AZ ATYÁK BÖLCS TANITÁSAI (5)                                      

 

                         NE CSEVEGJ SOKAT A NŐKKEL...

 

"Legyen házad tárva-nyitva [mindenki előtt], legyenek a nincstelenek bejáratosak házadba, és ne csevegj sokat a nőkkel." (Joszi ben Jochanán, Atyák, 1, 5)

 

    Innen vezették le a Bölcsek azt a konklúziót, hogy mindenki, aki sokat fecseg a nőkkel, rosszat tesz magának, léhaságra adja a fejét, nem tanul Tórát, és a végén pokolra kerül.

 

Ezt a manapság kissé szokatlannak tűnő mondást, klasszikus kommentátorok sora magyarázza. S. R. Hirsch rabbi úgy értelmezi, hogy nem a fontos és komoly témákat érintő beszélgetésről van szó, hanem csak az üres fecsegésről. Ez a magyarázat közel lehet az igazsághoz, hiszen a zsidó bölcsek tisztelettel és megbecsüléssel voltak a nők iránt.

 

 Egy másik magyarázat szerint,  ez olyan esetre értendő, amikor az asszony esetleg nem nézi jó szemmel a túlzott vendégeskedést (legyen házad tárva-nyitva) - hiszen Joszi is a szíves vendéglátásról beszél-, szóval akkor a férj ebben az ügyben ne sokat vitatkozzék a feleségével, mert az esetleg meggátolná őt a vendéglátás micvájánek gyakor1ásában (Don Jichák Ábárbánel).

 

Egy férfinak felebarátja feleségével mindig igen tartózkodóan kell viselkednie, és kerülnie kell a felesleges beszélgetéseket. A Talmud erre is hoz egy példát:

,,Joszi rabbi, a galilei, egyszer útközben találkozott Brurjával, Meir rabbi közismerten okos feleségével. A rabbi megkérdezte az asszonytól:

Melyik út vezet Loddba?

   Az asszony végigmérte Joszit, majd megszólalt: Buta galilei! Nem megmondták bölcseink, hogy ne csevegj sokat az asszonnyal? Annyit kellett volna csak kérdezned: merre Lodd?"

 

    A haszíd mesterek ugyancsak foglalkoztak ezzel a témakörrel, és Zewin rabbi legendagyűjteményében szintén található erre vonatkozó tanmese.

Íme: A kocki reb Mendel és a wurkai reb Jichák sétájuk közben megláttak egy késeket árusító idős asszonyt. Reb Jicháknak megtetszett az egyik, ami négy garasba került. A rabbi alkudozni kezdett, s az asszonynyal élénk párbeszédet folytattak a kés áráról. Reb Mendel egy darabig hallgatta a szópárbajt, majd megszólalt: Jichák, "a ne csevegj sokat... az is megér egy garast..."

 

   Az Atyák másik verziójában (Ávot dörábbi Nátán) érdekes, férfiakra vonatkozó intelmet találunk. Eszerint, ha a férjet munkája során vagy a Tanházban sérelem éri, megbántják vagy veszekednek vele, ne meséljen el mindent a feleségének részletesen, ne sírja el neki bánatát, mert ezzel lejáratja magát előtte...

 

                               ***

A vendéglátásáról híres móri rabbi, reb Ámrám, péntek esténként rendszerint két vendéget szokott asztalához hívni. Egy alkalommal úgy adódott, hogy még egy hitsorsost, kinek nem volt hol töltenie a péntek estét, meghívott. Tartott azonban felesége csípős megjegyzésétől a váratlan vendég láttán, ezért megkérte ezt a harmadik meghívottat, várakozzék néhány percet az ajtó előtt.

A rabbi bement a házba, jó szombatot kívánt a családnak, majd előadta a feleségének, hogy hazafelé jövet találkozott Báál-Sémmel - ugye, tudod, ki ő? - tette hozzá ravaszul -, s képzeld, nincs hol vacsoráznia péntek este, és szegény kinn áll az utcán...

 

- Kinn áll az utcán? - hüledezett az asszony -, és te ezt hagyod? Siess, hívd be, tartson velünk!

 

A rabbi persze csak erre várt, behívta a váratlan vendéget, ráadásul még az asztalfőre is ültette. Az asszony a legjobb falatokat rakta elé, de

vacsora alatt azonban különösnek tűnt neki a viselkedése, ami nem csoda, hiszen vendégük igencsak egyszerű zsidó embernek bizonyult.

 

   Mikor magukra maradtak, az asszony vallatóra fogta a férjét:

- Úgy tűnik, lódítottál nekem, amikor azt állítottad, hogy ez az ember Báál-Sém volt. Mondd meg az igazat, ugye becsaptál?

 

- Isten őrizz! - nyugtatgatta a rabbi a feleségét. - Dehogy csaptalak be! Hiszen minden vendég Báál-Sém (vagyis a "név ura"). Tőle függ, milyen hírünket (nevünket) kelti, ez pedig azon múlik, miként fogadja a ház asszonya...

 

                                     ***

 

Bibliai versek gyakorta szolgálnak tanmesék forrásául. Ilyen pl. "Az igaz ember jóllakásig eszik, de a bűnösök hasa éhen marad". (Példab. 13,25) Egy haszid bölcselő akként magyarázza eme mondást, hogy ha egy cádik vendégül lát valakit, akkor azért igyekszik minél többet enni - még ha kis étkű is -, hogy vendége szégyenkezés nélkül jóllakásig ehessen. A fukar ember meg éppen ellenkezőképp viselkedik, azaz ő maga is igyekszik minél kevesebbet enni, csakhogy vendége is ugyanígy cselekedjék...

 

                                        ***

 

Ábrahám Ibn Ezra, a középkor egyik legsokoldalúbb tudós exegétája, egyben költő, nyelvész, orvos és csillagász, koldusszegényen élt, gyakran még betevő falatra sem jutott. Vándorlásai során az egyik városban felkereste az egyik dúsgazdag mecénást, de annak szolgái mindig más és más kifogással elküldték őt. Mikor látta, hogy végképp nem tud bejutni a gazdag ember házába, Ibn Ezra a ház falára írta kínrímes üzenetét:

 

   Jöttem kora reggel - mondták: már kilovagolt;

 Jöttem késő este - mondták: már lenyugodott;

 Vágtat vagy durmol - teljesen mindegy,

 Jaj a szegény, peches jöttmentnek!

 

                                        ***

 

"Legyenek a nincstelenek bejáratosak házadba!" (Szó szerint: házad népe.) Érezzék a szegények magukat olyan jól nálad, mintha rokonaid (házad népe} lennének. (Rábbénu Jona).

 

   Reb Smelke, a nagyszőlősi rabbi, új állomáshelyére, Balkániba egy nappal korábban érkezett meg, mint ahogy a hívők várták. Az inkognitóban lévő rabbi az egyik szerény fogadóban szállt meg. A fogadós, nem tudván, kit tisztelhet vendégében, barátságtalanul fogadta, még szemtelenkedett is vele.

 

   Az ezt követő szombaton, amikor a rebbe felment a szószékre, hogy bemutatkozó dróséját elmondja, a fogadós megdöbbenve jött rá, ki is volt a vendége. Később hiába igyekezett magyarázkodni a rabbi előtt, hogy azért nem viseltetett iránta nagyobb tisztelettel, mert nem ismerte fel, reb Smelke egészen másképp értelmezte a fogadós viselkedését.

 

  - Azt hittem, hogy éppenséggel ismersz - mondta a rabbi -, tudod, hogy mennyire senki és semmi vagyok, és ezért viselkedsz velem úgy. De ha nem ismertél, és úgy vélted, egy egyszerű zsidó embernek adsz szállást, hogy jössz te ahhoz, hogy egy egyszerű, ismeretlen zsidót sértegess?

Éppen hogy egy egyszerű zsidót kell csak igazán tisztelni és becsülni! (Jéná seI Tórá).

 

                              ***

 

"Innen vezették le a Bölcsek..."

 

 Ez a mondás, mint egy örök tanulság, Jehuda, a Fejedelem, a Misna szerkesztőjének egy későbbi betoldásaként jelenik meg a Misnában. Azt, hogy "rosszat tesz magának" Koráchtói tanuljuk, aki elbeszélte feleségének viszályát Mózessel, és tanácsát követve rajtavesztett. (Bartinora) Egy másik kommentátor ezt Acháv királyra vonatkoztatja, aki felesége, a főníciai Izebel uszításának engedve okozta saját vesztét.(Folyt.köv.)