A HETI SZAKASZ CHASZID SZEMSZÖGBŐL – BÁLÁK

 

BILEÁM ÉS A ZSIDÓ SZEMÉRMESSÉG

 

  „Mily szépek a te sátraid, Jákob,  a te lakhelyeid Izrael!” (4Mózes 24,5)

 

       Miután már kétszer próbálta Bálák, Moáv királya, Bileámot rávenni arra, hogy átkozza ki Izraelt, de az Örökkévaló átok helyett áldást adott a szájába – a király elvitte őt Peor tetejére, ahonnan megszemlélte a lent táborozó zsidókat, és megszállta az Örökkévaló szelleme, ahogy az Írás mondja: „látta Izraelt, amint törzsenként táborozott” (uo.) és legott „rászállott az Örökkévaló szelleme”. (uo.)

 

    Mit látott Bileám, ami annyira tetszett neki, hogy ismét csak a vendéglátó moabita király akarata ellenére cselekedett, és átok helyett áldotta és dicsérte Izraelt? Mitől  szállta meg Isten szelleme, vagyis a prófécia képessége?

 

    ZSIDÓ SZEMÉRMESSÉG

 

     Tulajdonképpen két dolgot látott az arámi varázsló, ami arra késztette őt, hogy ezt a szép és egyáltalán nem átokszerű mondatot elmondja: amikor a „szép sátrakról” beszélt, akkor azon csodálatának adott kifejezést, hogy sátraik bejárata nincs szemben egymással (Rási magyarázata a helyszínen), vagyis még a primitív sivatagi körülmények között is megőrzik a zsidó magánélet egyik alapvető követelményét, a szemérmességet;  mivel ajtajaik úgy nyílnak, hogy  senki nem láthat be a másik hálószobájába.

 

   A másik, ami tetszett neki, az volt, hogy "törzsenként táboroztak", vagyis a törzsek nem keveredtek egymással, megőrizték tagoltságukat.

 

    Ez a két tulajdonság – amit a goj kuruzsló is kénytelen volt észrevenni –  hozta nyilvánosságra a héber törzsek kiváló és magában álló szemérmességét. Az, hogy ajtóik, a sátor bejáratai nincsenek szemben egymással, és minden valószínűség szerint ablakaik sem – jelképezte és egyben biztosította a szemérmesség legmagasabb fokát.

 

    A TÖRZSI HOVATARTOZÁS FONTOSSÁGA

 

       Ennél is jelentősebb értéket jelzett és képviselt a törzsi hovatartozás féltékeny megőrzése. Nem keveredtek, mindenki tudta a helyét, és le tudta vezetni születési „bizonyítványát” egészen az alapító törzsfőig, Jákob egyik fiáig. (Ezt ma nehéz megérteni, de ott és akkor ez volt a szemérmesség egyik alapja, és ez őrizte meg a népet a keveredés szabadosságától.) Jóval később jött el az ideje annak, hogy megengedték a törzsek egymásközti házasodását, és ez akkor ünnepnapnak számított  (Babilóniai Talmud, Táánit, 30,b TU /15/, Beávról mint ünnepnapról).

Amikor mindezt Bileám látta és felfogta, akkor érlelődött meg benne az elhatározás, hogy ezt a népet nem átkozza meg (Rási uo.)

 

    Ebből az a tanulság, milyen nagy és fontos dolog a szemérmesség, ha még olyan -aránylag csekély és nem kardinális dolog, mint az ajtók elhelyezése – arra  késztette a gonosz Bileámot, hogy neátkozza ki „ezt a népet”, hanem áldja meg, nagy és messze csengő áldással.

 

   Ne mondja senki, hogy csak a nagy és jelentős dolgoktól mint például a törzsi keveredés megakadályozása -kell csak őrizkedni, de egy kis részletkérdésben, mint ajtók és ablakok elhelyezése -  nem fontos és lényeges. Minden kis részletnek megvan a maga jelentősége és fontossága, ami egy negatív dolgot is áldássá képes változtatni.

 

  NYARALÁSBAN IS...

 

       Hallani néha a „rossz ösztön” érvelését, hogy mindez igaz és helytálló, de csak amikor állandó viselkedésről – állandó lakhelyen – van szó, de ideiglenesen nem fontos ügyelni minden kis részletre. Erre utal is a „sátrak” kifejezése, hogy ideiglenesen is, amikor "sátrak"ban laknak,  példáu nyaraláskor ,táborozáskor – amikor a bungaló a divat –, akkor is fontos a szemérmesség minden kis részletére vigyázni.

 

    Amikor erre ügyelnek és vigyáznak, nem lépik át a határokat, akkor az Örökkévaló átváltoztatja a legnegatívabb dolgokat is az áldás legmagasabb fokára – a „lakhelyre”, amikor az Örökkévaló visszahozza „lakhelyét”, a Szentélyt, és az Örökkévaló benne lakozik  benne lakozik örökön-örökké.