2011. május 20., péntek

HETI SZAKASZ (2)- BECHUKOTÁJ- 2011

.

                        HANGOSABBAN!                                              

                Irta: Smuel Glitsenstein ,  Rabbi, (Budapest)

 

Az eheti szakaszból kiemelkedik a Tochécha (figyelmeztetés). Egy egész sor katasztrófáról olvashatunk ott, ami azzal történik, aki hátat fordít az Örökkévalónak, és elhagyja az élet istenes útját. A hagyomány szerint a báál kore (Tóra-olvasó) külön felhívás nélkül adja elő a szakaszt, és mikor eléri a mondott részt, lejjebb szállítja a hangját, hogy „csillapítsa” ezeknek a szörnyű átkoknak a hatását.

 

 

Hallottam egyszer egy nagyon érdekes történtetet, a klausenberger rebbe, Jekutiél Jehuda Halberstamról (1904–1994). A rebbe Kolozsvárról származott (ezt jelenti németül a Klausenberg), a feleségét és 11 gyermeküket elveszítette a holokauszt idején. De nem ült süvét értük, mert azzal volt elfoglalva, hogy megmentsen annyi életet, amennyit csak lehet. A háború után Amerikában telepedett le, sok követője támadt. Izraelbe költözött később, s ott többek között megalapította a netanjai Laniado Kórházat.

 

 

     Egy szombaton épp a Tochéchát olvasták. Mikor az átkokra került a sor, a felolvasó lehalkította a hangját, ahogy mindig. Halkabbra fogta a szavát, és úgy olvasott tovább. De a rebbe rákiáltott jiddisül: „Hecher” (Hangosabban)! A felolvasó meg volt zavarodva. Hiszen ő csak követte a sokgenerációs hagyományt. Biztos nem

hallotta jól, mit mond a rebbe, folytatta hát halkan. „Hecher! Hecher!” – mennydörögte megint a rebbe. „Hadd hallja a Mindenható, mit olvasol! Minden átok betelt rajtunk. Mostantól kezdve csakis áldások érhetik az Ő népét.”

 

 

Sok bölcsünk hasonlította a holokausztot a Messiás születésének szülési fájdalmaihoz, a végső megváltás hírnökeihez.

 

 

Ez a szörnyűség sosem ismétlődhet meg többet. A szétszóratásból, a vándorlásokból, a pogromokból és üldöztetésekből több mint elég volt már. Az átkok minden rettenetes részletükkel együtt valóban beteljesedtek. Mostantól kezdve már csak jó dolgok, boldogság, öröm és áldás jöhet az Izrael népére.

 

 

A feddő szakasz végén az Örökkévaló ezt mondja: „Akkor én megemlékezem szövetségemről Jákóbbal, és szövetségemről Izsákkal, és szövetségemről Ábrahámmal is megemlékezem, és az országról is megemlékezem…”

 

 

S az Örökkévaló nem csak rólunk, zsidókról emlékezik meg, hanem az Ő szent földjéről, Izrael földjéről is. Érthetjük ezt talán üzenetként is a világ azon antiszemitái számára, akik az anticionizmus vagy az Izrael-elleni kirohanások leple alá rejtik antiszemitizmusukat. „És az országról is megemlékezem” – ez üzenet a világ azon népei számára is, melyek barátainknak mondják magukat, a ravasz londoni és washingtoni manipulátoroknak, akik tudják, hogy kell másokat hátbaszúrni a

politikában. „És az országról is megemlékezem” – üzenet ez a fantázia világában élő zsidó testvéreinknek is, akik reménytelen kísérleteket tesznek halálos ellenségeink tetszésének megnyerésére. Ezeknek mind üzeni  Izrael Istene: „Az országról is megemlékezem.” Sosem feledkezik meg országáról, sosem feledkezik meg népéről. S ahogy Ő emlékeztet minket, úgy emlékeztessük mi is Őt szövetségünkre.

 

   Készüljünk fel  Sávuotra, a Tóra-adás megünneplésére, szorgalmasan, örömmel. Az Örökkévaló és az Ő népe sose feledkezzenek meg egymásról. .

 

 

 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése