A jeruzsálemi esőcsináló
„... és esőt adok a megfelelő időben...” (3Mózes 26:3.).
Egy Erec Jiszraelben élő, a hírneves Szlonim családból származó haszid, Lubavitsba utazott rokonát, rabbi Smuélt, az akkori lubavitsi rebbét, meglátogatni.
A rebbe érdeklődött az ereci viszonyok felől, melyről a vendég részletesen beszámolt, de a végén megjegyezte:
– Egyes könyvekben arról írnak, hogy az Erecben élő zsidók között sok fennkölt lelkű ember található. Én megismertem az ottani zsidóságot, de közöttük sem találtam több ilyen embert, mint a külföldiek között.
– Mióta vagy szakértő abban – szólt közbe a rebbe – hogy ki a fennkölt lélek, s ki nem? Nos, elmondok neked egy történetet, amit áldott emlékű apámtól hallottam, s ebből megtudhatod, hogy milyen erkölcsi magaslatokat tud egy egyszerű zsidó elérni, ha Erec Jiszráélban él.
– Egy Jeruzsálem melletti faluban élt egy zsidó, aki olyannyira tanulatlan volt, hogy még a legegyszerűbb imák szövegét sem értette, de még megjegyezni sem tudta, mikor, milyen imát kell mondani.
Így aztán szokásává vált – amikor egyszer egy héten bement a városba zöldséget és gyümölcsöt árulni – a helyi rabbit felkeresni, aki ekkor felírta neki, hogy a rákövetkező héten milyen imákat kell elmondani. Arra nem volt módja, hogy el is magyarázza, hogy egyes napokon az imákban milyen változtatások vannak (pl. hétfőn és csütörtökön), meg külön a szombati imákat – mert szegény meg se tudta volna jegyezni.
Egy alkalommal, Chesván hó elején, arra kérte a zsidó a rabbit, hogy néhány hétre előre írja fel neki az imarendet, mert ebben az időszakban a rossz idő miatt az utak járhatatlanokká válnak, s nem tud minden héten eljönni. A rabbi teljesített kérését.
A rákövetkező héten mégiscsak be kellett a városba mennie és legnagyobb meglepetésére azt tapasztalta, hogy az üzletek zárva vannak. Nagyon megijedt, mert azt hitte szombat van. Egy darabig álldogált a szamara mellett, mikor is meglátott egy zsidót, tálittal és tfilinnel kezében. Ebből rájött, hogy nem lehet szombat (szombaton nem használnak tfillint) – ezért megnyugodott. De még mindig nem értette, miért vannak az üzletek zárva. Odament tehát a zsidóhoz és megkérdezte, mire az megmagyarázta neki, hogy aznapra közösségi böjtöt rendeltek el.
Most azon csodálkozott el, hogy a rabbi nem írta fel neki ezt a böjtnapot. Fájdalommal töltötte el, hogy két dologban is vétkezett, egyrészt böjtnapon evett, másrészt nem a böjtnapi imát mondta el.
Otthagyta az úton szamarát és elsietett a rabbihoz, de az a zsinagógában volt. Utánament és amikor rátalált, keserű szavakkal tett neki szemrehányást:
– Hogy tehettél velem ilyet, rabbi?
– Mi a baj, fiam? – kérdezte értetlenül a rabbi.
– Mi az, hogy, mi a baj – válaszolta a boldogtalan – hiszen azt hallom, hogy ma böjt van. Maga pedig nem írta ezt fel nekem, így ma ettem és nem is azt imádkoztam, amit kellett volna. Most mit tegyek?
– Nyugodj meg – csitította őt a rabbi. Először is, ez nem egy szokásos böjt, hanem egy rendkívüli, amit a szárazság miatt tartunk.
A zsidó kérésére a rabbi részletesen elmagyarázta, hogy a „közösségi böjtöt” (Táánit Cibur) akkor rendelik el, ha fennáll annak a veszélye, hogy a szárazság miatt rossz lesz a termés, ami éhínséget idéz elő. Ilyenkor imádkoznak is az esőért.
– Ezért kell böjtöt elrendelni? Hogy essen az eső? – csodálkozott el a zsidó.
– Miért, szerinted mit kellene csinálni – így a rabbi.
A tanulatlan zsidó erre elmondta, ha nem esik az eső és veszélyben a termése, kimegy a földre és azt mondja a jó Istennek: Apa, szükségem van esőre! És erre megered az eső.
– Nos, ha ez így megy, próbáld ki nálunk is, hátha sikerül...
A zsidó ezután kiment a templom udvarára, elsírta magát és felkiáltott:
– Atyám, Uram! Nem engedheted, hogy a szent városban fiaid, Isten őrizz, éhen haljanak! Láthatod magad is, milyen nagy szükségük van esőre.
Mire az utolsó szavak elhangzottak – az eső már zuhogott is...
A rebbe befejezvén a történetet, odafordult vendégéhez és megkérdezte.
– Nos, ezek után, meg tudnád-e mutatni, ki Erec Jiszráélben a fennkölt lelkületű ember?...
