Múzeumban Lenin "zsidó származásának" bizonyítékai

- irja a Mult-kor, de Lenin nem volt zsidó!

   Először nyílik arra lehetősége az orosz átlagpolgároknak, hogy a saját szemükkel, írásos dokumentumok alapján győződjenek meg a régóta terjedő 'híresztelésről', miszerint Vlagyimir Iljics Leninnek zsidó felmenői voltak  - irja a Mult-kor legujabb számában, de mint z adatokból kiderül – Lenin nem volt zsidó, mert a zsidóság anyai részről öröklődik és Uljanovnak (Lenin eredeti neve), csak az apja és a nagyapja volt zsidó.

  Többek között ezt irja a Mult-kor:

Egy olyan országban, ahol az antiszemitizmus régóta jelen van, egy effajta „örökség” végzetes lehet, főleg azon idős orosz állampolgárok számára, akik áhítattal néznek fel a birodalomalapítóra. Az Állami Történeti Múzeum kiállítási tárgyai között megtaláljuk Lenin nővérének, Anna Uljanova levelét, aki azt állítja, hogy anyai nagyapjuk ukrán zsidó volt, s csak később tért át a kereszténységre.

„Egy szegény zsidó családból jött, a keresztlevele szerint Moses Blank fia volt, a nyugat-ukrajnai Zsitomir szülöttje” – írta Uljanova 1932-ben Sztálinnak, aki 1924-ben, a forradalmár halálakor lépett Lenin helyébe. „Vlagyimir Iljics mindig zsidóként gondolkodott. Nagyon sajnálom, hogy családunk eredetét nem ismerték meg életében” – folytatódik a levél.

ESZERINT, HA IGAZ IS, HOGY NAGYAPJA ÉS APJA (Móses Blank) zsidók lettek volna (De honnan akkor az Iljics? Mosjevitsnek kellene lenni, hacsak Lenin elvtárs nem tagadta le/ meg az apját (is) – a szerk.) – Lenin maga nem volt zsidó, mivel a zsidóság anyai áron öröklődik és anyjáról senki nem állitja hogy zsidó volt.

A cári uralom alatt a zsidók állandó tartózkodásai helye az ún. csertá oszedloszti nevű tartomány volt, amely a mai Litvánia, Lengyelország, Fehéroroszország és Moldova egyes, valamint Oroszország nyugati részeit fedte le. Sokan keresték a kapcsolatot a bolsevikokkal a cárizmus elleni küzdelem idején, egyesek még vezető szerepet is betöltöttek az 1917-es forradalomban; közülük a leghíresebb alighanem Trockij (eredeti nevén Bronstein) volt.

Az 1870-ben, Vlagyimir Iljics Uljanov néven született forradalmár azonban csupán orosz identitását hangoztatta. (mozgalmi nevét 1901-ben, szibériai száműzetése során vette fel.) A zsidó kultúra népszerűsítésének rövid periódusára a harmincas évek elején Sztálin tett pontot, amikor megkezdte a kommunisták közötti tisztogatást, a zsidók elüldözésére pedig sebtében felállított egy tervet, amely a kisebbség tagjainak összegyűjtését és a kínai határ mentén való letelepítését tartalmazta.

Uljanova megkérte Sztálint: használják fel Lenin zsidó származását arra, hogy eloszlassák, vagy legalábbis korlátok közé szorítsák az országban tomboló antiszemitizmust. „Azt hallom, hogy az utóbbi években megerősödtek az antiszemita hangok, még magában a kommunista vezetésen belül is” – írja az asszony, majd így folytatja: „Nem kellene eltitkolni a tényeket a tömegtől”.

Sztálin elengedte a füle mellett a kérést, s mindent megtett annak érdekében, hogy eltitkolják Lenin származását – magyarázta a kiállítás kurátora. Lenin hivatalos életrajzi kötetében a szerző, egyébként a forradalmár unokahúga, azt állítja, hogy a család csupán orosz, svéd és német gyökerekkel rendelkezik. A levél csak a kilencvenes évek elején került a történészek látókörébe, hitelességét sokan és sokszor megkérdőjelezték.

A kiállítás megvilágítja a Lenin halálával kapcsolatos részleteket is. Lenin 1922-ben, szélütése után állítólag annyira rossz egészségi állapotba került, hogy megkérte Sztálint: mérgezze meg őt. „Nem véletlenül esett a választása Sztálinra. Őszinte bolsevikként ismerte őt, aki egyenes és mindenfajta érzelemtől mentes volt. Ki más mert volna véget vetni Lenin életének?” – teszi fel a kérdést Uljanova. Sztálin eleinte hajlott volna rá, hogy eleget tegyen a kérésnek, de a Politbüro-tagok végül letérítették eredeti szándékáról. – eddig a Mult-kor cikke.