AMIKOR TESTVÉRÜNK ELSZEGÉNYEDIK
"Ha elszegényedik testvéred és tönkremegy melletted – segitsd őt, akár idegen, akár bennlakó, hogy (meg)éljen melletted (veled). Ne végy tőle kamatot vagy uzsorát; féld az Istent és engedd (vagy: segitsd) hogy testvéred éljen (élhessen) veled (melletted)" (3. Mózes, 25, 35-36).
Szakaszunk, Behár, amellett hogy a Smita (hetedik) év és a Jobel törvényeit körvonalazza, szociális törvényeivel tünik ki. Legalább három esetet emlit itt a Tóra, amikor "testvéred elszegényedik", vagyis a tönk szélére jut és menthetetlenül elbukik, ha nem segitenek neki. Az intézményes segitségnek meg vannak a maga törvényei, amelyek az idegent, az árvát és az özvegyet segitik, pozitivan diszkriminálják, stb. Itt konkréten arról van szó, hogy nem szabad megvárni, amig testvérünk koldusbotra jut, hanem konstruktiv segitséggel kell őt megtámogatni, még mielőtt a csőd megváltoztathatatlan ténnyé válik.
Az itt emlitett micvák gyakorlati utasitásai – amelyekből csupán egyet ragadunk itt ki – a Tóra szocializmusát képezik és mutatják be.. A Tóra nem utópisztikus fikció és nem marxista demagógia; tudja és kimondja (5.Mózes, 15, 11), hogy mindig lesznek szegények és ezért kell őket támogatni és segiteni. A segitség több formát ölthet, de a leghatékonyabb a konstruktiv, kamatmentes kölcsön, amely talpra állithatja az elszegényedett testvért és megélhetést biztosithat neki és családjának. Ez nem alamizsna, hanem egy olyan támogatás, amely tiszteletben tarja a szegény zsidó érzékenységét és ez – Maimonidés szerint – a cedáká, a jótékonyság , legnemesebb fajtája.
Kinek kell ezt a segitséget nyujtani?
A Tóra kimondja: mindenkinek.
Három kategóriát emlit itt a Tóra: t e s t v é r e d e t, vagyis minden zsidót; az i d e g e n t (gér), aki betért és zsidóvá vált (van aki ezt jövevénynek forditja), és a b e n n l a k ó t, (Tosáv),aki nem vált zsidóvá, csak a noachita hét törvényt vállalta magára, de különben megmaradt gójnak. A Tóra szocializmusa mind a három kategóriára vonatkozik.)
***
Másszóval: a szociális segitség, támogatás dolgában semmiféle diszkrimináció nem sujtja a gért és/vagy a Tosávot, vagyis az idegent és a bennlakó gójt. Mindketten elvetették a bálványimádást és ennélfogva éppen olyan segitség jár nekik, mint a született zsidónak.
Miből áll ez a segitség? Bölcseink interpretációja szerint, ne várjuk meg, amig az illető az éhhalál szélén áll, mivel akkor már nehéz segiteni rajta. Hanem? Akkor kell segiteni, amikor még egy konstruktiv, hosszulejáratú, kamatmentes kölcsön talpra állithatja. A Szifrá, amit itt Rási idéz, igencsak képletesen magyarázza ezt: "Ne hagyd hogy elessen, mert akkor nehéz talpra állitani. Mihez hasonlitható ez? Egy nehéz málhához, ami a szamár hátán van (leesőfélben). Amig rajta van, elég egy ember ahhoz hogy ne essen le és oda lehessen rögziteni. Ha már leesett – öt ember sem elég, ahhoz hogy feltegyék!"
Itt is hangsulyozza a Tóra a kamat és az uzsora tilalmát. Első látásra ez fölösleges, hiszen ezzel már találkoztunk Mispátim szakaszában (2 Mózes, 22, 24), de a hangsuly, meglehet, azon van, hogy egy nincstelentől uzsorakamatot venni többszörös galádság.
A "Ne végy t ő l e kamatot", itt egyesszámban jön (nem "t ő l ü k "), ami a talmud szerint azt jelenti, hogy csak a zsidó testvéredtől, illetve betért gér cedektől, tilos kamatot venni, de a bennlakótól, aki nem vállalta magára a Tóra törvényeit, csak a Noachitákét, szabad kamatot venni, mivel őt sem kötelezi a tilalom és a kamat tilalma nem lehet egyoldalu. Ezzel szemben a zsidó köteles egy ilyen noachita nemzsidó lakóst is éltetni és hozzásegiteni, hogy megélhetése legyen (Bava mecia 71a).
* *
A fenti vers végét – "és éljen (élhessen) testvéred veled (melletted)", Bölcseink többek között úgy is értelmezték, hogy "veled" – de nem jobban mint te, vagyis életed előbbrevaló. Ez úgy is érthető, hogy nem vagy köteles életedet áldozni azért hogy zsidó testvéred élhessen. (Bava Mecia 62a).
A Talmud, ezzel kapcsolatban, hoz egy érdekes és tanulságos sztorit:
"Ketten mennek a pusztaságban és egyiküknek van egy kanna vize. Ha mindketten isznak belőle – mindketten szomjanhalnak. Ha csak egyik iszik belőle (az akié a viz!) sikerül eljutnia egy lakott helyre. Ben-Pötóra véleménye szerint jobb ha mindketten isznak és meghalnak, de ne lássa egyikük társa halálát! (Igy volt az elfogadott tézis), migcsak jött rabbi Akiva és tanitotta: "A Tóra azt mondja: "Éljen testvéred veled"! – ami úgy értendő hogy a te életed előbbrevaló mint társad élete!" (Bava mecia 62a és Szifra a versre).
Vagyis, kegyetlen világunkban akié a viz – azé az élet. Testvéred élete nagyon fontos, de a tiéd - fontosabb. Nem vagy köteles életedet áldozni, azon romantikus elv alapján, hogy "ne lássa egyikük társa halálát", hiszen kinek és mire jó az, ha ketten halnak meg, mikor az egyik élhet?
A sztori és annak tanulsága körül széles irodalom keletkezett. Ki volt ez a Ben-Pötóra és miért mondja amit mond? Csupán romantikáról lenne itt szó, vagy valami másról? Steinsalz rabbi talmud-magyarázatában azt mondja hogy ez a (Rabbi Jehuda)Ben-Pötóra a Bné-Btéra családhoz tartozott, akik még Hillel előtt voltak a Szánhedrin fejei (kb. 150 évvel az időszámitás előtt). Szerinte szó szerint kell venni a "szeresd barátodat mint önmagadat" és úgyszintén itt "éljen testvéred veled(együtt)", vagyis úgy mint te, nincs különbség köztetek, nem vagy előbbrevaló (Ritva).
***
Akiva, aki több nemzedékkel később megélte a Szentély pusztulását, majd később Bétár elestét és látta a nagy érvágást, amit a római hóditók végeztek (ő maga is mártirhalált halt, Isten nevének megszentelésért )– Akiva már kevésbé volt romantikus és nem tudta elfogadni a "jobb ha mindketten isznak és meghalnak" idealista elméletét. Miért haljon meg két zsidó, amikor az egyik élhet? Ezért alkalmazta itt a Tóra versét "Éljen testvéred veled" egy olyan interpretációban, amely kizárja a fölösleges halált. Éljen, segits neki hogy élhessen, támogasd egzisztenciáját, de ne a te életed kontójára, mert mindenkinek a saját élete előbbre való.
Rabbi Akiva döntése (ami Álfászi és Rabbénu Áser szerint a halacha döntése), több morális kérdést vetett fel. Mi van ha a viz mindkettejüké, vagyis közös? Ebben az esetben is logikus hogy csak egyikük haljon meg? És ez ki legyen? És ha megegyeznek, hogy mindketten isznak és lesz ami lesz, lehet vádolni egyiküket – azt akié a viz – hogy határozata tulajdonképpen öngyilkosságnak számit?
Az Ijun Jákov szerzője (rabbi Jákov Reiser, aki az Éjn Jákovra irt kommentárt), azt mondja hogy Ben Pötóra sem egyértelmüen pászkenolja hogy mindketten kötelesek inni, hanem csak azt mondja hogy "jobb ha mindketten isznak", mivel szerinte van valami remény, ha mindketten isznak, hogy "egyelőre" még élnek (és hátha csoda történik). Máhársá (Rabbi Smuel Édelis), azt érzi ki Akiva szavaiból, hogy ha a viz közös, egyetért Akiva Ben-Pötórával, hogy inkább haljon meg mind a kettő, de ne lássa egyikük társa halálát – és nem javasolja hogy vessenek sorsot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése