A fővádló Kádár János volt

"TUNISZ" – A VOLT CIONISTA AKI

NAGY IMRÉT HALÁLRA ITÉLTE

 

Június 16-a tragikus, ám mégis magasztos napja a magyar történelemnek.

Tragikus, mert 1958-ban ezen a napon végezték ki Nagy Imre miniszterelnököt és mártírtársait, s magasztos, mert 1989-ben a kivégzettek újratemetése élesztette fel a reményt a magyarság szívében: megbukhat a diktatúra, megváltozhat a változtathatatlannak hitt egypártrendszer, és a diktatúra kiszolgálói felelni fognak bűneikért. Többek között az a Vida Ferenc is, aki Nagy Imrét, Maléter Pált és Gimes Miklóst halálra ítélte, s akinek lelkét az 56-os perekben még 17 halálos ítélet terhelte.

Bár valóságos terhet – legalábbis nyilatkozatai alapján – ezek a döntések nem jelentettek számára, ítéleteit soha nem bánta meg. Holott az egykori cionista aktivista, a Palesztinai Kommunista Párt egyik alapítója, majd 1935-től a magyarországi illegális kommunista mozgalom „Tunisz” fedőnevű harcosa a saját bőrén érezhette, mit jelent politikai okokból üldözötté válni.

Tevékenységéért életfogytiglani fegyházra ítélték, majd a nyilas hatalomátvétel után Németországba deportálták. Önként jelentkezett a Nagy Imre-per bírájául, s élete végéig tagadta, hogy a halálos ítéletek Kádár János megrendelésére születtek volna. Ez az állítása azonban – ismerve a proletárdiktatúra elitjének döntéshozó gyakorlatát – nem mondható hitelesnek. Vida Ferenc vérbíró 1990-ben öngyilkos lett egy öregek otthonában.

Zinner Tibor jogtörténész azt mondta: 1989. július 6-án meghalt Kádár János, órákkal a magyar népköztársaság legfelsőbb bírósága elnökségi tanácsának Nagy Imrét és társait rehabilitáló ítélete előtt, „a történet így szövődik egybe” – mondta, hozzátéve, hogy a fővádló, aki jogvégzettséggel nem rendelkezett, maga Kádár János volt.

A vérbíró soha nem bánta meg, a megrendelést halála pillanatáig tagadta; ezzel kapcsolatban Zinner Tibor azt mondta: tisztában volt azzal, hogy ha azt mondja, hogy nem saját akaratából cselekedett, hanem mások szellemiségét, utasítását hajtotta végre, bűncselekményt követett el. „A lelkiismerete az illegális kommunista múltjából fakadt. Ha valaki a párt árulója, a korabeli politikai gyakorlat alapján azt a stigmát vonta maga után, hogy először jön a politikai kiátkozás, azt pedig politikai pereknek kell követni” – mondta.

Kiemelte: Vida Ferencet 1942-ben illegális kommunista szervezkedéséért életfogytiglanra ítélték, ebből 3 évet töltött le; nyilvánvaló, hogy egy elmarasztalt ember a saját sérelmét hivatalból meg kívánja torolni – fogalmazott.

Eredetileg Radó Zoltán volt a kijelölt bíró, azonban beteg lett. Mindeközben Vida Ferenc Szovjetunióba ment üdülni két hétre, amelyet életrajzában is feltüntetett. Valószínűleg kint „elbeszélgettek vele” – mondta Zinner Tibor. Később magyar szabadság érdemrenddel tüntették ki, és halála végéig büszkén vállalta tettét – fejtette ki.

A jelenlegi nyugdíjpótlék-elvonásokkal kapcsolatban Zinner Tibor azt mondta: ami elmaradt a rendszerváltásnál, most végre bekövetkezett. Szerinte nem az a kulcskérdés, hogy hány embertől vonják meg a pótlékot, hanem az, hogy megszűnt a kettős mérce: a nemzeti szocialista bűnök elkövetői mellett felelősségre kell vonni a kommunista diktatúra felelőseinek meghatározott körét. A rendszerváltás időszaka nem kedvezett egy ilyen folyamatnak – tette hozzá. Az Antal-kormány adta ki végül a bizottság jelentését Törvénytelen szocializmus címen – emelte ki.

(Forrás:Vasárnapi Ujság)