MIT MOND A HALACHA

          Az ALKOHOLIZMUSRÓL?

 

Az első részeg a világon – mint mindenki tudja, aki valaha tanult Chumást (Mózes 5 könyvét) – Noé volt, aki az özönvíz után szőlőt ültetett, megitta a levét, és lerészegedett. Ennek kellemetlen következményei voltak (lásd 1Móz 9:20-28).

Málkicedek (Jeru)Sálem királya, az Ábrahám tiszteletére adott fogadáson, „kenyeret és bort” tett a résztvevők elé (ugyanott 14:18).

Utána jött Lót, aki elitta az eszét, és ennek következményeképp két unokája született – saját lányaitól (ugyanott 19. fejezet). Utána József és testvérei részegedtek le egy jólsikerült családi ebéd örömére. Később a Tóra utasította a szolgálattevő kohanitákat, hogy be ne menjenek a Szentélybe részegen. Majd a fogadalmár viselkedését szabályozta, miután az megfogadta, hogy nem iszik bort. Éli, a főpap részegnek nézte Chánát, Sámuel próféta édesanyját, amint az a silói szentélyben hangtalanul imádkozott, gyermekáldásért ostromolta az egeket. Nem vagyok én részeg, válaszolta Cháná, nem ittam én bort, én egy szerencsétlen asszony vagyok... Éli megáldotta őt, hogy szülessen fia (1Sám 1-2. fejezet). Cháná hálaéneke miután fia megszületett, a bibliai költészet egy gyöngyszeme (Chánáról lásd részletesen: Naftali Kraus: Az Ősi Forrás (15): Nők a Bibliában és Talmudban, [Budapest: PolgART Kiadó, 2005]).

A próféták itt-ott megdorgálják Efrájim részegeit, akik halálra isszák magukat, és részegen fetrengenek saját hányásukban. Hadd idézzünk innen 2-3 jellemző verset, amelyben a próféta véleményét mondja el a részegeskedő hatalmasokról: „Jaj a büszke koszorúnak, amit Efrájim részegei viselnek /…/, akik bortól mámorosak  /…/, tántorognak a bortól, támolyognak az italtól, papok és próféták tántorognak az italtól, megzavarodtak a bortól. Támolyognak az ital miatt, tántorognak, amikor látomásuk van, ingadoznak, amikor döntést hoznak. Minden asztal tele van undok hányással, nincs sehol egy tiszta hely.” (Jesája 28: 1-7-8).

Mi a zsidóság álláspontja a szeszesitalokkal szemben, vagyis mit mond a háláchá az ivászatról, az alkoholizmusról, illetve a részegeskedésről?

Az egyszerű kérdésre, egyáltalán nem egyszerű a válasz. A Bibliából kitűnik a részegeskedés elítélése. Az ivászat mint öncélú tevékenység nem volt ismert a zsidók körében, mint a népeknél, ahol – például a perzsáknál – azt találjuk, hogy miután Hámánnak sikerült sátáni terve, rábeszélni Ahasvérost, a birodalom zsidainak kiirtására – „a király és Hámán leültek inni” (Eszt: 3:15). Az ivászat és annak eredménye, a részegség, állandó vendég volt a perzsa királyi udvarban, ahogy az a Biblia más könyveiből is kitűnik. Az európai zsidók körében - a múlt században - az a közmondás járta hogy siker iz a gój (részeg pedig a gój*), de nem a zsidó. A körülmények kényszerítő hatására volt Kelet-Európában sok zsidó kocsmáros, de alig vagy egyáltalán nem volt zsidó siker (részeg, eljiddisült héber nyelven: sikor).

 

Amikor kötelező a részegség...

 

Ezzel szemben nem mondhatjuk, hogy a háláchá tiltja a bor és szeszesitalok fogyasztását. Ilyen tilalom nincs. Tilos a zsidó embernek minden olyasmit tenni, ami egészségére nézve ártalmas; olyasmit enni vagy inni, amitől beteg lehet (lásd mit mond a háláchá a drogokról); tilos magában ártalmat tenni, szigorúan tilos öngyilkosnak lenni. Azonban a borra és szeszesitalra vonatkozóan nincs tilalom. Sőt.

A Szentélyszolgálat nyomán, ahol a bor a legtöbb áldozat szerves része volt – napjainkban, amikor nincs Szentély, a borra áldást mondunk szombaton és ünnepnapokon (kiddus és hávdálá**), valamint sok vallási aktus során. A pészách***i széder estén négy pohár bor kötelező.  Így a bor a zsidó esküvő, a körülmetélés stb. szerves része.  Nem elengedhetetlen része, mivel ha nincs bor – el lehet a szombatszentelő áldást mondani a kalácsra is, míg a szombat-búcsúztató hávdálára lehet sört is használni. Egy alkalom van, egyszer egy évben, amikor a háláchá kötelezi * gój = nem-zsidó. Héber eredetiben szószerint – nép.**kiddus – a szombat megszentelése péntek este és Hávdálá – a szombat bucsuztatása  kimenetelekor, szombat este.***Peszách (Husvét) egy egyik zarándok-ünnep

 

a zsidókat, hogy részegedjenek le. Ez purimkor van, az első totális emberirtó terv, a Hámán féle genocídium meghiúsulásának emlékére. Erre mondja ki a Talmud, hogy „köteles az ember lerészegedni purimkor, vagyis annyit inni, hogy ne tudjon különbséget tenni az átkozott Hámán és az áldott Mordecháj között” (Megillá 7b).

Érdekes és a mai világban szinte hihetetlen, hogy ezt a „kötelességet” a zsidók nemcsak hogy nem teljesítik túl, hanem egyáltalán nem teljesítik, vagyis kibújnak alóla. Hogyan? Egy háláchikus akrobatika alapján, ha valaki lefekszik aludni és álmában – persze – nem tud különbséget tenni Hámán és Mordecháj között – ezzel eleget tett háláchikus kötelességének. (Hámán és Mordecháj Eszter könyvének két főszereplője, az első negatív – a másik pozitív. Részletes történetüket lásd Naftali Kraus: Az Ősi Forrás (6): az Öt Tekercs, [második kiadás] [Budapest: PolgART Kiadó, 2005]). Ezzel együtt R. Jiszráél Szálánterről mesélik – a 19. század végén a litván zsidó moralizáló iskola megalapítója volt – hogy purimkor aszkétikus életmódja ellenére addig ivott, amíg lerészegedett, hogy a kötelező háláchának eleget tegyen.

     

A majom és a disznó között...

 

A zsidó hozzáállás az alkoholizmushoz tehát, ha nem is ambivalens, de két részre osztható, vagyis az arany középút a középen van. A bor vidítja a lelket – ahogy a zsoltáros király mondja, de ha valaki a részegség felső fokait eléri, az olyan, mint egy majom, vagy akár mint egy disznó (Midrás Tánchumá, Noách 13). Van bölcseink között, aki elmarasztalja a fogadalomtevőt, azért mert megrövidíti magát a bor kellemeitől, és ezért – fogadalma végeztével – áldozatot kell hoznia (Názir 22a).

A bölcsek ismerték a bor azon tulajdonságát, hogy megnyitja a szájakat, és a részeg elfecsegi, amit a józan titokban tart. Miért? A válasz képletes: a jájin (héberül bor) szó számértéke* 70 és a szod (héberül titok) számértéke ugyanannyi. Vagyis: bement a bor, kijött a titok. Ennek a magyar megfelelője a "Borban az igazság".

 

Ezt a Talmud egy érdekes történettel illusztrálja: Jehúdá és Chizkijá, R. Chijjá két (fiatalkorú) fia, részt vettek Jehúdá a Fejedelem által adott lakomán. Ültek és egy szó nem sok, annyit sem mondtak (pedig szokás volt a lakomákon Tóra-tanítást adni). Mondá nekik (a szolgáknak) Jehúdá: adjatok a gyerekeknek több bort, hogy mondjanak valamit! Ez megtörtént, és amikor lerészegedtek, azt mondták: „Addig nem jön el a Messiás, amíg véget nem ér két uralkodóház uralma. Ezek pedig a babilóniai exilarchátus és a jiszráéli fejedelemség!

 Mondá nekik Jehúdá, a fejedelem, (aki láthatóan megsértődött): Gyerekek, ki akarjátok szúrni a szememet?! (Szószerint: tövist raktok a szemeim közé?!).  Megszólalt apjuk R. Chijjá, és (fiai mentségére) ezt mondta: Rabbi, ne haragudj. A bor számértéke 70 és a titok számértéke (héberül) hetven. Bement a bor – kijött a titok (vagy héberül: nichnász jájin, jácá szod). (Szánhedrin 38a).

Ugyanennek az ellenpólusát találjuk a Talmudban másutt: ha valaki iszik, de képes józan maradni, ez olybá vétetik mintha a 70 öreg (szánhedrin-tag) értelmét bírná. Ugyanis a 70 = 70 alapján fecsegő részeg lehetne, és ha nem az, ez azt jelenti, hogy esze és értelme helyénvaló (Éruvin 65a).

 

A bor mint búfelejtő

 

Annakidején szokás volt, hogy a gyászoló házába a kondoleálók bort hoztak ajándékba, hogy ezzel felvidítsák és eltereljék figyelmét fájdalmáról. Ez abból a Példabeszédek-beli versből eredhet, amely úgy szól, hogy „Adjatok szeszes italt a veszendőnek, és bort az elkeseredett embernek. Igyék, hogy megfeledkezzék elesettségéről, és ne gondoljon tovább nyomorúságára!” (Péld 31:6-7). A Talmudban találjuk azt is, hogy „a bor csak és kizárólag a gyászolók vidítására teremtődött” (Éruvin 65a). Ugyanott, egy másik amorita* szerint:  „Az, akinek nem folyik a bor a házában, mint a víz – nem részesült a Tóra áldásából”. Rabbi Ilái szerint egy embert három dologról lehet megítélni: a poharáról (hogyan és mennyit iszik), az

erszényéről (ha kereskedik, ezt becsületesen teszi – Rási*) és az indulatáról(uo) .

Héberül a három szó rokonhangzású (koszó, kisz’ó, káászó), és ezért a szólásnak közmondás jellege van.

A bor (és szeszesital) káros mivoltára utal az ismert bibliai passzus a „tékozló fiú”-ról, (5Móz 21:18-21), aki „zabál és vedel”, és szülei kötelesek őt fegyelmezni, vagy akár fel is jelenteni, mivel végső fokon veszélyt jelent a közösségre nézve.

Ott, ahol a Tóra tiltja a kohanitáknak a bor és szeszes ital élvezetét, mielőtt bemennének a Szentélybe, így fejezi be a passzust az Írás: „...hogy tanítsátok Izrael fiait a törvényekre...” (3.Móz.10,11). Ebből fejtették ki bölcseink, hogy egy tanítónak, bírónak vagy rabbinak nem szabad még ittasnak sem lennie, nemhogy részegnek – amikor hivatali kötelességét teljesiti (Ketubot 10b). Még egy kis mennyiségű bor fogyasztása is tilos (körülbelül 0.13 liter).

A Sulchán Áruch döntvénye szerint, ami a törvény előtt felelősséget illeti „a részeg olybá vétetik, mint egy józan ember. Vétele és eladása érvényes; ha vétkezett, megbüntetik, még akkor is, ha halálbüntetést érdemel. Az egyetlen engedmény vele szemben, hogy fel van mentve a kötelező ima alól. Csak ha olyan részeg volt, mint Lót (a háláchikus fogalom, a bibliai Lótra rímel, aki részegségében teherbe ejtette lányait – lásd 1Móz 19. fejezet), akkor számit beszámíthatatlannak, vagyis olyan, mint egy bolond, aki nem felelős tetteiért” (Sulchán Áruch, Even há-Ézer 44:3 és Chosen Mispát 235:22).

       

...és mint kásrut probléma

 

A bor komoly kásrut problémát – is – képez a Háláchá alapján álló zsidó embernek, aki kóser háztartást vezet, és magát a zsidósággal azonosítja. Ugyanis, a nem-zsidó bora szigorúan tilos. Ez az úgynevezett jájin neszech, vagyis olyan bor, amelyet annakidején a pogányok bálványimádó praktikáikhoz használtak. Miután ez az ok, nagyjából, érvényét vesztette (bár ma is létezik a kultikus célokat szolgáló

*Rási: rabbi Slomó Jicháki, a neves kommentátor nevének röviditése. **Kohaniták: a felszentelt papi törzs tagjai

úgynevezett „misebor”) – a tilalom fennmaradt és ma ez főleg a távolságtartást célozza meg, hogy a túlzott barátkozás (fehér asztal, ivászat, vadászat) ne vezessen az asszimiláció végső állomásáig, a vegyesházasságig (lásd erről mit mond a háláchá a vegyesházasságról).

A középkorban voltak helyek és idők, amikor a bölcsek a tilalom felfüggesztését fontolgatták, de ebből nem lett semmi, sőt meg is szigorították: ha egy nem-zsidó akár csak hozzányúl egy üveg nem tökéletesen lezárt borhoz, az ezáltal neszechhé válik, és tilos a zsidónak inni belőle. Ugyanakkor és ugyanott – a középkorban, a keresztény Európában, a zsidók nem itták a neszech gój bort, de elfogadták fizetség gyanánt, - és továbbadták egy másik gójnak – ha az adósnak nem volt mivel fizetnie, csak bortermésével.

A háláchá szerint a forralt bor felment a neszech tilalom alól, valószínűleg azért, mert annakidején a forralt bor alkalmatlan volt a kultikus célokra. Vannak kóser borkészítők, akik eleve forralt bort gyártanak, és ezzel oldják meg a háláchikus probléma egy részét, (de nem a távolságtartást célzó rendelkezést).

Ma a kóser bor előállítása, főleg a nagyvilágban – egy nehéz és körülményes dolog, mivel a gyártás folyamatában nem szabad hogy nem-zsidó akárcsak hozzáérjen a feldolgozandó szőlőhöz. Izraelben a probléma nem akut, de itt is súlyt helyeznek arra, hogy csak szombattartó zsidók legyenek foglalkoztatva a boriparban, mivel egy szombatszegő zsidó némely szempontból olyan elbírálás alá esik, mint egy gój. A háláchának ez a – szélsőségesnek tűnhető – klauzulája kizárólag önvédelmi célt szolgál: megvédeni a hagyományőrző zsidóságot az asszimiláció veszélyeitől.

 

*****

 

A haszidizmus, lévén népies mozgalom, amely a szegénysorú, tudatlan zsidó tömegek szellemi emelkedését célozta meg – nem vetette meg a szeszes italt, mint egy

.

eszközt, amely közelebb hozza egymáshoz az embereket, eltávolítja a válaszfalakat az emberek között. A haszidok, ha isznak is egy haszid összejövetel (farbrengen) során egy-két kupica pálinkát – egyáltalán nem hasonlítanak a részeges lumpenproletárhoz, vagy a bánatát borba fojtó paraszthoz, nem beszélve a hordóhasú sörkirályokról. A haszidoknál az alkohol olyan szerepet tölt be, mint a kerekeket gördítő kocsikenőcs, amiből elég egy kis mennyiség, hogy a szekér  haladjon

Izraelben az alkoholfogyasztás meglepően alacsony, részegeket alig látni – leszámítva az elmúlt években érkezett orosz álliját, amely  növelte az alkoholfogyasztás átlagát.

Összegezve: a háláchá nem tiltja az alkohol mérsékelt fogyasztását, de megveti és elítéli a részegséget, amely nem zsidó tulajdonság. A bort szent célokra használni (kiddus, hávdálá) istenes dolog; a túlzott alkoholizmus, mint a drogfogyasztás, az ember egészségét veszélyezteti, és ítélőképességét ássa alá – és ezért tilos.