ÜLDÖZŐ pedig NINCS
"És akik megmaradnak közületek, csüggedést adok szivükben ellenségeik országaiban és egy elfujt falevél zőreje is "üldözi" őket és megfutamodnak előle, ahogy futnak az emberek a kard elől és elesnek, bár nincs üldöző. És elbotlanak egyik a másikában, mint a kard elől (menekülők) és üldöző nincs és nem tudtok megállni ellenségeitek előtt. És elvesztek a népek között és fölemészt benneteket ellenségetek országa..." (3. Mózes, 26, 36-38).
Közel 2000 éve olvassák a zsidók ezeket a szavakat, amelyek a Figyelmeztetés (Tochéchá) szavaiból vétetnek, de valahogy nem figyelnek oda, nem fogják fel hogy róluk van szó, se nem azt hogy mit üzen nekik a Tóra. Pedig az üzenet egyértelmü és világos: a Tóra itt közli a kétoldali szerződés teljes szövegét, beleértve a büntető szankciókat, amelyek szerződésszegés esetén lépnek életbe.
A szakasz dióhéjban minden földi jót, alapvető jólétet és biztonságot helyez kilátásba, ha Izrael népe a Tőra szerint éli életét és betartja az isteni parancsolatokat. Ebben az esetben nem lesz aszály, de lesz jó és bő termés; ellenséges hadak még átvonulni sem merészelnek a zsidók országán (még békés szándékkal sem!) és ha netán háboru törne ki – 5 zsidó fog száz ellenséges katonát megfutamitani "és 100 – tizezret"(uo. 8). Mindez hogy ha "törvényeim szerint jártok el és parancsolataimat teljesititek" (uo. 3).
A szankciók borzalmai fokozatosan következnek be – mondja a Tóra a továbbiakban. Ha ti igy – én is igy. Ha megvetitek – és elvetitek – törvényeimet, és undorral fordultok el tőlük, jönnek a betegségek: szemet elhomályositó és lelket gyötrő sorvadás (egyfajta lelki betegségek?); terméseteket az ellenség eszi meg, majd "megvernek ellenségeitek és uralkodni fognak rajtatok - - - akkor is menekültök, ha senki nem üldöz" (16-17).
Ezzel még korántsincs vége az előre jelzett borzalmaknak. A vége – az ország pusztulása, a népesség deportálása – maga a Holokaust. "Városaitokat rommá teszem és szentélyeiteket elpusztitom - - - úgy elpusztitom én az országot, hogy még azok (az ellenségeitek) is, akik ott fognak (utánatok) lakni – megborzadnak tőle. Titeket pedig szétszórlak a nemzetek között..." (uo. 31-33).
A szétszórás után jön a kiirtás, a genocidum, az autodafék, a keresztesek, Chmelnichki, Istóczy, Hitler, Szálasi – és Ausvitz, a végállomás, ahonnan már lehet látni a krematórium gomolygó füstjét.
Hogyan lehetséges hogy a zsidók nem vettek tudomást a Figyelmeztetésről? Nem vették komolyan? Vagy esetleg nem tudtak róla? Hiszen ott van a Tórában, ami a kezünkben van már több mint 3000 éve?
Ennél valószinübb hogy nem hittek benne. Mi Mózesvallásu németek vagyunk – mondták ott ahol kezdődött a zsidóság "reformja". Mi Mózesvallásu magyarok vagyunk – mondták nálunk a diszmagyart öltő bárók és egyéb méltóságosok. Ugyan kérem – mondták – minket ez nem érint, minket a Főméltóságu Úr nem enged bántani.
Akik hittek benne, akik tartották a Tóra szellemét és betüit – a hűséges kisebbség – a többség vétkéért lakolt. Szerződésszegés esetén a büntetés kollektiv. Ezek azon csodálkoz(hat)nak, hogy egyáltalán valaki életben maradt Isten nagy haragja után.
***
Ez azonban szintén nem kérdés, mivel a válasz ott van a borzalmas itéletet hordozó sorok között Hiszen – mondja a Tóra – ha magukba szállnak akkor megemlékezem szövetségemről, Ábrahámmal, Izsákkal és Jákovval és megemlékezem az Országról. "De még amikor ellenségeik földjén lesznek is , nem vetem meg és nem utálom meg őket annyira, hogy végkép (teljesen) megsemmisitsem őket, felmondván szövetségemet velük, mert (hiszen) én vagyok az Örökkévaló, az ő Istenük" (uo 44).
Ime a könyörületes Isten, Izrael Istene, nem mondja fel és nem bontja fel szövetségét, a hűtelen, szerződésszegő zsidókkel. Nem semmisiti meg őket teljesen, hagy egy irmagot nekik, hogy ujabb és ujabb esélyt adjon, hátha észre térnek. Hátha "észreveszik" hogy a Szerződés, a Brit, kétoldalu és őket is kötelezi.
Ez a Figyelmeztetés kétszer jelenik meg a Tórában, itt és Mózes ötödik könyvében. Ott még egyértelmübb, még borzalmasabb a vég. Aki nem figyelt fel rá itt – észrevehette ott. Ez a Holokaust forgatókönyve, amit csak a hülye nem ért meg és csak az ignorens ignorál.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése