"A dolgok ma pozitív irányba tartanak"
Köves Slomó, az EMIH vezető rabbija, történelmi jelentőségűnek tartja,
hogy a kabinet végre szélesítette a zsidó közösségekkel való tárgyalást
Kacsoh Dániel/Magyar Hirlap
„Jelenleg is zajlik a zsidó köz- és vallási élet újrarendeződése. Ennek a jogi hátterét végre biztosítani kellene, s remélem, az új egyházi törvény erre is alkalmas lesz” – mondta el lapunknak Köves Slomó, az EMIH vezető rabbija. Szerinte a zsidóságnak meg kell mutatnia értékeit a teljes társadalomnak is, mert ez valóban segít lebontani az előítéleteket.
– Zsidó viccek olvashatók azokon a plakátokon, amelyekkel az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség (EMIH) kampányol az egyszázalékos adófelajánlásokért. Igen szokatlan megoldás. Honnan jött az ötlet?
– Az egyszázalékos kampány nemcsak arra alkalmas, hogy a hívektől támogatást szerezzünk, hanem lehetőséget is ad valamilyen üzenet eljuttatására a társadalomhoz. Ezzel a mostani akcióval a negatív sztereotípiákat kívánjuk megdönteni. Mind a zsidó, mind az egyház szóhoz kapcsolódnak előítéletek. A vallásos emberekről többen hajlamosak feltételezni, hogy bigottak, a világtól elrugaszkodva élnek, sőt olykor álszentek. A zsidókról pedig sokan gondolják, hogy túl érzékenyek és ridegek a külvilággal szemben. Ezért amikor valaki az utcán sétálva meglátja valamelyik plakátunkat, remélem, a meglepetéstől megáll egy pillanatra, és elgondolkodik. Van esély arra, hogy rádöbben: egész „emberi”, s nem valami megközelíthetetlen, bezárkózott társaság vagyunk. Ez persze csak gondolatébresztő, innen azonban tovább lehet lépni.
– Mi alapján döntötték el, mely vicceket alkalmazzák?
– Próbáltunk ügyelni arra, hogy durva tréfákat – amelyek egyébként olykor még viccesek is – ne tegyünk ki a plakátokra, mert ez vélhetően nem a jó irányba vinné az ügyet. Egyébként a zsidó vicceknek, különösen Budapesten, óriási hagyományuk van. Rengeteg zsidó származású humorista van, akikre büszkék is vagyunk. Bármilyen furcsa, ennek vallási gyökerei is vannak. A Talmud azt tanítja, Rává, a híres babiloni rabbi, a tanítását mindig egy viccel kezdte, hogy felkeltse hallgatóságának az érdeklődését, és „szellemüket megnyissa”.
– Hamarosan a parlament elé kerül az új egyházi törvény. Bár végleges döntések még nincsenek, a tervezett módosításokról nagy vonalakban már hallhattunk. Mi a véleménye ezekről?
– Eddigi ismereteim szerint a dolgok pozitív irányba tartanak. Egyetértek azzal, hogy nem lehet minden civil szerveződést egyformán kezelni. Habár mindegyik fontos, nyilvánvalóan a magyarországi történelmi egyházak komoly szerepet játszottak mind az európai kultúra, mind a magyar nemzeti örökség kialakulásában.
– Miként érintheti mindez az EMIH-et?
– A zsidóság ebben az értelemben különleges helyzetben van. Az úgynevezett történelmi egyházak finanszírozása jelenleg elsősorban a kommunizmus idején eltulajdonított értékek részleges kompenzációját, és az ezáltali működés lehetőségét takarja. A zsidó közösségektől azonban nemcsak a vagyont vette el annak idején a hatalom, hanem még a hívek nagy részét is elpusztította. Tehát a közösséget is újra kellett, kell építeni, hiszen a holokauszt után, a kommunista diktatúra időszakában a megmaradtak is bezárkóztak, eltávolodtak a hitüktől. Mivel „megszakadt a fonál”, jelenleg is zajlik a zsidó köz- és vallási élet újrarendeződése. Ennek a jogi hátterét végre biztosítani kellene, s remélem, a törvény erre is alkalmas lesz.
– A mostani kormányzat jóval szélesebb körben egyeztet a zsidóság képviselőivel, mint az az előző ciklusokban jellemző volt. Hogy halad ez a folyamat?
– Önmagában nagy előrelépésnek tartom, hogy a kabinet hosszú-hosszú évek után odáig jutott, szélesíteni kell a zsidó közösségekkel való tárgyalást, s mindenkinek, aki komoly munkát végez, meg kell adni a lehetőséget, hogy kinyilvánítsa a véleményét. Ez történelmi jelentőségű lépés. Az előző kormányok álláspontja rendre az volt, hogy nem kívánnak beavatkozni a zsidó közéletbe. Csakhogy azzal, hogy bizonyos szervezeteket negligáltak, másokat kiemeltek, éppen ezt tették. A mostani fórumokon olyan kérdéseket is meg tudunk beszélni, amelyekre eddig nem volt mód.
– A magyar kormánnyal szemben továbbra is hallhatunk elítélő – antiszemitizmusra utaló – megjegyzéseket, sokszor külföldről. Valósak a félelmek?
– Arról még nem hallottam, hogy a kormányt valaki antiszemitának nevezte volna, azzal azonban én is egyetértek, hogy a hozzá közeli médiumokban megjelentek antiszemita jellegű írások. Emlékeztetném, hogy az önök lapjának egyik szerzőjével, Bayer Zsolttal is komoly vitám van. Saját tapasztalataim szerint a választások előtti időszakban igencsak elfajult a közhangulat, engem is gyakran ért verbális inzultus az utcán. A kormányváltás óta az ilyen esetek csökkentek, aminek több oka is lehet. Egyrészt azzal, hogy a demagóg, rasszista kijelentéseket is vállaló szélsőjobboldali párt bekerült a parlamentbe, az ő szavazóik, úgymond, talán kielégültek. Ez azonban korántsem megnyugtató. Fontosnak tartom ugyanakkor, hogy amikor bizonyos rendelkezések, például a médiatörvény vagy az alkotmány miatt kritizálja valaki a kormányt, abba nem szabad belekeverni az antiszemitizmust. Viszont a pártok és különösen a mindenkori kormány közös felelőssége, hogy ne adjanak teret a gyűlöletkeltő megnyilvánulásoknak.
– „Azt kellene hangsúlyozni saját magunk és így a többségi társadalom felé is, hogy a zsidóság több ezer éves történelme során rengeteg pótolhatatlan értékkel gazdagította az emberiséget. A hagyományok ismerete elengedhetetlen a zsidó embernek a pozitív azonosságtudat kialakításához, amely egyúttal védelmet is jelenthet az előítéletekkel szemben” – jelentette ki évekkel ezelőtt lapunknak. Történt előrelépés ezen a területen?
– Feladatunknak érzem, hogy a közösségtől eltávolodó, zsidó származású embereknek megadjuk a lehetőséget saját szellemi örökségük megismerésére. Másrészt a teljes társadalomnak is meg kell mutatnunk értékeinket, mert ez valóban segít lebontani az előítéleteket. Nagyon sok munka van még, de óriási eredményeket tudhatunk magunk mögött. Mondok egy példát. 1998-ban rendeztünk először hanukaünnepséget a Nyugati téren, amitől még a zsidóságon belül is sokan óvtak bennünket, mondván, ezt provokációnak veszik majd egyesek, és csak erősítjük vele az antiszemitizmust. Ez a félelem nem igazolódott be, sőt. Azóta működik például az igen sikeres Zsidó Nyári Fesztivál vagy az ugyancsak népszerű gasztronómiai fesztivál, a gyertyagyújtásainkra pedig most már rendre sok százan járnak ünnepelni. Sajnos egy demokráciában együtt kell élni azzal, hogy vannak, akik vállalhatatlan nézeteket hangoztatnak, de ez természetes. Egyértelműen érzem azonban a pozitív tendenciákat is.
– Zsidó viccek olvashatók azokon a plakátokon, amelyekkel az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség (EMIH) kampányol az egyszázalékos adófelajánlásokért. Igen szokatlan megoldás. Honnan jött az ötlet?
– Az egyszázalékos kampány nemcsak arra alkalmas, hogy a hívektől támogatást szerezzünk, hanem lehetőséget is ad valamilyen üzenet eljuttatására a társadalomhoz. Ezzel a mostani akcióval a negatív sztereotípiákat kívánjuk megdönteni. Mind a zsidó, mind az egyház szóhoz kapcsolódnak előítéletek. A vallásos emberekről többen hajlamosak feltételezni, hogy bigottak, a világtól elrugaszkodva élnek, sőt olykor álszentek. A zsidókról pedig sokan gondolják, hogy túl érzékenyek és ridegek a külvilággal szemben. Ezért amikor valaki az utcán sétálva meglátja valamelyik plakátunkat, remélem, a meglepetéstől megáll egy pillanatra, és elgondolkodik. Van esély arra, hogy rádöbben: egész „emberi”, s nem valami megközelíthetetlen, bezárkózott társaság vagyunk. Ez persze csak gondolatébresztő, innen azonban tovább lehet lépni.
– Mi alapján döntötték el, mely vicceket alkalmazzák?
– Próbáltunk ügyelni arra, hogy durva tréfákat – amelyek egyébként olykor még viccesek is – ne tegyünk ki a plakátokra, mert ez vélhetően nem a jó irányba vinné az ügyet. Egyébként a zsidó vicceknek, különösen Budapesten, óriási hagyományuk van. Rengeteg zsidó származású humorista van, akikre büszkék is vagyunk. Bármilyen furcsa, ennek vallási gyökerei is vannak. A Talmud azt tanítja, Rává, a híres babiloni rabbi, a tanítását mindig egy viccel kezdte, hogy felkeltse hallgatóságának az érdeklődését, és „szellemüket megnyissa”.
– Hamarosan a parlament elé kerül az új egyházi törvény. Bár végleges döntések még nincsenek, a tervezett módosításokról nagy vonalakban már hallhattunk. Mi a véleménye ezekről?
– Eddigi ismereteim szerint a dolgok pozitív irányba tartanak. Egyetértek azzal, hogy nem lehet minden civil szerveződést egyformán kezelni. Habár mindegyik fontos, nyilvánvalóan a magyarországi történelmi egyházak komoly szerepet játszottak mind az európai kultúra, mind a magyar nemzeti örökség kialakulásában.
– Miként érintheti mindez az EMIH-et?
– A zsidóság ebben az értelemben különleges helyzetben van. Az úgynevezett történelmi egyházak finanszírozása jelenleg elsősorban a kommunizmus idején eltulajdonított értékek részleges kompenzációját, és az ezáltali működés lehetőségét takarja. A zsidó közösségektől azonban nemcsak a vagyont vette el annak idején a hatalom, hanem még a hívek nagy részét is elpusztította. Tehát a közösséget is újra kellett, kell építeni, hiszen a holokauszt után, a kommunista diktatúra időszakában a megmaradtak is bezárkóztak, eltávolodtak a hitüktől. Mivel „megszakadt a fonál”, jelenleg is zajlik a zsidó köz- és vallási élet újrarendeződése. Ennek a jogi hátterét végre biztosítani kellene, s remélem, a törvény erre is alkalmas lesz.
– A mostani kormányzat jóval szélesebb körben egyeztet a zsidóság képviselőivel, mint az az előző ciklusokban jellemző volt. Hogy halad ez a folyamat?
– Önmagában nagy előrelépésnek tartom, hogy a kabinet hosszú-hosszú évek után odáig jutott, szélesíteni kell a zsidó közösségekkel való tárgyalást, s mindenkinek, aki komoly munkát végez, meg kell adni a lehetőséget, hogy kinyilvánítsa a véleményét. Ez történelmi jelentőségű lépés. Az előző kormányok álláspontja rendre az volt, hogy nem kívánnak beavatkozni a zsidó közéletbe. Csakhogy azzal, hogy bizonyos szervezeteket negligáltak, másokat kiemeltek, éppen ezt tették. A mostani fórumokon olyan kérdéseket is meg tudunk beszélni, amelyekre eddig nem volt mód.
– A magyar kormánnyal szemben továbbra is hallhatunk elítélő – antiszemitizmusra utaló – megjegyzéseket, sokszor külföldről. Valósak a félelmek?
– Arról még nem hallottam, hogy a kormányt valaki antiszemitának nevezte volna, azzal azonban én is egyetértek, hogy a hozzá közeli médiumokban megjelentek antiszemita jellegű írások. Emlékeztetném, hogy az önök lapjának egyik szerzőjével, Bayer Zsolttal is komoly vitám van. Saját tapasztalataim szerint a választások előtti időszakban igencsak elfajult a közhangulat, engem is gyakran ért verbális inzultus az utcán. A kormányváltás óta az ilyen esetek csökkentek, aminek több oka is lehet. Egyrészt azzal, hogy a demagóg, rasszista kijelentéseket is vállaló szélsőjobboldali párt bekerült a parlamentbe, az ő szavazóik, úgymond, talán kielégültek. Ez azonban korántsem megnyugtató. Fontosnak tartom ugyanakkor, hogy amikor bizonyos rendelkezések, például a médiatörvény vagy az alkotmány miatt kritizálja valaki a kormányt, abba nem szabad belekeverni az antiszemitizmust. Viszont a pártok és különösen a mindenkori kormány közös felelőssége, hogy ne adjanak teret a gyűlöletkeltő megnyilvánulásoknak.
– „Azt kellene hangsúlyozni saját magunk és így a többségi társadalom felé is, hogy a zsidóság több ezer éves történelme során rengeteg pótolhatatlan értékkel gazdagította az emberiséget. A hagyományok ismerete elengedhetetlen a zsidó embernek a pozitív azonosságtudat kialakításához, amely egyúttal védelmet is jelenthet az előítéletekkel szemben” – jelentette ki évekkel ezelőtt lapunknak. Történt előrelépés ezen a területen?
– Feladatunknak érzem, hogy a közösségtől eltávolodó, zsidó származású embereknek megadjuk a lehetőséget saját szellemi örökségük megismerésére. Másrészt a teljes társadalomnak is meg kell mutatnunk értékeinket, mert ez valóban segít lebontani az előítéleteket. Nagyon sok munka van még, de óriási eredményeket tudhatunk magunk mögött. Mondok egy példát. 1998-ban rendeztünk először hanukaünnepséget a Nyugati téren, amitől még a zsidóságon belül is sokan óvtak bennünket, mondván, ezt provokációnak veszik majd egyesek, és csak erősítjük vele az antiszemitizmust. Ez a félelem nem igazolódott be, sőt. Azóta működik például az igen sikeres Zsidó Nyári Fesztivál vagy az ugyancsak népszerű gasztronómiai fesztivál, a gyertyagyújtásainkra pedig most már rendre sok százan járnak ünnepelni. Sajnos egy demokráciában együtt kell élni azzal, hogy vannak, akik vállalhatatlan nézeteket hangoztatnak, de ez természetes. Egyértelműen érzem azonban a pozitív tendenciákat is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése