Mikes Kelement játszik...

Ez nem része a fair play-nek...

Talán emlékszik amikor kizártak bennünket egy folyosóról.... és utána odamentem Önhöz azon a bizonyos legelső közgyűlésen - és megkérdezem, hogy jogászként és emberként nem zavarta-e, ahogyan Heisler Andrást koholt vádakkal és hamisított választási szabályzattal eltakarították Ön elöl? Nem zavarja-e, hogy a hazug ügyvéd levezetett egy közgyűlést napirendi pontok elfogadása nélkül...
Ön ekkor rám mosolygott...

Ekkor bennem eltört valami, mert rájöttem az Ön valós vágyára, mert Ön akkor és ott pontosan tudta, hogy én nem a saját pecsenyémet sütögettem, hanem a honi zsidóság tisztaságáért és hitelességéért aggódtam. 
(És ez az elmúlt két év tökéletesen igazolt engem)

Ezzel szemben azt látom, hogy Feldmájer Péter küldött és magánember ebben a 7 levélben nem a honi zsidóságért aggódik, mert akkor nem a netto 32.8 milliós - egyébként felépült lift - üggyel foglalkozna (és annak folyamodványaival), hanem a többi olyannal, amire már felhívták az Ön figyelmét többen is, és ennek az összegnek sokszorosa. (lásd közgyűlés jegyzőkönyveit és a számvizsgáló bizottság munkáit)

Persze mondhatja, hogy ez mind-mind rosszindulatú feltételezés, de hát a jóindulatúakat Ön nem igazán igyekezett táplálni. 

Ha az eszme Önnek tényleg fontos volna, akkor a MAZSIHISZ és az alá tartozó BZSH évi sok-sok százmilliós veszteségével foglalkozna, ami az Ön elnöksége alatt milliárdos nagyságrendű, és ezzel párhuzamosan arra, hogy ez-időben semmit nem hozott létre.
Akkor azzal foglalkozna, hogy a MAZSIHISZ országos- és zsidó-politikai térvesztése immáron a kritikus szintet üti meg.
Akkor kidolgoz(tat)ott volna egy közép és hosszútávú stratégiát a MAZSIHISZ jövőjére nézve.
És sorolhatnám, de inkább nem teszem...

Mert már csak azt látom, hogy két kézzel kapaszkodik abba a székbe, amit kihúztak Ön alól.
Elmondom Önnek a titkot... 
Mivel az emberek szerint ön nem alázattal nézte azt a bizonyos széket, hanem annak csak a magasságát akarta kiélvezni.
Volt egy óriási tévedése, és erre még mindig nem eszmélt rá: Ön ennek a rendszernek a gyermeke, ez emelte pozícióba, és elhitte, hogy ezek úgysem terítik ki. 
Hát igen...

Az érzelmek:
Tisztelt Feldmájer Úr, 
Magának - a Maga módján - igaza van, hiszen egy olyan rendszer kialakításában és fenntartásában segédkezett 20 éven át, amely a hozzájuk hasonlókat is megvédi, ha azok hűségesek. 
Ez nehéz munka mindenkinek... 

És pontosan tudjuk - hosszú távon - nem lehet lelkesedésből csinálni.

Tudja miért? 
Mert egy ilyen rendszerben mindent és mindenkit kontrollálni kell, még azt is, hogy egy fogadáson ki melyik asztalnál ülhet... (ugye?)

És ez azt jelenti, hogy leszűkül a káderállomány azokra, akiket gerinc és lelkiismeret nem akadályoz. Ám jutalmuk nagy...

Ön pontosan tudja, hogy erre a pozícióra elég sokan a várnak, és akik pedig ki merik nyitni a szájukat, azoknak meg babér nem terem... 

Ön ismeri a történelmet (bár ezt sokan megkérdőjelezik a bazilikai beszéde után, de én mégis remélek...)
Ön tudja, hogy volt egy szép és rendezett korszak, amikor a paraszt nem kérdezte, honnan van a király és az ő házanépe vagyona. A paraszt csak dolgozott és fizette a tizedet és a dézsmát. És örült, hogy dolgozhatott.
Tudja mi lett annak a vége? Hogy a paraszt egyszer mégis megkérdezte...

Péter... 
Engem nem érdekel a 15 mellékleted. 
És azt is pontosan tudod, hogy ember nincs aki a leveleidet végigolvassa... 
Nem érdekel senkit sem a szerződés meg a kft végelszámolási cuccai...

Péter,

Te most egyszerűen harapni és karmolni akarsz... de ez egy 60 éves embernek már nem áll jól...
Biztos vagyok abban, hogy nem én mondom Neked először, hogy ha Téged bánt bármi is, vagy jogtalannak érzed, akkor az elöljáróságot, az igazgatót illetve a körülötte lévő embereket nem most kellett volna számon kérni. 
Ja és nem a hörr tévében vagy 7 körlevélben...
Ezzel már elkéstél... 
Nem kicsit...

Befejezés:
Te (és sokan mások) már nem tudsz lerajzolni egy modern magyar zsidóságot, amely túllép azokon a merev, értelmetlen, betarthatatlan normákon, amiket az elmúlt évtizedekben Ti vetettek papírra...
És fájdalmamra Ti már nem tudjátok elfogadni a MAZSIHISZ sokszínűségét se.
Ezt nem én mondom... 
Ezt Ti mondjátok, mert így viselkedtek.

A jövőt nem tudom, csak a jelent látom, és azt látom, hogy a MAZSIHISZ-nek - a jelen pillanatban - akár lehetne valami okosabb és reálisabb jövőképe is, de valahol utat tévesztettek. 
És most legalább maguknak megmagyarázzák a kudarcot. 

Péter, 

A végén olyanok leszünk mindannyian, mint Xerxész, aki a görög háború előtt a tenger korbácsolta meg, vagy mint Don Quijote, aki egy végső rohamot intéz a szélmalmok ellen... 
Mindkettő egy egyébként érthető menekülés az egyre furcsább  hazugságokba.

Te már ráléptél erre az útra, pedig pontosan tudod, hogy a zsidóságot csak egy dolog védheti meg mind ellenségeitől, mind önmagától: a Tóra.

 

Hidd el, sajnálom, hogy ezt a levelet meg kellett írnom.

 

Sok sikert kívánok neked, mind emberként, mind zsidóként, mind ügyvédként.

És szeretném, hogy tapasztalatoddal támogassad a MAZSIHISZ-t azon az úton, hogy a renoméját visszaállítsa.

RZ

(radnoti zoltán, "rabbi")

                                                                               ***

    Ehhez valóban nincs mit hozzátenni  . Ha csak nem azt, amit egyik tudósitónk súg,

 telefonon  a fülünkbe. Hogy  a Sip utcában az elmult két napon, mint 

"Jó napot, Lift-társam" – köszöntik egymást az emberek...