ZSIDÓSÁG – ÁTÓL Z.ig
TÖBB MINT EGY ÉVE JELENT MEG BUDAPESTEN NAFTALI KRAUS LEGUJABB KÖNVYE, AZ ŐSI FORRÁS SOROZAT 19. KÖTETE. EZ A ZSIDÓ FOGALOMTÁR. MIVEL A PESTI UJ ÉLET "FELSŐ (elnöki) UTASITÁSRA", MEGSZAKITOTTA A KÖNYVBEN FOGLALT INFORMÁCIÓ FOLYTATÁSOS KÖZLÉSÉT – MEGTESSZÜK EZT MI HELYETTE.
T
TÁÁMÉ HÁMICVOT – (héber) a parancsolatok értelme. Sok vita folyik akörül, lehet-e, érdemes-e egyáltalán tudni a micvák értelmét, logikáját vagy e nélkül kell betartani őket mint királyi dekrétumokat, annál is inkább, mivel vannak parancsolatok, amelyek értelmét nem fogjuk fel. A racionalista Maimonides A tévelygők útmutatójában racionális okokat jelöl meg a legtöbb micva magyarázataként. Ehhez közel jár a Chinuch könyve is. (Lásd Naftali Kraus: Az Ősi Forrás (13), A 613 parancsolat, Budapest, 2004)
TÁÁMÉ HÁMIKRÁ – (héber) lásd bibliai hangjegyek.
TÁÁNIT CHÁLOM – (héber) privát böjt egy rossz álom jelentőségének ellensúlyozására. A zsidó felfogásról az álmokkal kapcsolatban – lásd álmok.
TÁÁNIT CIBUR – (héber) közösségi böjt, ellentétben az egyéni (magán) böjtökkel. Hat ilyen T. C. van évente: Jom Kippur, Támmuz 17.(l. o.), Áv 9. (l. o.), Tévét 10. (l. o.), Tisré 3, Gedáljá Böjtje (l. o.) és Ádár 13, Eszter Böjtje, (l. o.)
TÁÁNIT DIBUR – (héber) hallgatási fogadalom. Vannak emberek, akik magukra vállalják – akárcsak egy önkéntes böjtöt –, hogy egy teljes napon át nem beszélnek. Ezzel bűnbocsánatot kívánnak nyerni. Főleg a keleti zsidók és a moralizáló litván jesivák hallgatói között vannak, akik a T. D. által szentelik meg életüket. Az ilyen napokon háromszor fejezik be a Zsoltárok könyvének elolvasását.
TÁÁNIT ESZTÉR – (héber) Eszter böjtje, Purim előtt (Ádár hó 13.) annak emlékére, hogy Eszter királyné böjtölt, amikor a királyhoz ment, hogy megmentse a perzsa zsidókat Hámán genocídiumtervétől. (Lásd Purim)
TÁCHLESZ – (jiddis) héberül: Táchlit. Valaminek a célja, értelme; valakinek a haszna valamiből (szleng).
TÁCHNUN – (héber) könyörgő ima, amit arcra borulva mondunk. Bizonyos napokon – pl. amikor vőlegény van a zsinagógában vagy szombaton és ünnepnapokon – nem mondjuk.
TÁHOR – (héber) tiszta. A Támé (l. o.) tisztátalan – ellentéte. Általában nem higiéniával foglalkozik a T. fogalma, hanem rituális, morális, szellemi ismérvekkel. A Tóra többször kéri legyünk „szentek és tiszták” az Örökkévaló előtt. (3Mózes 16,30 és uo.11,14) A Táhárot traktátus foglalkozik a Táhárá (rituális tisztaság) ismérveivel, amelyekből a gyakorlatban ma csak a nők havi vérzése aktuális, amitől meg kell tisztulnia a mikve (l. o.) által.
A kohanitának tilos halottat érinteni és/vagy temetőt látogatni, mert ezáltal tisztátalanná (Támé) válik.
TÁKKÁNOT – (héber) rendeletek. A mindenkori kompetens rabbi-tekintélyek által elrendelt ad hoc törvények, amelyek – néha a háláchá keretén kívül – arra szolgáltak, hogy az élet buktatóin átsegítsék a zsidókat. Gyakran tiltások, néhol könnyítések voltak a „rendeletek”. Ilyen volt például rabbénu Gersom tákkánája, amely eltiltotta a többnejűséget, és előírta a levéltitok tiszteletben tartását. Az izraeli országos főrabbinátus Tákkánája szerint egy halachikus betérés folyamatának legalább egy évet kell igénybe vennie. A Tákkáná egyik formája a gezérá, a szigorító. Ezzel kapcsolatban a talmudi álláspont kimondja, hogy nem lehet olyan rendeletet (gezérát l. o.) hozni, amelyet a közösség többsége nem képes betartani.
TÁL – (héber) harmat. Nyáron – Peszáchtól Szimchát Tóráig – mondjuk az imában a Gesem betoldás helyett (l. o.) a Tál betoldást: Morid Hátál, vagyis adja a harmatot. Az askenáz imarítusban csak a Gesemet mondják.
TÁLIT – (héber) imalepel. Felnőtt, nős férfi T.-ba burkolózva imádkozik. Némely askenázi valamint a szfárádi (keleti) zsidóknál már a bar-micva (l. o.) gyerekek is T.-ban imádkoznak. A T. négy szögletén szemlélőszálak vannak (lásd Cicit). Izraelben, ahol nem temetnek koporsóban – a halottat T.-ba burkolják.
TÁLIT KÁTÁN – (héber) négyszögletes ruhadarab, a szögleteken
imarojtokkal, cicittel (l. o.), amit zsidó fiúk és férfiak a ruha alatt viselnek. Vannak, akiknek alvásra külön T. K.-juk van.
TÁLMID CHÁCHÁM – (héber) talmudtudós, (szó szerint: egy tudós tanítványa), aki a zsidó dolgokban járatos, tanult jesivában (l. o.), és képes autentikus és kompetens választ adni a modern élet által felvetett kérdésekre – a háláchá szemszögéből –, ha formálisan nem is rabbi. Ellentéte – az Ám-Háárec (l. o.)
TALMUD – BABILÓNIAI ÉS JERUZSÁLEMI – A Misna és a Gemárá összefoglaló neve. A babilóniai Talmudot Ráviná és Ráv Ási szerkesztette a Misna hat rendje alapján; de nem minden Misnára van Talmud, hanem csak harminchat traktátusra. Ezek: Bráchot, Sábbát, Éruvin, Pszáchim, Jomá, Szukká, Bécá, Ros Hásáná, Táánit, Megillá, Moéd Kátán, Chágigá, Jövámot, Kiddusin, Ktubot, Gittin, Nedárim, Názir, Szotá, Bává Kámmá, Bává Meciá, Bává Bátrá, Szánhedrin, Mákot, Svuot, Ávodá Zárá, Horájot, Zeváchim, Menáchot, Chulin, Bechorot, Áráchin, Tmurá, Meilá, Kritot, Niddá.
Ezenkívül vannak az úgynevezett „kis traktátusok” (mászechtot ktánot), mint a Kállá, Szmáchot, Ávot d’rábbi Nátán, Derech Erec rábbá és – zutá, stb. A XX. század harmincas éveiben, Méir Schapiró, lublini rabbi által bevezetett ún. Dáf Hájomi (napi Talmudlap) tanulása a világ minden részén, sok ezer zsidó által – nagy lendületet adott a babilóniai T. népszerűsítésének. Azóta hétszer befejezték a B. Talmudot, most van a 8. forduló. Vannak, akik a Jeruzsálemi Talmudot is napi „lapokra” felosztva tanulmányozzák.
TÁM – (héber) együgyü. TÁMEVÁT – (jiddis) hülye, gyengeelméjű (A harmadik „fiú” a Hágádából (l. o.)
TÁMÉ – (héber) a Táhor (l. o.) ellentéte. Szellemi, erkölcsi, morális tisztátalanság. A Tóra többször figyelmeztet ennek elkerülésére, és a Bölcsek több fokozatot állapítottak meg a Tum’á (tisztátalanság) állapotában. Ezzel a Táhárot misnai traktátus foglalkozik.
Napjainkban a menstruáló nő a T., amíg nem merül alá a mikvében (l. o.), valamint a kohanita, ha halottat érint. Erre nincs „orvosság”, ahogy mindnyájan egyfajta szellemi tisztátalanságban leledzünk (mivel ma nincs a tisztító Vörös Tehén (Párá Ádumá l. o.) hamuja. Ezért tilos manapság a zsidóknak a Templomhegyre felmenni.
TÁMUZ – a héber naptár negyedik hónapja. Jeles nap benne 17-e, amely nemzeti gyász-böjt, amely megnyitja a háromhetes gyászciklust (lásd Drei Wochen).
TÁNÁ, TANAITÁK – (arameus: tanul, tanuló, tanító, egyes számban táná) A
Misna bölcsei, magyarázói. Több tanaita nemzedéket ismerünk; az elsőt még a Szentély idejéből. A tanaitákat követték a Gemárá (l. o.) bölcsei – az amorák (lásd ott).
TÁNÁCH (BIBLIA) – (Tórá, Neviim, Ktuvim) a zsidó Biblia rövidített elnevezése.
TÁNYÉR-, POHÁRTÖRÉS – népies szokások, amelyek lényege az, hogy csökkentsék a határtalan örömet, és ürömöt vegyítsenek bele, emlékezvén a jeruzsálemi Szentély(ek) pusztulására. Így tányért törünk az eljegyzésen, és pohárt tör a vőlegény a chupa alatt, zécher löchurbán (megemlékezésül a pusztulásra).
TÁRÉF, TRÉFLI – a kóser ellentéte. Valami, aminek evését, illetve használatát a háláchá (l. o.) tiltja. Ilyenek a tiltott állatok, madarak és halak, a csúszómászók; ilyen a tejes-húsos összekevert étel, ilyen a vér élvezete, vagy a nem kóser módra levágott állat húsa stb.
TÁRGUM ONKELOSZ – (héber) Onkelosz római patrícius, a császári családból származott – a Talmud szerirnt Titusz császár unokaöccse –, aki betért a zsidó hitbe és lefordította a Tórát arameus nyelvre. Fordítása a mai napig használatban van vallásos zsidóknál, akik hetente elolvassák a Heti Szakasz (Szidra) szövegét kétszer, és egyszer Onkelosz fordításában („Snájim Mikrá vöechád Tárgum”).
TÁRJÁG – négy héber betű – T. R. J. G – számértéke, ami a 613-as számot adja. Ez a Tórában található micvák (parancsolatok) száma. Napjainkban ebből kb. 250-280 aktuális, illetve betartható, attól függően, hogy a zsidó országban (Erec Jiszráél) él-e a zsidó vagy külföldön. Felsorolásukat és részletes magyarázatukat lásd Naftali Kraus: Az Ősi Forrás (13) – Tárjág – a zsidóság parancsolatai (Budapest, 2004, PolgART Kiadó)
TÁSLICH – (héber) „Hajítsd el!” Egy bibliai vers kezdő szava („És hajítsd a tenger mélyére minden vétküket...” (Micha 7,19) és egy Ros hásánái ima neve. Ezt az első nap délutánján mondjuk, folyó, kút vagy vízforrás mellett a XIV. század óta. Ha az első nap szombatra esik – a második napon mondjuk.
TÁSMIS HÁMITÁ – (héber) ágybeli foglalatosság. A házasságon belüli nemi érintkezés elnevezése virágnyelven, a Talmud és a háláchá kódjai alapján. Célja a szemérmes beszédmód kifejezésre juttatása az élet minden területén. Maimonides szerint a héber nyelvben nincsenek a genitáliák néven nevezve, és ez egyik jellemzője a szent nyelvnek. (Lásd Láson Hákódes)
TÉKU – (arameus) megoldatlan problémákra használja a Talmud (l. o.) ezt a kifejezést, mondván, hogy a kérdésre – egyelőre – nincs válasz. A szó szoros értelme: áll (álljon, maradjon) a probléma a helyén, eldöntetlenül. Vannak, akik ebben rövidítést látnak: Tisbi jötáréc kusijot ubájot, vagyis Tisbi (Élijáhu, a próféta) majd jön (az idők végén), és megoldja a megoldatlan problémákat (Toszfot Jom-Tov, Édujot, a végén).
A modern héberben, a sport nyelvén, T. döntetlent jelent. A sakkban, patt vagy remi szintén T.
TÉVÉT – A héber naptár tizedik hónapja. Tévét 10. – nemzeti gyász, böjt, a Szentély pusztulásával kapcsolatosan.
TFILÁ – (héber) ima. Bibliai eredetű (18 előfordulás), Salamon használta először templomavatási beszédében (1Kir 8,38). Ismeretes a napi három ima (Sáchrit, Minchá és Árvit l.o.), a szombaton és ünnepekkor (valamint újholdkor) betoldott Muszáf (l. o.) és a Jom kippuri Neilá (záróima l. o.). A zsidó hagyomány szerint az intézményesített és kötelező imák az áldozatokat helyettesítik, egy prófétai vers alapján (Hoséá 14, 3).
TFILÁ LISLOM HÁMDINÁ – (héber) ima az országért (l. o.).
TFILÁT HÁDERECH – (héber) úti ima. Amikor útrakelünk, és már elhagytuk a várost (vagy a repülőgép már a levegőben van), akkor mondjuk ezt a talmudi eredetű (Bráchot 29b) rövid fohászt, amelyben kérjük az Örökkévalót, érjünk célunkhoz sikeresen és biztonságban.
Az ima szövege, magyarul:
„Legyen a te akaratod örök Istenünk, atyáink
Istene, hogy békében indulhassunk útnak;
Békességben vezérelj bennünket, mutass
nekünk utat, támogass békességgel és engedd,
hogy békében, életben és örömben érjünk
célhoz! Ments meg bennünket ellenségtől,
útonállóktól, vadállatoktól és minden
egyéb szerencsétlenségtől, amelyek a világot
veszélyeztetik! Add áldásodat tevékenységeinkre,
fogadj minket szívesen és könyörülettel, Te és
akivel csak találkozunk, és hallgasd meg
könyörgésünket, hiszen Te vagy, aki meghallgatja
az imákat!
Áldott vagy Te, Örökkévaló, aki
meghallgatja az imádságot!”
TFILLIN – (héber, többes számban), imaszíjak, balkarra és fejre erősített négyszögletes dobozkák, amelyek pergamenre írott tórai verseket tartalmaznak. Napi használatuk (feltevésük, „légolásuk”) minden 13 éven felüli zsidó fiú, férfi számára kötelező, kivéve szombaton és ünnepnapokon. A Talmud szerint a T. a zsidók titkos fegyvere, melynek láttán az ellenséget félelem fogja el (Bráchot 6,a).
A T. belsejében lévő pergamenre írott Tórarészeket szakképzett tóramásolók (Szofré SZTÁM) írják. Egyes chaszid csoportok, főleg Chábád, feladatuknak tartják, hogy minél több zsidó férfit részesítsenek a T. légolás micvájában.
THILLIM – (héber) Zsoltárok, a Biblia szerves része, a Ktuvim (Szent Iratok) egyike. A hagyomány szerint Dávid királyunk írta a T. nagy részét, „tíz öreg segítségével”, köztük Héjmán, Jedutun, Ászáf és Éjtán. Néhány történelmi fejezeten kívül (a 78. , 106. és 137.), a T. nagy része fohász, könyörgés és Isten dicsőítése. Az újkorban a chaszidok (l. o.) kultiválták a T. olvasását, mivel ehhez nem kellett tanultnak lenni, a legegyszerűbb zsidó is tudott olvasni. A Chabad chaszidok körében havonta befejezik a T. 150 fejezetét, amely napi adagokra van felosztva. Egy nagybeteg ágya mellett szokás zsoltárokat mondani. (Lásd Naftali Kraus, Az Ősi Forrás (8–9) Dávid zsoltárai, új fordítás és kommentár, Budapest, Göncöl kiadó, 1999–2000).
TIKUN CHÁCOT – (héber) éjféli imádság, amelyben nagyon vallásos zsidók, a Szentély(ek) pusztulását siratják. Zsoltárversekből és gyászzsolozsmákból áll.
TIKUN LÉL SÁVUOT – (héber) a második zarándokünnep éjszakáját szokás ébren tölteni, és a zsinagógában Tórát tanulni. Chaszid szokás a T. L. S. című gyűjteményt olvasni, amelyben szemelvények vannak a Bibliából, a Misnából, a Talmudból stb. A szokás a Zóhárból (l. o.) ered.
TIRCHÁ DÖCIBURÁ – (arameus) a közösség fárasztása az egyén által. A háláchá tiltja az olyan tevékenységet, amelyet az egyén a közösség terhére követ el. Például, ha az előimádkozó elhúzza az imát, amikor a közösség tagjai már befejezték.
TIS’Á BEÁV – (héber) Áv hó (l. o.) kilencedike nemzeti gyásznap és böjt, melyen a zsidók szerte a világban a második Szentély pusztulását és a galut (l. o.) kezdetét siratják. (Lásd: Böjtök).
TISCH – (német) asztal. Chaszid rebbe által tartott szombati/ünnepi összejövetel neve (mivel azt az asztalt körülülve tartják). Rendszerint énekelnek, a rebbe tóramagyarázatot tart, és Sirájimot (l. o.) oszt.
TISRÉ – (akkádi eredetű szó) a hetedik hónap a héber naptárban.Ebben a hónapban van a két nagy ünnep, Ros Hásáná és Jom Kippur, valamint Szukkot, a Sátorosünnep.
TITUSZ-DIADALÍV RÓMÁBAN – Titusz római császár, aki 2000 évvel ezelőtt elfoglalta Jeruzsálemet, véget vetett a látszatönállóságot élvező zsidó államnak, és felégette a második Szentélyt (l. o.). A Szentély edényeit és felszerelését Rómába hurcolta, és ott – egy máig is látható diadalíven – megörökíttette. Az egyik felismerhető relikvia a Menóra (lásd címlapunkon), amely sokak szerint egy duplikátum, de nem az eredeti.
TÍZ CSAPÁS – (héberül: eszer mákot), amelyek az egyiptomiakat érték, amikor megtagadták Mózes kérését: a héber rabszolgák szabadon bocsátását. Ez volt a T. CS., amely tönkretette az ókori Egyiptomot: VÉR (amikor Egyiptom összes vizei vérré váltak, és így ihatatlanná lettek); BÉKÁK lepték el az országot, és még a királyi palota is tele volt velük; TETVEK tették elviselhetetlenné az egyiptomi rabszolgatartók életét, majd VADÁLLATOK veszélyeztették a közbiztonságot. A következő csapás a PESTIS (dögvész) volt, majd FEKÉLYtől vakarózott az ország. Ennek utána jött a JÉGESŐ, amely elverte a maradék termést, majd utána SÁSKAjárás, amelyhez hasonló – a Biblia tanúsága szerint – „nem volt, és nem lesz”.
Ezután, amikor a makacs fáraó még mindig nem adta be a derekát, pedig már tanácsadói is mondták neki, hogy Egyiptom elvész, jött az utolsó két csapás: a háromnapos SÖTÉTSÉG és az ELSŐSZÜLÖTTEK HALÁLA. Ekkor a fáraó éjszaka felkereste Mózest, és kérte: Menjetek már, sürgősen, és „áldjatok meg engem is”.
A T. CS. felsorolása még kétszer előfordul a Bibliában, a Zsoltárokban, de más sorrendben: a 78. fejezetben csupán hét csapás van felsorolva, míg a 105.-ben nyolc. Ez érthetővé teszi, miért kellett rabbi Jehudának jeleket adni („szimánim”) és három rövidítésben összefoglalni a T. Cs.-t, és annak tórai felsorolását, mondván: ez az autorizált verzió, míg a zsoltárokban a költői szabadság érvényesül.
TIZENHÁROM HITÁGAZAT – (héberül: Júd-gimel Ikárim). A zsidó hit legfontosabb alapelveinek Maimonides misnamagyarázata alapján írott összefoglalása. Szerzője ismeretlen. Három fő részre osztható: 1) az egyistenhit ismérvei és kritériumai; 2) a Tóra hitelessége; 3) az ember felelőssége, illetve a jutalom és büntetés alapelvei.
Fontosságára való tekintettel, álljon itt a T. H. magyar fordításban, a Sámuel Imája – Zsidó Imakönyv alapján, (Simon Saroni fordítása):
1. Teljes hittel hiszek abban, hogy a Teremtő, áldott legyen a neve, Ő teremtette
és Ő vezérli az összes teremtményeket és egyedül Ő alkotott meg, Ő alkot ma is és mindig ő fog megalkotni minden alkotást.
2. Teljes hittel hiszek abban, hogy a Teremtő, áldott legyen a neve, egyetlen, és semmiképpen nem létezhet olyan egyediség (vagy: egyetlenség), mint az Övé. Ő egyedül az Istenünk, aki volt, van és lesz!
3. Teljes hittel hiszek abban, hogy a Teremtő, áldott legyen az Ő neve, nem test (illetve nem testesül meg); nem lehet Őt leírni fizikai fogalmakkal, és semmihez sem lehet hasonlítani.
4. Teljes hittel hiszek abban, hogy a Teremtő, áldott legyen az Ő neve, Ő az első és Ő az utolsó.
5. Teljes hittel hiszek abban, hogy egyedül csak a Teremtőhöz, áldott legyen az Ő neve, való imádkozni, és nem illik imádkozni máshoz.
6. Teljes hittel hiszek abban, hogy a próféták minden szava igaz.
7. Teljes hittel hiszek abban, hogy Mózes mesterünk, nyugodjék békében, próféciája igaz volt, (és hogy) ő volt a feje mind az előtte élő és az utána következő prófétáknak.
8. Teljes hittel hiszek abban, hogy az egész Tóra, ahogy ma a kezünkben van, az adatott Mózes mesterünknek, nyugodjék békében.
9. Teljes hittel hiszek abban, hogy ezt a Tórát nem váltja fel más, és nem jön más Tóra a Teremtőtől, áldott legyen az Ő neve.
10. Teljes hittel hiszek abban, hogy a Teremtő, áldott legyen az Ő neve, tud az emberek minden cselekedetéről és gondolatáról, amint írva van: „Ő, aki mindnyájunk szívét teremtette, érti minden cselekedetünket”. (Zsolt 33,15)
11. Teljes hittel hiszek abban, hogy a Teremtő, áldott legyen a Neve, jóval jutalmazza azokat, akik betartják parancsolatait, és megbünteti, aki áthágja azokat.
12. Teljes hittel hiszek a Messiás eljövetelében, még ha késlekedik is, mindennap várom eljövetelét.
13. Teljes hittel hiszek abban, hogy eljön a halottak feltámadása, mikor azt jónak látja a Teremtő, áldott és magasztos legyen az emlékezete, örökkön-örökké.
TIZENKÉT TÖRZS – Jákob ősapánk 12 fia, a zsidó nép előtörténetének hősei. A négy feleség – Lea, Ráchel, Bilha és Zilpa – 12 fia: Reuvén, Simeon, Lévi , Júda, Jiszachár, Zevulon, Dán, Náftáli, Gád, Áser valamint József és Benjámin. Jákobnak egy lánya volt csupán – Dina. A 12 törzs eleinte törzsi alapon uralta a honfoglalt Kánaánt, majd Saul, az első király idejében, egy monarchiában egyesült, és ez képezte a zsidó királyságot.
Salamon halála után a királyság kettészakadt: 10 törzs alkotta az északi Izraelt, és két törzs – Júda és Benjámin – a déli, Dávid-házi királyságot Júdea néven és Jeruzsálemmel, mint fővárossal.
TÍZPARANCSOLAT – (héber: ászeret hádibrot) a Szináj-hegyen kapott, és Mózes által lehozott két kőtáblán lévő öt-öt parancsolat. Fontosságát azt húzza alá, hogy a T. P.-ot magától az Örökkévalótól hallotta a nép. Egyes exegéták értelmezése szerint az egész Tóra bele van sűrítve a T. P.-ba.
A T. P. magyarul:
„Én vagyok az Örökkévaló, a te Istened, aki kihoztalak Egyiptom földjéről, a rabszolgaság házából.
Ne legyenek neked idegen isteneid rajtam kívül! Ne csinálj magadnak. semmiféle képmását azoknak, amik fenn az égben, lenn a földön, vagy a föld alatt a vízben vannak. Ne imádd és ne tiszteld azokat, mert én az Örökkévaló, a te Istened, féltékeny Isten vagyok. Megbüntetem az atyák vétkéért a fiakat is, harmad- és negyedízig, ha gyűlölnek engem. De irgalmasan bánok ezerízig azokkal, akik szeretnek engem, és megtartják parancsolataimat.
Ne mondd ki hiába Istenednek, az Örökkévalónak a nevét, mert nem hagyja az Örökkévaló büntetés nélkül, ha valaki hiába mondja ki a nevét!
Emlékezz meg a szombatról, a nyugalom napjáról, és szenteld meg azt! Hat napon át dolgozz, és végezd el mindenféle munkádat, de a hetedik nap az Istennek, az Örökkévalónak nyugalomnapja. Semmiféle munkát ne végezz azon (szombaton, a hetedik napon) se te, se fiad se lányod, se szolgád, se szolgálód, se állatod, se a kapuidon belül tartózkodó jövevény. Mert hat nap alatt alkotta meg az Örökkévaló az eget, a földet, a tengert és mindent, ami azokban van, a hetedik napon pedig megpihent. Ezért megáldotta az Örökkévaló a nyugalom napját, és megszentelte azt.
Tiszteld apádat és anyádat, hogy hosszú ideig élhess azon a földön, amelyet Istened, az Örökkévaló ad neked!
Ne ölj!
Ne paráználkodj!
Ne lopj!
Ne tanúskodj hamisan felebarátod ellen!
Ne kívánd felebarátod házát! Ne kívánd felebarátod feleségét, se szolgáját se szolgálóját, se ökrét, se szamarát, semmit, ami a felebarátodé!” (2Mózes 20,2–17)
Mózes ötödik könyvében, ami a „Tóra ismétlése”, ismét találkozunk a T. P.-tal, kis eltérésekkel.
T. N. C. B. H – (héber, rövidítés) Thé Náfsó Crurá Bicror Háchájim (Legyen lelke bekötve az élet kötelékébe). Bibliai vers alapján (1Sámuel 25,29) rendszerint a sírkövekre írják.
TÓRA – (héber) Tan, Mózes öt könyve, a monoteizmus alapja, a zsidóság kézikönyve. Tartalmazza a 613 parancsolatot (Tárjág – lásd ott), melyből 248 cselekvő, és 365 tiltó micva. A zsidóság törhetetlen ragaszkodása a T.-hoz – tartotta fenn a népet a hosszú diaszpóra és az üldözések évezredein keresztül.
A T. öt könyvében elmondja a héber törzsek történetét, a világ teremtésétől Kánaán elfoglalásáig. Ez egyúttal a törzsek néppé válásának története is: a Tóra átvétele Szináj hegyén, a 40 esztendős vándorlás a pusztában stb.
Az Írott T.-val együtt kaptuk a Szóbeli T.-t is, (l. o.), amely mintegy kiegészítése és értelmezése az írottnak.
TÓRA SEBÁÁL PE – (héber) a Szóbeli Tóra, amit a szájhagyomány szerint Mózes a Szináj-hegyen kapott, a kőtáblákkal együtt. Ez és azok a szabályok, amelyek lehetővé teszik az Írott Tóra értelmezését – voltak a T. S. P. alapjai, és ezekből jegecesedett ki a háláchá (l. o.), amelyet minden korok kompetens rabbijai értelmeznek, és a helyzetnek megfelelően alkalmaznak.
TRÁFIM – (héber) házibálványok, amelyek az ókorban voltak használatosak. A Tórából tudjuk, hogy Ráchel ellopta apja, Lábán T.-jait, hogy eltávolítsa őt a bálványimádástól (1Móz 31,34). A próféták élesen elítélték az idolnak tartott T. használatát. Egyesek szerint egyfajta „óra” (vagyis az időt mutató szerkentyű) volt, hiszen Dávid király házában is találunk T.-ot.
TRENDERLI – (magyarosított jiddis) A Chánukákor használatos pörgettyű. Héberül: szövivon. Lásd N. G. H. S.
TU B’ÁV – (héber) Áv hó (az ötödik hónap a héber naptárban) 15. napja. Ősi örömünnep volt ez a nap, aminek a Talmud egy sor okát sorolja fel. Többek között ezen a napon engedték meg, hogy a törzsek egymás között házasodhassanak, és ez biztosította hosszú távon a nép egységét.
TU BISVÁT – (héber) Svát hónap (a zsidó naptár 11. hónapja) 15-e, a Fák Újéve (Talmud, Ros Hásána 9). Szokás ezen a napon sok gyümölcsre áldást mondani. Magyarországon szokás volt 15-féle gyümölcsöt enni. A dolog halachikus jelentősége nem a gyümölcsevésben merül ki (hanem abban, hogy T. B.-tól számolódik a gyümölcsfa első éve Orlá (l. o.), és a Máászér (l.o.) szempontjából.
Izraelben szokásos ezen a napon új facsemetéket telepíteni, egy vonatkozó Midrás alapján.
TÖSUVÁ – (héber) megtérés, visszatérés az Örökkévalóhoz. A zsidó nép évezredes problémája: ellenállni a kísértéseknek, nem beolvadni a pogány környezetbe, megőrizni az identitást, és tartani a micvákat. Ha kirúgunk a hámból – jön a T., a megtérés, ami azt eredményezi, hogy az Örökkévaló megkönyörül rajtunk. Lásd: Báál Tösuvá.
(FOLYT.KÖV.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése