ויהי אחרי המגיפה      A NAGY LEÉGÉS UTÁN

 A KONKLÚZIÓ MARAD:

   HA ZOLTAI MARAD

- MARAD MINDEN A RÉGIBEN

 Pesti (kirekesztett) tudósitónktól

 

   Jelen pillanatban még nem lehet tudni, ki égett le jobban: a pöffeszkedő, kirúgott elnök, akinek nem  sikerült a comback, vagy az örökös keljfeljancsi, az üvig, aki nagy többséggel visszakapta az általa szégyenteljesen eltávolitott volt elnököt.

 Úgy látszik ebben a pillanatban hogy nem "vagy-vagy" a szindroma, hanem "és-vagy"- vagyis mindketten leégtek.

 

    Ha a pöffeszkedő vidéki fiskális, aki Heislert ajánlotta maga helyett, csakhogy Zoltait bosszantsa – megelégszik jelenlegi, alelnöki stallumával, visszavonul vidéki kúriájára – és hallgat mint a csuka néhány évig – lehet hogy a publikum megbocsát neki és visszajöhet.

 

Ha a régi-új elnők, Heisler András (גרשון בן אליעזר- יוסף ורחל) sikeresen megszabadul veleszületett naivságától és a lágymányosi súgótól és ezuttal él elnöki jogaival – akkor ezuttal kitakarithatja Aigász istállóját a belekövesedett vén csődöröktől, megujithatja a rabbiságot (megszüntetvén a csődbejutott "rabbiképzést") és jobb, zsidóbb jövöt biztosithat a maradéknak.

 

 Ha az "örökös"nek találnak örököst és Zoltai (néha Zoltay, egykor Zucker) Gusztáv nyugalomba vonul és érvényesiti állampolgári jogait Izraelben – érdemei elismeréseként beiratik a Keren Kájjemet aranykönyvébe.

 

Az utóbbi előfeltétele az előbbieknek. Enélkül a tegnapi cirkusznak semmi értelme nem volt.

 

(Köszönet és gratula a Szombatnak, amely másoknak, nekünk is, lehetővé tette a tegnapi "zárt osztály" nyomon követését.

Még csak azt, hogy értesülésünk szerint, tegnap – abban a pillanatban amikor kiderült, hogy Heisler az elnök – Zoltai eltünt. Értesülésük szerint az Operába ment.

A szerk.)