"VEZETŐI ÖNKÉNY, MINDENKI FÜGG AZ ÜV.IG.TŐL"
Irta: Heisler András (HVG)
A Mazsihisznél és a Budapesti Zsidó Hitközségnél 2011 májusában tisztségviselő választások lesznek. Ám a választások előkészületeit és gyakorlatát átláthatatlan helyzetek, titkos tanácskozások, hatalmi pozíciók védése, a szervezet saját szabályzatainak sorozatos és tételes megszegése, antidemokratikus technikák alkalmazása jellemzi – véli Heisler András, a jelenlegi ügyvezető igazgató, Zoltai Gusztáv kihívója.
A négyévente esedékes esemény fontos ciklushatárt jelent, ezért izgalmas közéleti vitáknak, jövőbe mutató elképzelések felvázolásának, különböző nézetek párbeszédének kellene kereteznie a választásokra történő felkészülés időszakát.Ha valamikor, akkor a most esedékes választások előtt lenne miről párbeszédet folytatni. Akik ismerik a magyarországi zsidó közélet mozgásait, azoknak mára világossá vált: a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége, (Mazsihisz) és a Budapesti Zsidó Hitközség (BZSH) szervezetein belüli mechanizmusok megújulásra érettek.
Síp utcai hegemónia-törekvések
A Mazsihisz a rendszerváltáskor jött létre a Magyar Izraeliták Országos Képviselete (MIOK) jogutódjaként. A szervezet, – jogelődjéhez hasonlóan – kizárólagos képviselője volt a magyarországi zsidóságnak. Alapszabályát ugyan demokratikus elveken építették fel, de nem számoltak azzal a zsidó reneszánsznak mondott fejlődéssel, melyet a rendszerváltozást követő zsidó civil szerveződések és az új hitközségek megalakulása jelentett.
A szervezet csúcsvezetői, elnöke és ügyvezetője ugyanaz a két személy volt a megalakuláskor, akik ma is irányítják a Síp utca munkáját. Bár Feldmájer Péter akkor még demokratikus módon és módszerekkel próbálta a Mazsihisz szervezetét működtetni, a mellérendelt Zoltai Gusztáv – kihasználva az alapszabály biztosította túlhatalmat (utólag már láthatóan hibás koncepció szerint), kevésbé a plurális zsidó közösség megteremtését, mint inkább a szervezet hegemóniáját tartotta elsődlegesnek.
A magyarországi zsidó közéletben betöltött hegemóniára való törekvés a mai napig a Síp utca jellemzője maradt. Ezt a beidegződést és hibás gyakorlatot semmi, még a közélet jelentős változásai sem voltak képesek módosítani. A Zsidó Kongresszus néhány évvel ezelőtti létrehívása sem volt képes segíteni ezen, hiszen már megalakulásakor olyan működési feltételeket írt elő, melyek az érdemi munkát korlátozzák. A Zsidó Kongresszus felülről irányítottan, valós hatáskör nélkül, a Mazsihisz szervezetébe beágyazódva, alkalmatlan terep a zsidó szervezetek őszinte együttműködésére. A Síp utca továbbra is hegemóniájának tudatában, de már nem birtokában működik. Nem képes a zsidó civil szervezetekkel párbeszédre, ellenséges attitűddel viszonyul a Mazsihiszbe nem tagozódott bármely más zsidó hitközségekhez is. A szervezet adminisztrációjának és gazdálkodásának átláthatatlansága, működésének alacsony színvonala miatt tevékenységétől a zsidó értelmiség és a vállalkozói réteg egyre markánsabban elhatárolódik.
A Hitközségek csúcsvezetőinek pártszimpátiáit kizárólag a választófülkékben lenne szabad kinyilvánítani. Mára már világosan látszik, amilyen súlyos stratégiai hibát jelentett a hegemóniára való törekvés, olyannyira károsnak bizonyult, hogy a Szövetség vezetői nem tartották távol magukat a magyarországi pártpolitikától, s a gyakorlatban azt a baloldali pártok működéséhez kötötték. A pártsemleges működés hiánya, a hitközség csúcsvezetőinek egyoldalú pártkötődései olyan politikai hiba, mely az elkövetkezendő évek működését erősen befolyásolva, drasztikusan korlátozhatja a magyarországi neológiát képviselő szervezeteket, a Mazsihiszt és a BZSH-t.
A jelenlegi magyarországi politikai erőtérben a neológia világi vezetőit nem fogadják el feltétel nélküli tárgyalópartnernek, aminek örülni ugyan nem lehet, de amin az egyoldalú politikai elkötelezettség ismeretében túlzottan csodálkozni sem. Bármely egyháznak, vagy felekezetnek a pártpolitika szereplőitől azonos távolságot tartva kell dolgoznia, csúcsvezetőinek pedig pártszimpátiájukat kizárólag a választófülkékben szabad kinyilvánítani. Ez a járható út, mert az utóbbi években sok rossz példa volt arra, amikor egy egyház spirituális erejével kívánt pártpolitikai érdeket szolgálni.
A magyarországi zsidóságot nem szolgálja, ha vezetőinek pártszimpátiája bármely „lövészárokba” taszítja a közösséget. A zsidóság védelme és életkörülményei jelentősen függnek a mindenkori magyar kormánnyal kialakított kapcsolattól. A neológia egyre kritikusabb közéleti helyzetének egyik fő oka a pártoktól való kiegyensúlyozott távolságtartás hiánya. A tendencia mára már nem megfordítható, de egy pártokhoz nem kötődő, hiteles, jövőképpel rendelkező új vezetői garnitúra az ország jövőjét is befolyásoló közösségként lenne képes irányítani a magyarországi zsidóságot.
Elmaradt párbeszéd
A Mazsihisz és a BZSH szervezeteinek működésében rejlő ezernyi probléma közül az említett anomáliák miatt a zsidó közéleti erőtér drasztikus változáson megy keresztül. A Síp utca felett sokasodnak a fellegek. A párbeszéd hiánya a cselekvési lehetőségek korlátját jelenti, mert számos, a zsidóság életében fontos intézménnyel és szervezettel a Síp utca nem volt képes kiépíteni konstruktív, szakmai kapcsolatot, gondoljunk csak a Bálint Házra, az Izraeli Kulturális Intézetre, a Szarvasi táborra, vagy néhány ragyogóan működő civil alapítványra.
*
A Mazsihisz és a BZSH hibás stratégiájának következménye a MAZSÖK (Magyarországi Zsidó Örökség Közalapítvány) kuratóriumának várható átalakítása is. A szervezetet ugyanis a magyarországi zsidó közösség fejlődése érdekében hozták létre, és semmiképpen sem a Síp utca pótlólagos költségvetési forrásaként. Feladata az éledező zsidó közélet, a zsidó civil szerveződések, az új hitközségek színes hálózatának megteremtése. Ezzel szemben a MAZSÖK pályázati forrásainak jelentős része a Mazsihisznél landol. Mint gömböc a mesében, a Mazsihisz is minden pénzügyi forrást igyekszik felfalni. Még azon kisebb zsidó szervezetek elöl is, amelyek működésükkel színesíteni tudnák a zsidó közéletet, s amelyek létezésének ez lehetne meghatározó forrása.
Senki ne higgye, hogy a „szent tehénnek” tartott járadék sorsa nem fog a közeljövőben megváltozni. Bár a Mazsihisz vezetői szerint érinthetetlennek tartott, igen jelentős összegű, milliárdos nagyságrendű, rendszeres és kiszámítható állami pénzügyi forrás sorsa nem változhat meg, a hosszú évek óta tartó hibás politikai gyakorlat és az Egységes Magyar Izraelita Hitközség (EMIH) nyilvánvaló térnyerése egészen mást sejtet. S mivel a Mazsihisz képtelennek mutatkozott arra, hogy bármely zsidó szervezettel ebben a témában egyáltalán szóba álljon, egy kívülről jövő kényszer hatására már nem lesz elkerülhető a jogtalanul elvett közösségi ingatlanok utáni járadék elosztási mechanizmusának korrekciója. Hogy ez milyen mértékű lesz, arról sokaknak, sokféle becslése lehet. A kormány látható módon ebben a tekintetben sem tekinti tárgyalópartnerének a Síp utca jelenlegi vezetőit és csak a kötelező protokoll szerinti együttműködés elemeit gyakorolja feléjük.
A választás tétje
2011 májusában tisztségviselőket választ a Mazsihisz és a BZSH. Kérdés, miről fog szólni ez a választás? Mert az elmúlt ciklusok során többnyire személyek közötti viadalról volt szó csupán. Zoltai, mint mindkét szervezet ügyvezető igazgatója, mozdíthatatlannak és megkerülhetetlennek bizonyult. Ma is annak tűnik. A legutóbbi két választás során úgy került szinte egyhangúan megválasztásra, hogy a választási közgyűléseken meg sem kellett szólalnia. Nem kellett elmondania elképzelését a jövő munkájáról, nem kellett stratégiát javasolnia a közgyűlésnek, nem kellett a számára fontos értékekről beszélnie. Minek, hiszen kihívója sem volt, és függetlenül a szervezet struktúrájától, a valódi hatalmat ő birtokolja, mind a mai napig.
A mai helyzet azonban nem összevethető az elmúlt ciklusokéval. A monopolhelyzet kialakítása és a hegemónia tobzódása közepette a szervezet elveszítette demokratikus jellegét. A Síp utca mára vezetői önkényen alapuló, machiavellista eszközöket használó rendszerré változott. Nincs olyan szavazó a közgyűlésekben, aki nyíltan el meri mondani véleményét, aki hajlandó konfliktusokat felvállalni igazságának érvényesítése érdekében. Nincs ilyen ember, mert a tagok jelentős része egzisztenciálisan függ a szervezet ügyvezető igazgatójától (ő a kenyéradója a reá szavazók többségének!). A többiek pedig félnek a személyes hitelességüket romboló, alaptalan rágalmazásokat megfogalmazó, rossz híreket terjesztő gyakorlattól.
A 2011-es választásoknak ezért elsősorban nem személyekről, hanem a jelenlegi önkény és a demokrácia közötti választásról kell szólni. Érdemes azonban végiggondolni, hogy a valós véleményüket félelmükben elhallgató, de a közgyűlésekben szavazó munkavállalók – köztük a budapesti rabbiság tiszteletreméltó tagjai is – milyen jövőképpel indulhatnak neki a következő ciklus időszakának. Rövid a válasz: sötéttel. Az elmúlt évek hibás közéleti stratégiája miatt, a pénzügyi forrásokban jelentős negatív elmozdulás valószínűsíthető. Ez a tendencia szinte független attól, személy szerint ki lesz a választások győztese. Egy dolog azonban nem mindegy. A változás mértéke. Ez határozhatja meg a szervezet további sorsát.
Amennyiben olyan vezetői lesznek a neológia szervezetének, akiket a közösség hitelesnek tart és Magyarország mindenkori kormánya is elfogad tárgyalópartnernek, akkor a működés jelenlegi keretek közötti folytatására reális esély van. A járadék prognosztizálható csökkenése miatt módosuló költségvetés jelentős egyéni érdeksérelmekkel, elbocsájtásokkal jár majd. Ez közgazdasági összefüggés, amit minden alapot nélkülöző ígérgetésekkel, új jelöltekkel való ijesztgetéssel megváltoztatni nem lehet.
A neológiát képviselő csúcsszervezeteknek ma nincs megfogalmazott célja, nincs rövid és hosszú távú stratégiája, de hiányzik a valós folyamatokon alapuló jövőképe is. Működése beszűkült és nem transzparens. Érdemi kapcsolatokat nem tud kiépíteni sem más zsidó szervezettel, sem a zsidó értelmiséggel. Valójában csak saját infrastruktúrájának fenntartására koncentrál. A Síp utca saját vesztébe rohan.
***
A szerk. megjegyzése:
1) Heisler András intelligens, visszafogott sőt udvarias cikkét egy per egy lehoztuk, miközben a sipisták azon fáradoznak – páni félelmükben – hogy Heisler mandátumát megsemmisitsék és ezzel lehetetlenné tegyék hogy Zoltaival összemérhesse erejét. Egy a kilencvenből.
Sajnos Heisler túl udvarias és túl naiv – az ő nyelvét a Sip utcában nem értik. Itt csak birósági beavatkozás segithez, ami lefoghatja a kezét Z. tettestársainak, kiknek teljes névsorát rövidesen közöljük. Ne bujjanak meg a háttérben, álljanak ki a porondra!
2) Az igazságnak tartozunk annak megállapitásával, hogy Heisler rövid elnöksége alatt sem volt tapasztalható nagy változás a Sip utcában. Minden ment a régiben. És amikor valamit tenni próbált – az üv.ig puccsal eltávolitotta. Mit rejteget a jövő – a második forduló – csak a jó Isten tudja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése